A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-09-08 / 36. szám

Juliut Fucfk

1943. szeptember 8-án a berlln-plDtzensel (egyházban kivégezték Július Pufiik kommunista újságírót, nemzeti hőst.

Mai számunk tartalmából:

Ostrava! pillanatképek .... 4

Szabadságharc a kurd hegyek

között.....................................5

A IX. század regél .... 8

Száz tivlg élni.............................8

Népművészeti fesztivál Füleken 20 Fehér és fekete világ .... 22 A meglepetések bajnoksága . . 24

A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók KultóragyesBletések hetllapls.

Megjelenik minden veiirnap.

Fósserkesitó Mejor Ágoston

Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gály Iván, Oysrcstk lázast, Lőrinci Gyula, Máoa józset, Ozsvald Árpád, dr. Szabó Rezed. Szerkesztőség: Bratislava, Jasanakého 9. Fostatlók C-3S8, telefon 833-04 Torjesztl a Posta Hlrlapazolgálata, előfizetéseket eltogad minden postahivatal és levélkéabesltO.

Kolloidra szóló alótlzeláaeket ellátás: Postával novlnovy áfád, vtvaz tleks, Jlndtliská al. 14, Praha.

Nyomja a PRAVDA ayomdavállalat, Bratislava, Stdrova 4.

Előfizetést díj negyed évre 10,80 Kis, fél évre 31.— KBs, egész évre 76.— Kés. Kéziratokat asm Orsink meg ás nem kilóink vissza.

K-21*31522

Ne csak ezen a napon

Mint minden évben, ez idén la megemlékezünk Julius Pufiikról, halálának évfordulóján. Ebben az évenként Ismétlődő aktusban megnyilvánul mély tiszteletünk ' és kegyeletünk a nagyszerű ember lránt. De ffilű, formálissá válhat az emlékezés, hiszen. Pufiikra nemcsak évfordulókkor kell emlékezni, hanem elsősorban müvét Ismerni és olvasni, hiszen Pufiik legismertebb kOnyvét, az Usenet az élőknek-et eddig 79 országban fordították le és adták ki.

Az Író halálától ma 20 év választ el. Tudjuk, nagyon fiatalon, 40 éves korában oltotta ki életét a Berlin-PlBtzense-1 fegyház hóhérjának bárdja. „A halottak nem vénülnek“ elmet adta Anna Seghers egy regényének. Mély igazságot fogalmazott meg az Írónő ebben a regényeimben. S ez vonatkozik Fnfilkra Is, hiszen sem kortársai, sem egykori barátai, de az Ismeretlen olvasó sem tudja őt másképp elképzelni, mint kimeríthetetlen energiájú fiatalembert, mint nagyszerű tollú Írót és újságírót, mint dinamikus Jellegű kommunista politikust, s nagyszerű szervezőt.

Állítólag Svablnskynak sikerült a képzőművészek egész sora kOzül a leghűbben megörökíteni Pufiik nemes vonásait. Egyesek FuCíkról ugyanis valamilyen absztrakt hőst, emberek fölé magasra emelkedő rideg bronzóriást faragtak. Pufiik az egyszerűség és szerénység különös összhangját testesítette meg. Nyugodtsága és az ügyért való lelkesedése, forró szive és higgadt agya párosult különös összhangban. Remek kifejezésmódja, frappáns humora minden társaságban kedveltté tette.

Pufiik számára, mint ahogy maga Is megírta , sohasem volt semmi Idegen, ami emberi. De ha valaki távol állt tőle, az elsősorban a pompa és az alakoskodás volt. Nagyon szeretett és szívből tudott nevetni. Nem becsülte a pozőrösködő embereket, megnyerő vonásait remekül ecseteli Illés Béla abban a karcolatéban, melyben Pufiik és Zalka Máté népdaléneklésben Holubár—Toldi viadalt tartanak estétől reggelig, döntetlen eredménnyel.

Ez év februárjában emlékeztünk meg Julius Pufiik 60. születésnapjáról. Az egykori barátok meséltek és meséltek, hiszen mindannyian őrzik az emlékek egész sorát. Valók Káfia, a neves cseh Író is Pufiik egykori harcostársai közé tartozik. A harmincas évek elején — mint elmondotta — a párt megbízásából az észak-csehországi sztrájkoló üvegipari munkások között végeztek együtt munkát. Az egyik munkásgyűlésen történt, hogy valamilyen Idős anarchista agitátor belekötött Pufiikba és rajta ke-v resztül a CSKP vezetőségébe is. „Helytelenül Járnak el — hangoztatta az Idős elvtárs — amikor nem adnak utasítást az általános sztrájk és a népi fegyveres felkelés megszervezésére.“ Pufiik csak mosolygott és hosszasan magyarázta, hogy az Idő még korai és nem érett meg az általános felkelésre, hogy előbb meg kell nyerni a munkásság és parasztság többségét. Valamint azt, hogy a részleges sztrájktól a szocialista forradalomig az út bizony hosszú és göröngyös.

Az izgága anarohistát Pufiik nem hurrogta le, sőt még azt sem mondotta, hogy az Ilyen egyéneket a párt „kiközösíti“ soraiból. Talán már mások is hozzászóltak volna a vitához, de az öreg meggyőzése vagy agy órát vett igénybe.

Végre megértette az érveket, elismerte, hogy feleslegesen sok áldozatot kívánna agy ilyen kaland, sőt az Ilyen „hősiesség“ nem hozhatná meg a várt eredményt. Ellenkezőleg, a burzsoázia terrorja csak fokozódott volna. De Bzért mégiscsak hozzáfűzte: „Tndod, Pufiik elvfárs, én ezt mind tudom, de már 70 éves vagyok és szeretném megérni a harc végét.., “

Pufiik később gyakran visszatért ehhez a beszélgetéshez és mindig mondogatta: „£n nem csodálkozom, hiszen ki ne szeretné megérni a végét..."

Hogy Fufifkot mennyire Ismerik határainkon túl is, azzal kapcsolatban egy kis, talán Jelentéktelen epizódot szeretnék elmondani. Tavaly nyáron vendégeink voltak RJazasyból. Jóformán Ismeretlen emberek, hozzátartozójuk esett el itt a háború végefelé. Vagy másfél évtizeden keresztül a családnak semmilyen pontos értesülései nem voltak, hol és milyon körülmények közöt halt meg az apa oly távol a hazájától. Pionírok találták meg a sirt, s fokozatosan derült fény a rjazanyl alezredes utolsó napjaira Is, akit súlyos sebesüléseiből orvosaink már nem tudtak klgyógyitani. Az elhunyt alezredes a későbbi évek folyamán nagyapa lett és 11 éves unokája eljött, hogy megismerje a várost, ahol a csak fényképekről meg beszédből Ismert nagyapa még utoljára látta a világot.

A vendégekből engem különöse Oleg, a kisfiú érdekelt. Már az első találkozáskor részletesen kifaggattam, vajon mit tud Csehszlovákiáról, Ismer-e valamit a rég- és a közelmúlt történetéből. Tudtam, hogy 11 eztendejéhez és a vagy kétezer kilométeres távolsághoz, mely minket RJazanytól elválaszt, nem lehetnek túlzottan igényes. Egyet azonban meg kell mondanom: Pufiikról sokat tudott, jóval többet, mint arra gondolni mertem volna.

Pufiik hősiessége távol áll az önfalóid»1 zás mltosztától. Tudjuk Jól, hogy nem önként hajtotta le fejét a hóhér tönkjére, az életért harcolt és életével fizetett, éppúgy mint elvtársai közül ezren és ezren. Egész élete a harc láncolata volt és valószínűleg azért szerette úgy az embereket, fis csak azért Írhatta a börtönben egyik utolsó levelében: „Szerettem az életet, az élet szépségéért mentem a harcba..."

Pufiik életműve annyira a mában él, hogy úgy érzem helyes, ha azt kérjük, amit már a bevezetőben Is említettem: ne csak születési és halálozási évfordulókon és talán épp akkor ne, hanem Írásai gyakori olvasásával idézzük nagyszerű emlékét.

STRASSER GYÖRGY