A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-25 / 34. szám
KERESZTREJTVÉNY Valentyina Tyereskova az első női űrhajős amikor visszaérkezett a világűrből a földre, így nyilatkozott: vízszintes 1,függőleges 1, 21, 24 és 47. VÍZSZINTES: 16. Nép a Szovjetunióban. 17. Mozi több idegen nyelvben. 18. Európai nép. 19. Eredet latinul. 20. Idegen férfinév. 22. Értékhatár. 25. Forró szeszes ital. 26. Menet közepe. 27. Számtani műveletet végez. 29. Szarvasfaj. 30. Jókedvű. 32. Foghús. 33. Kicsinyíts képző. 34. Észak-Olaszországi város. 36. Magasztal. 38. Öda kezdete és vége. 39. Olajszínű. 40. Egyiptomi napisten. 41. Ételízesítő. 42. Nem fiatal. 43. Nándor Robert. 45. Fontos eledel. 48. Görcs betűi felcserélve. 50. Többes személyes névmás. 51. Ezek szlovákul. 53. Halk zörej. 54. Az épület része. 56. Ale betűi. 57. Vissza: férfinév. 58. Kisebb település. 59. Erkölcs. 61. Ügyirat 62. Férfinév. 63. Üdül egyik típusú betűi. 64. Csehszlovákiai könyv export vállalat. 65. Dezső Tibor. 67. Az energia tudományos mértékegysége. 68. Igavonó állat. 69. Kezdet nélküli metro. 71. Hengeralakú skatulya. 72. Malájt pénzegység 74. Olga Erzsébet. 75. Fényképész teszi. 76. Óriás krokodilfajta Kínában. 77. Hoszszabb időszak (ékezettel). 79. Király, Shakespeare egyik drámájának hőse (—’). 80. Eltulajdonít. 82. Azelőtt a milánói érsek volt (Montini). 83. Bars peremei. 84. Hiányos páva. 86. R. J. 87. Viszsza: kihalt őskori elefántfajta (főnét.). 89. Csapadék. 90. A kő betűi felcserélve. 91. Tartalom nélküli. 94. Lottéria (röv. és főnét.). 96. Ezérkilencszázkilencvenkilenc római számmal. 97. Piros németül. 98. Területegység. 99. Csomagol. 100. Fordítva: hon. 102. Szór. 104. Hegycsúcs. 106. Idegen férfinév. 107. Fürdőruha. FÜGGŐLEGES: 2. Nyári színház. 3. Mega betűi. 4. Japán pénzegység. (—’). 5. Torony része. 6. Híres filmszínésznő ismert biogramja. 7. Olaj angolul. 8. Folyó Közép-Franciiországban. 9. A régi északi germánok főistene. 10. Akadály. 11. Viktor Nándor. 12. Menj angolul. 13. YRG. 14. írói betűi. 15. Kongó betűi. 23. Hímállat. 27. Csillagkép (magyarul: kaszás). 28. Hangtalan tan. 30. G-betű pótlásával jókedvű. 31. Vasmegyei város. 34. A legmélyebb női hangnem. 35. Művészet latinul. 36. Ókori görög építészeti stílus. 37. Dolog latinul. 44. Alarm. 46. A legmagasabb értékű kártyalap. 49. Régebbi hosszmérték. 50. Földalatti villamos vasút. 52. Kelet közepe. 54. Betűpőtlással piano ellentéte. 55. Nem egészen laikus. 57. Minden rendben (amerikai szőlásmód). 59. E napon. 60. Énekhang. 63. Aorta. 66. Iram. 69. Kellő közepe. 70. Viszsza: folyó spanyolul. 72. T. A. P. 73. Fordítva: angolna németül 78. Erőd. 80. Rés népiesen. 81. Vissza: jó kártyalap. 83. Mali köztársaság fővárosa. 85. Kedvelt ifjúsági regényíró. 87. Megboszúl. 88. Hajtógép. 90. Fordítva: kövéredik. 92. Most betűi. 93. Női név. 95. Blokk. 96. A háború istene a régi római mitológiában. 101. Kérdőszó. 103. Helyhatározó. 104. Véd. 105. Azonos a függ. 59-eI. (—’). 107. Téma kezdete. Az előző rejtvény helyes megfejtése: Elvtársak, ha meghalok a felszabadulás előtt, vigyetek Anatóliába, s ott keressetek nekem egy falusi temetőt. JXjy.áHÍ útinap id Bratislavában, a nagy szürke bérházak reggel még árnyékukkal hősítik az utcákat. De az árnyék a Főút felöl erősödő zajjal fordított arányban, rohamosan zsugorodik, s az aszfalton előrenyomul a forró napsütés. A mellékutcában már éktelen lármával döcög a szemetesautó, mögé fáról a tejes, kannáit kíméletlen dörömböléssel hengeríti a járdára. A boltosasszony fehér köpenyében derekasan állja az ostromot, s a kannák fogadása közben még ráér kioktatni a sofőrt is egyre-másra... Jó volna egy pohár hűvös, mandulaízű tej! Rövid sorban állás — és vágyam teljesül. Mire kilépek az üzletből, megérkezik az autóbusz. Széles úttesten futunk kifelé a szűnni nem akaró házrengetegből, s egyelőre nem tudom eldönteni: olvassak-e vagy a tájat nézzem? A figyelmet meg kell osztanom. Rájöttem, hogy ha a városokat színekkel akarnám jellemezni — Bratislava kék lenne. Ha viszont vonalakkal próbálnám — vízszinteseket rajzolnék. Szemben Prága vagy Kassa függőleges tendenciáival, s óbronz és új palaszürke színeivel. Színbenyomásaimat Bratislavában a kék Duna egyáltalán nem befolyásolja, inkább vonal-karaktert ad a városnak. Magunk is észrevehettük, hogy ez a folyó legfeljebb a Strauss keringőben kék. De az alkonyaiban lengő zászlók, egyes házak homlokzatát ékítő ornamentika, és az Egyetem közelében egy tetőtől talpig kék templomocska, sőt az új városnegyedekben magasba szökkenő házak erkélyeit övező hamvaskék üvegtáblák és világoskék vaskorlátok, de nem utolsó sorban a sok kéknadrágos, kékszemű fiú és leány, meg gyerek, — rögzítik impreszszióimba a városról a szivárványozó kéket. Futunk az úton s a házak még mindig kísérnek. Nehéz megállapítani, hol van Bratislavának a végei Mikor az ember azt hinné, már nincs tovább, akkor egy töltés mögül felszökik két „zsiráf” s mögöttük vaskosodnak a falak, s a föld szikkadt testébe újabb árkokat túrnak a földgyaluk ... Végül mégis csak elmarad a város. A táj átvált zöldbe. Az előbb még hevenyészve felbukkanó szőlőtáblák állandósulnak. Látni, a keleten is ismert karóhoz kötözött szőlőket, aztán drótra futtatva lugasmódra, odébb szélesen ültetett, talán traktor-kezelésre szánt táblák terülnek el, de ezt vagy elhanyagolták, vagy elhamarkodták, mert az apró vesszők meglehetősen ritkák. Olvasni kezdtek. Az eddigi nyugodt szemlélődést mozgalmasság váltja fel. Ez a könyv egy perc nyugalmat sem hagy az olvasónak, lapjairól szüntelen nyüzsgés árad felém. Olyan, mintha valaki állandóan beszélne hozzám. A szereplők esznek, főznek, emelkednek, süllyednek s közben eltűnik egy-egy korszak. Az író nem mond sehol ítéletet, nem jellemez, a puszta lényeg leírásával tartja melegen az olvasót; a „Rozsdatemető”-t olvasom. De, mert kinn is van már vagy 30 fok — abbahagyom az olvasást. Terebélyes fa alatt a patakban gyerekek fürdenek, egyikük futva hasal el a vizen, a többi hahózva integet felénk, a szünet boldogságos mélyéből... Kisváros következik. A főtéren megállunk. Ingerült képű sofőrünk leszáll. Vizet iszik. A téren két lányka beszélget. Tarka nadrág, fiús haj, lábujjakra fűzött szandáltalp — csoda, hogy tudnak ebben járni! Kedves két lányka — a hőség meg sem érinti őket. Leszáll a buszról egy nagymama is, kisunokáját egészen egyértelmű szándékkal a busz mögé viszi, de itt nem is lehet elbújni sehova. Egyetlen fedőnk — a nap. Ahogy elindulunk, kissé megenyhül a levegő. Csaknem kétórás utazás után feltűnnek a Nyitrát koszorúzó, szelíd kékségű hegyek. A párhuzamosan fekvő rózsaszín tetők fölé kis tornyok emelkednek. Ha Nyitrát Kassához hasonlítanám — azt mondanám: Nyitván sok a templom. Kassán van egy Dóm. Ami azonban a legszembetűnőbb, ebben a történelmi levegőjű városban az, hogy sok itt a fiatal — és véletlenül valamennyien az utcán találhatók. Csoportokba verődve várakoznak sportzsákjaik mellett — természetesen fiús hajjal, halász-nadrágban, így aztán fel sem tűnik annyira, hogy ki a fiú, ki a lány. De azt hiszem, mégis több a lány. Nem szeretek általánosítani, bár — eddig többnyire azt tettem — de: Nyitrán mindenki tanul... Bemegyek a könyvesboltba, kevesen vannak. Kinyitok egy művésztörténet könyvet. Michelangelo Sixtus kápolnai freskórészleteire nyitok — elgyönyörködöm az olasz fejek klasszikus elevenségén. Nem veszem észre, mikor áll mellém egy ember. Vasszagot izzad, az arca barnán fénylik, formás feje van. — Mit néz? — kérdi kíváncsian a könyvembe pillantva. Elmondom neki, mire ő sokkal részletesebben elmeséli, hogy miben jár itt. Ökonómiát tanul, de különben kombájnnal dolgozik egy szövetkezetben. Nem lehet még harminc éves, zömök, kerekded ember. Ügy dobálhatja ez karjában a gyerekeit, mint a labdát — gondolom — mialatt elbúcsúzom a távhallgató kombájnostól — aki vasszagot hozott a könyvek közé. Am a könyvek illatát nem felejti el kint a széles mezőkön sem, amikor dohogó alkotmányán rendre arat és csépel a napsütötte nyárban. TARCZAL ZSUZSA' 15 I
