A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-25 / 34. szám
— Ez az igazi — dicséri emelt hangon —, ebből készülnek a gyufaszálak. A!z udvaron rajtunk kívül még egy ember látható, az is fent a magasban, az óriásdarú kezelőfülkéjében. Mintha meghallotta volna kísérőm szavalt, rövid szemlélődés után, gépével lecsap a megdicsért gerendára. — Hova szállítja? — A főzőbe — válaszolja kísérőm. Ugyancsak tekintélyes katlanuk lehet, gondolom, de kérdezősködésre már nincs időm, belépünk az első csarnokiba. Balra, közvetlenül az ajtó mellett gépfűrész aprítja a „fürdőből“ érkező, párolgó szálfákat. Az így kapott ölfaszerű dorongok egyenesen a terem jobboldalán zümmögő fura gépbe vándorolnak és forogni kezdenek. Egy borotvaéles kés folyamatosan millimétemyl, hófehér lemezeket hánt le róluk. A lemezeket egy igen elmés szerkezet egymásra rakja, előretolja, s mire a gépet megkerülve, egészen elöl, megállók a gépkezelő mellett, azt látom, hogy az iménti fenyődorong, csaknem teljes egészében finom, gyufaszálnyi pálcikáikká változott. A másik teremben jut eszembe, hogy a vezetőn kívül mindössze két férfit láttam a gyárban: a daru, illetve a fűrészkeze löt. — Dolgozóink hatvan százaléka nő — jegyzi meg kísérőm, mintha látná a gondolataimat. Ez a gép itt háromféle munkát is végez: parafínban fürdeti a pálcikákat, a gyújtófejeket készíti és a kész gyufaszálakat szárítja. Két leány kezeli. A két testvér: Anna és Mária Sevőíková elsősorban a gyártmányok minőségének a javítását tartja szem előtt. Egy időben ugyanis az üzem vezetősége elég gyakran kapott reklamációs leveleket, amelyek a Smreőina Nemzeti Vállalat gyártmányainak minőségét kifogásolták. Átballagunk az utolsó terembe. Itt a kész gyufát dobozokba töltik. Ezt a munkát Is fürge leánykezek végzik. Azaz, hogy... gépek végzik, a leányok csak az üres gyufásdobozt rakják ördöngős gyorsasággal a gépbe. íme, az elkészült, barnafejű gyufaszálak. Tüzet rejt magában valamennyi. Tüzet, amelyért egykor Prométheus meglopta az Isteneket; tüzet, amely nélkül ma már nem tudjuk elképzelni az életet. Talán ezért olyan büszkék erre a gyárra a város lakói. A múlt kötelez 1944. augusztus 29-ét Írunk. Délelőtt. 11,00 órakor a város rádióállomása váratlanul különválik a bratislavai és preáoví adóktól, s önálló műsort kezd sugározni. „Itt a Szabad Szlovák Rádió“ — jelenti a bemondó, s utána nyomban egy verset A sportstadion — háttérben az épülő, új városnegyed kezd szavain.!: „Mór ho! Hoj, imor ho, detvo mőjho rodu“! Ezután felhívások, harci és mozgósító jelszavak következnek. A mikrofon előtt egymást váltják a katonák és partizánok. A rádió ez a fontos propaganda 'és agitáclós fórum a felkelők szolgálatába állt. A Szlovák Nemzeti Felkelés, minden Idők legnagyobb szlovák forradalmi megmozdulása kezdetét vette. A Szabad Szlovák Rádió ettől kezdve, egészen a felkelés elnyomásáig, rendszeresen sugározta forradalmi műsorszámait: híradást a felkelők harcairól partizánok, felkelők lelkesítő beszédeit, forradalmi verseket és dalokat. A műsorban a fasiszták elleni harcosok minden nemzetiségű képviselője fellépett: orosz, cseh, magyar, francia, lengyel nyelvű felhívások hangzottak el. jelentős fegyvere volt ez a rádió a felkelőknek. A fasiszták az első naptól kezdve igyekeztek megsemmisíteni. Szeptember másodikén a német repülők 46 bombát dobtak az adóra. Az egyik megrongálta az adó központi műszaki berendezését. De a breznói munkások és a rádió technikusai a Tri duby-repülőtér másfél kilowattos német adóját néhány nap alatt teherautóra szerelték, s a Szabad Szlovák Rádió — most már mozgó adóval — folytathatta közvetítését. A város rádió-adóállomása új — csak a múlt év augusztusában helyezték üzembe — stúdióiban éppen feljátszás folyik. A hangkeverő a lemezek között válogat. Forradalmi indijjót keres. Végre I A lemez forogni kezd, s a partizánlnduló kemény ütemére a stúdióban valaki szavalni kezdi: „Mar hoi Oj, mór ho...“ így kezdődik. Emlékműsor lesz, a Szlovák Nemzeti Felkelés tizenkilencedik évfordulójára. Este a hegyen A tereket bokrok, fák és szökőkutak díszítik Sok-sok csatangolás után végre ide jöttem a hegyre. A hegy neve: Urpim, s olyan meredek, hogy szédül rajta az ember. Csöppet sem csodálkozom, hogy a város hajdani hívő polgárai kinevezték Kálváriának. Ide kereszt nélkül Is elég felmászni.. De minden fáradságot megér a látvány. Egymás után gyulladnak ki a város fényei, s. ha nappal megcsodáltad virágait és szőkőkútjalt, ha rajongva dicsérted a park kerekre nyírt, méregzöld bokrait, s a strand hullámain ringatózó modem seilőket, hát most nem tehetsz egyebet, mint hallgatsz, megnémulva a város felsugárzó szépségétől. Mintegy összefoglalásképpen: egyszerre láthatod az egész Várost, halványzöld, rózsaszínű és kékesllla megvilágításban; láthatod tornyait és tarkabarka Az ó-város egyik jellegzetes utcája házóriásait a Fancsorda-telepen. A neonfények szinte rétesük az égre... Jóska barátod elbeszélése nyomán látod a város múltját; lelki szemeld előtt szürke bányászhadak vonulnak a föld alá, társzekerek hordják az ezüstöt és a rezet a királyok pénzverdéibe és hajdani nagyurak kincstárába. Tűzvész pusztítja a várost, koldusok serege imádkozik a templomok bejárata előtt... Felsóhajtasz. Odalent békésen vibrálnak a fények, a Garam vize csobogva fut a betonpillérek között. Párok sietnek az utcákon, a színházban most kezdődik az előadás, a magát Pisába képzelő ferdetorony órája nyolcat kongat. Szerelmesek suttogását hozza feléd a szél — feltehetően nem a városból. Miért foglalod el ezt a padot? Légy udvarias: add át a helyed! Zsélyi Nagy Lajos (Jan Prüäa felvételei) A Szlovák Nemzeti Felkelés tere
