A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-18 / 33. szám
Az 1302-ben épült rém. kát. templom, amelynek a halóján érdekes mozzanatokban keveredik a gól-román stílus □ állát hetven nehéz esztendő súlyos terhe nyomja. Beteges Is, de azért fiatalosan, Ifjú kedvvel, lelkesedéssel járja a falvakat ... Ha teheti, ha sikerül, régi tárgyakat, bútordarabokat, értékes festményeket vásárol össze. Ha meghallja, hogy valahol egy műkincs, régi értékes bútor található, rögtön öfterem, s pénzt ígér, alkudozik, megszerzi. Antal Sándornak hívják . .. — Régi tervünk, hogy Dunaszerdahelyen egy múzeumot létesítsünk. Csallóköz múltja megérdemelné, hiszen nagyon sok értékkel és érdekességgel dicsekedhet — mondta. Aztán arról beszélt, hogy 1952/53-ban Gellér mellett ásatások folytak. Nagyon sok avar eredetű leletet tártak fel. Sírból-Csallóköz szerelmese tok, temetkezési helyek, köszerszámok, miegymás. Kevéssel utána Klsudvarnok és Nagyudvarnok határában folytak ásatások. Itt bronz-korszakbell szerszámok, urnák, korsók, különféle fegyverek kerültek a felszínre. A többi lelet Is azt Igazolja, hogy Csallóköz már 1. e. lakott terület volt. Avar törzsek lakták szórványosan, főként középső területét. Maga Ounaszerdahely Is ősrégi település, amely már a rómaiak korában fennállott. Antal Sándor már évtizedekkel ezelőtt gyűjtögetni kezdte a muzeális értékeket, s mindig az volt szándékában, hogy megfelelő számú és értékű tárgy birtokában elérheti majd az illetékes hivataloknál egy „Csallóközi Múzeum“ létesítésének engedélyezését. Sok idő kellett ahhoz, hogy a járás pénzügyi szakosztályán elérje kisebb összegek betervezését a' készülő „Csallóközi Múzeum“ számára. És amíg ezt nem sikerült elérnie, nemegyszer kényszerült saját pénztárcájába nyúlni. Soha nem akart elszalasztani egyetlen egy értéktárgyat sem, amelyről hallott, vagy amelyet felfedezett. Ezekről a kiadásokról senkinek sem beszélj. Ma már örömmel említi, hogy a „Csallóközi Múzeum" felállítására évi 20 ezer koronát Irányoztak elő a Járási kultúralap költségvetésében ... — Jő lenne, ha a dunaszerdahelyl helyi nemzeti bizottság további segítséget Iá nyújtana az eddigiek után — mondotta. — Megfelelő helyiség hiányában ugyanis még mindig nem valósulhatott meg a múzeum. Az összegyűjtött tárgyak és leletek most három teremben vannak összezsúfolva. Az illetékes szervek az úgynevezett Fehér-, Illetve Bacsák-kástélyban szeretnék elhelyezni a múzeumot, meg Is felelne erre a célra, csak Jelenleg még lakók vannak benne, akiknek először megfelelő lakást kell blztosltanlok. Utána az épületet tatarozni kellene, s csak azután költözhetne be a múzeum helyiségeibe. Csak Ismét a régi nehézség: pénz kellene, amely ez Idő szerint nincs. Reméljük azonban, hogy ez csak Ideiglenes probléma. amely a közeljövőben hamarosan megoldódik. Aztán Antal Sándor arról kezdett beszélni, hogy ml minden kapna helyet a Csallóközi Múzeumban. Az összegyűjtött anyag alapján külön helyiséget kaphatna Csallóköz „ókora“, a rómaiaktól származó és felszínre került leletek, fegyverek, szerszámok, különböző edények kiállításával. Jelentős mennyiségű és értékű tárgy Csallóköz topográfiájáról szólhatna. A múzeum egyik legértékesebb részét képezhetné Csallóköz munkásmozgalma. Nagyon sok érté-A „leendő“ Csallóközi Múzeum kés anyag gyűlt össze az 1921— 1936 közötti esztendők munkásmozgalmi eseményeiről. A mezőgazdasági munkások bérharcát, sztrájkjainak Jól szervezett egységét Igazolják a dokumentumok, amelyek beszédes bizonyítékai a múlt keserű kizsákmányolásának . . . Természetesen maga Csallóköz központja — Dunaszerdahely — Is bő anyagot szolgáltat a múzeumhoz. Érdekes például, hogy már 1283-ban Zeredahely néven említést tesznek róla egyes okiratok, bár akkor még négy kisközségből, a későbbi Szerdahely, Nemesszeg, Ojfalu és ElOteJedből állt, Az 1S53-I portálls összeírás adatai mér Szerdahely néven említi fel. .. Tény, hogy a Csallóközi Múzeum létesítésének gondolata hasznos, amelyet már régen meg kellett volna valósítani. Ezért hát klvánotos lenne, ha az illetékesek nagyobb megértést tanúsítanának a múzeum mielőbbi megvalósítása tránt. K. M. épUleie. az ön. Fehér-kastély Harmadik vágány, balra! Éjfél előtt egy órával indul a főpályaudvarról az utolsó személyvonat. Utasai túlnyomórészt az ipari vállalatok második műszakában dolgoznak. Este tfz órakor végeznek, és Ilyenkor térnek haza. Sokan már Jóval a vonat Indulása előtt beülnek a várakozó szerelvénybe, és helyet keresnek maguknak, valamint a későbbe? érkező társaiknak. A munkások fáradtan érkeznek, jól esik nekik a kényelmes ülés. Az éjszakai utasokra amúgy is ólomként nehezedik az álom, hát még azokra, akik nyolc órán kér jsztül nehezen dolgoznak. Utazás közben vesz erőt rajtuk a fáradtság, az álom környékezi őket. Aludni pedig nem lehet, nem szabad. Az ötödik-tizedik állomáson ki kell szállni, vár a család. A bejárók naponta kót-három órát, sőt sokan még ennél is többet, utazással töltenek. A városi munkás már régen az ágyban pihen, amikor ök még mindig utaznak. A helybeitek ráérnek reggel n munka megkezdése előtt egy órával felkelni, de ők fél ötkor, vagy még ennél hamarabb, talpon vannak, hogy hét órára az üzemben lehessenek. Ismerem a bejárókat, ügyttket-bajukat, a nyári utazás keserveit, a tél gyötrelmeit, a vonatok késésével Járó bonyodalmakat. Magam is ketck húsz esztendeje osztozom sorsukban. Ennyi Idő alatt megismertem a vonat összes műszakaiéit, akik Tósnyárasdról, Galántáról, 50—30 kilométer távolságról járnak naponta dolgozni. Sokan csak aludni jirinak haza, csak azért, hogy hazajövet megsimogathassák alvó gyermekeiket, lúihassék családjukat, egy-két jó szót szólhassanak az asszonynak, és azutén rövid alvás után ismét vonatra üljenek és kezdődik minden elölről. Az éjféli vonat utasai az időt beszélgetéssel töltik. Az üzemekben mindig történik valami, amit csak a vonatban lehet alaposan megtárgyalni. Mellettem a parkettgyári mui.klsndk foglalnak helyet. Böske, ogy szenei, koromfekete szemű asszony, kicsomagolja az aznapi ételmaradékot, és jóízűen eszik. Ezt követik a többiek is. Odahaza már nam vacsoráznak, ezzel Is több idő jut ez alvásra. A vonat alig észrevehetően elindul, s a váltókon áthaladva nekivág a sötét éjszakáinak. Az egyik gyéren világított fülkében szerelők utaznak. Ok szerelik a Februári győzelem utcai egymás után tornyosuló épületek .ízvezetékeit és központi fűtését. Sok a munkájuk és sürgős, állandóan túlóráznak. Most egy négy lépcsőházas, hatemeletes épületen dolgoznak. A szerelési k-;t csoport végzi. Ok a Csomor-csoportban dolgoznak, a másikat Müller vezeti. Két-két Jápcsöhézat vállaltak, a két csoport versenyez egymással. A szerelők, úgy látszik, igen nagyra becsülik Csömört, Okos, júzan eszü, jú szakembernek tartják. Legalábbis ez tűnik ki beszélgetésünkből. Amikor az épület szerel>sn* megkezdték, Összehívta embereit, és lelkűkre beszélt: — Ne csináljatok hübelehalzs munkát, ne kapkodjatok. Ha versenyzőnk is Mttllerékkal, rendes munkál végezzetek. Különösen a pontos menetvágásra, a falba kerülő tömítésekre ügyeljetek! Maga Csömör is komolyan vette, amit mondott, és jó példával járt elől. Teltek, múltak a napok, őröm volt nézni a szorgos szerelők igyekezetét. Nyolcadik bele dolgoztak már az épületen, és még körülbelül hatnapi munkájuk volt hátra, amikor váratlanul megjelent köztük Müller ás közölte, hogy az.ő csoportja már a hatodik ameletan dolgozik és még ma befejezik a munkát! Csömör szájában egyszeriben megkeseredett a nyál. — Hogyan lehetséges, hogy ők8t ennyi idővel megelőzték? Hat nap! 18
