A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-18 / 33. szám
A VERDI — fesztivál után Ax operairodalom egyik legnagyobb alakja, Glusappe Verdi születésének ISO. évfordulója alkalmából a halhatatlan zeneszerző négy legnépszerűbb operáját, a Traviatát, a Rigolettot ás a Trubadúrt láthattuk a bratislavai amfiteátrumban. Az ünnepi előadásokra meghívták László Margltot és Pálos Imrét, a budapesti, valamint Lilian Bárévá! és Margita Lilovát a szófiai Állami Operaház művászeit is vendégszereplésre. A civilben is hőstenor külsejű Pálos Imrétől arról érdeklődöm, hogy ki rendezte ezt a „nemzetközi“ fesztivált, s hogyan érzi magát nálunk? — A Magyar Interkoncert küldStt a Pragokoncert meghívására. Megérkezésem pillanatától a legnagyobb vendégszeretetet tapasztalom. Együtt érkeztem feleségemmel, Földiák Erzsivel, aki a pesti Zeneakadémia tanára és korrepetitorom. Jó, hogy vártak bennünket az állomáson, mert külOnben abban a hlszemben hogy eltévesztettem az útirányt visszafordultam volna. A fesztivál plakátjain ugyanis Pallós Imre volt hirdetve. Hogy miért, azt ma sem tudom. Ez aztán olyan furcsa helyzeteket teremtett, hogy pl. az Aida előadásán egy idősebb úr jött az Öltözőmbe és azt magyarázta, hogy nekünk rokonoknak kell lennünk, mert ő is a Pallós családból származik. Alig tudtam meggyőzni, hogy nekem Pálos Imre a becsületes nevem. Kellemetlen volt, de annyi szeretetreméltóságot tapasztaltam az igazgatóság és koncertiroda részéről, hogy már túltettem magam rajta. Remekül érzem magam ebben a gyönyörű országban. —■ Mióta tagja az operának? — 1955 óta. Milyennek találja a ml operaegyüttesttnket? — Igazán sok értékes tehetség van a kollégák között, a zenekar is kitűnő. Feltűnt a kórus kiválósága. — Meddig marad ná’unk? — Feleségemmel együtt néhépy napot töltünk a Tátrában, aztán megmutatom neki Prágát. Nem viszek a gázsimból semmit haza, itt költjük el. — Futja? — Futja — mondja Pálos Imre mosolyogva. .S. M. fényképezzünk7 Kopírozás és nagyítás (11. folyt.) Ha fehér-fekete negativunkat előhívtuk, hozzáláthatunk fényképeink elkészítéséhez. Ezt kétféleképpen csinálhatjuk, vagy kopírozással (kontakt-másolás), vagy nagyítással. A^élső élj áréinál a fényképek ugyanolyan nagyok lesznek, mint a negative^ azéirt csak nagyobb negatívoknál (legalább 8x8 cm) alkalmazzak. Előnye, hogy az olcsó másoló kereten s a sötétkamra felszerelésév kívül, egyéb segédeszközre nincs szükségünk. Hátránya, hogy a kép szélein levő felesleges részeket csak úgy tudjuk eltüntetni, ha azokat a kopirozásnál fekete papírból készült maszkkal letakarjuk. Ezáltal képeink még kisebbek lesznek és ezért igyekezzünk már a felvételnél elhagyni a zavaró részleteket. A nagyításnál negatlvunkról bármilyen nagyságú nagyítást készíthetünk, a zavaró részeket elhagyhatjuk, ha a nagyitógépet magasabbra emeljük, úgy hogy ezek a nagyítópapírra ne kerüljenek rá. Ilyen módon részlet-kinagyítást is készíthetünk. Hátránya, hogy némi befektetést igényel, amiért azonban bőségesen kárpótol bennünket) az, hogy készíthetünk képeket pályázatokra, kiállításokra, lakásunk díszítésére stb. A másolásnál negtívunkat úgy helyezzük a másolókeretbe, hogy rétegoldala befelé legyen. Erre ráhelyezzük a papírt, azután a keratet becsukjuk. Mindezt sötétkamrj-világitásnál végezzük. Ezután a keretben lévő papírt kb. 40 W opálkörtével néhány másodpercig megvilágítjuk. A megvilágítási idő függ a negatív fedettségétől, valamint a körte és a keret közötti távolságtól. KisérletUeg állapítjuk meg próbacsíkokkal, amelyeket rendesen előhivünk. Amelyik próbacsik másfél perces előhívás utáii már tovább nem feketedik és megfelelő tónusokkal bír, az volt helyesen megvilágítva, és eszerint exponáljuk a végleges képet. Persze a lámpától való távolságot mindig pontosan megtartjuk. A megvilágítás idejére a többi papírt fénymentesen záró dobozba tesszük, nehogy fény érje őket, a fixálóban levő képeket pedig kartonlappal letakarjuk, ha ezek csak rövid ideig vannak a tálban.A másoláshoz Foma-Kontakt papírt használunk, a sötétkamra világítása lehet sárga. Két oldatra van szükségünk, mégpedig papír-elörehívóra (pozitív-hívó), p\. Főm atol M., Fomatol H., Blautol, stb. és savanyú fixáló oldatra. A képek számára készítsünk külön oldatot, ne használjuk a filmek számára készült fixálót egyszersmind papírokra is. Az előhívás és a fixálás közé rövid öblítést iktatunk tiszta vízben, vagy ún. megszakító fürdőt alkalmazunk. Ez lehet ecetes víz, mellnek savanyúsága olyan, mint amilyent a saláta elkészítésénél használunk. A legtöbb előhívó-anyag ugyanis csak lúgos közegben dolgozik, ezért az előhívó szódát, vagy egyéb lúgos anyagot tartalmaz. Ha a képet az előhívóból közvetlenül a savanyú megszakító fürdőbe tesszük, semlegesítjük a szódát és az előhívás azonnal megáll. Hasonlóan a filmek előhívásánál is használViatjuk ezt a megszakító-fürdőt, öblítés helyett. A megszakítóból egy-kéit perc múlva a fixálóba tesszük a képet, ahol 10 percig hagyjuk. Ezután egyórás alapos mosás következik folyó vízben, ha Ilyen nem áll rendelkezésünkre, ekkor álló vízben mossuk a képeket, de a vizet legalább 10 percenként cserélnünk kell. Az előhívóban a képet mérsékelten mozgatjuk, a fixálóban és a befejező mosásnál a képeket többször megkeverjük. A kimosott képeket vagy szabadon, vagy szárítógépen megszárítjuk. Ezen a gépen a fényes papírra készült képeket fényezhetjük is. Ebben az esetben a papírokat képpel lefelé krómozott fémlapra helyezzük, a vizet és a légbuborékokat gumihengerrel kipréseljük, azután a' lappal együtt a szárítóba rakjuk. Ilyenkor ajánlatos fényező oldatot használnunk (Fama-leStiC). A nagyításokat ugyanilyen módon hívjuk elő, de más, érzékenyebb papírokat használunk, pl. Fomaton, Foma-Brom. Az előbbit piros, a utóbbit naracasárga, vagy sárgás-zöld fény mellett hívjuk elő. A nagyító-gépet a használati utasítás szerint kezeljük. Filmünket lágy ecsettel megtisztítjuk a porszemektől és beletesszük a neggatívtartóba, mégpedig réteggel lefelé. Az alapdeszkára fehér papírt helyezünk, aztán bekapcsoljuk a nagyító lámpáját. Ezáltal a negatív levetítődik a fehér papírra a nagyító fel- vagy letolásával kikeressük a nagyítás helyes mértékét, azután a lencse segítségével beállítjuk az élességet. Normális fedettségü negatívnál legjobb 5,8—8 fényrekeszt alkalmazni. A helyes expozíciót itt is próbacsíkkal állapítjuk meg, persze a papírt réteggel felfelé tesszük az alapdeszkára. Az exponálást a nagyítókapcsolójával végezzük. Ha azt óhajtjuk, hogy képeinknek fehér szegélye legyen, akkor az alapdeszkára ún. mászkáló keretet teszünk. Ha a negatív valamely része a képen túl sötéten jönne elő, akkor exponálás közben sötét kartonnal vagy a kezünkkel visszatartjuk a fényt ezen a részen, miközben a kartont mozgatjuk hogy a képen ne lássék a takarás. Azokat a részeket, amelyek a képen nem jönnek eléggé elő, kartonlapra vágott lyukon keresztül utólag megvilágítjuk. A foto-papirOkat normál, lágy, kemény és ullxakémény gradációban gyártják. Normális negatívhoz normál, kemény negatívhoz lágy, lágy negatívhoz pedig kemény vagy ultrakemény fokozatú papírt használunk. Ha negatívunk legvilágosabb részel nem teljesen átlátszóak, legsötétebb részel pedig nem túl feketék, akkor a negatív gradációja normális. Ha a legvilágosabb és legsötétebb részek között csak igen kicsi a tónuskUUÖnbség, akkor a negatív lágy, ha ezek között igen nagy az ellentét, akkor a negatív kemény.
