A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-18 / 33. szám
Valentyina Tyeresková ürhajósnő Csehszlovákiában Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi bizottsága, a köztársaság elnöke és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság meghívására hazánkba érkezett Valentyina Tyereskova elvtársnő. Mai számunk tartalmából: Zöld vizek mellett . • d Városról városra {Rimaszombat) ...............................................................6—7—8 Harmadik vágány balra ... 18 Híd szttietik...............................................................19 Sokszínű vásár....................................................22 Az ország leggyorsabb lánya 24 A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Knltdregyasflletánek hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gáiy Iván, Gynrcsik József, Lőrinci Gyula, Mács Jóisat, Ozsvaid Árpád, dr. Szabó Rezső. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 9. Postafiők C-388, telefon 533-04 Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkfizbesitő. Külföldre ssólA előfizetéseket elintéz: Fottovnf novinovf átad, vfvoz tlskn. IlndMiski ni. 14, Praha. Nyomja a PRAVDA nyomdavillaiat, Bratislava, Stúrova 4. Előfizetési dfj negyed évre 18,30 Kői, tél évre 38.— Kőé, egész évre 78.— Kis. Kéziratokat nem őrsünk meg és nem küldünk vissza. K-21*31522 Az atomcsend... „Első lépés a feszültség enyhítése felé“, „Első lépés a leszereléshez vezető úton“, „Az első lépést továbbiak kell, hogy kövessék“ — ilyen és hasonló köve telésaktől, Jellemzésektől visszhangzik a világ a moszkvai atomcsend-egyezmény aláírása után. Pedig hát nem az „első lépést“ Írták álé Moszkvában a külügyminiszterek, hanem egy olyan szerződést, amely gyakorlatilag csupán a légkör és ta tengerek rádiöaktfv szennyeződésének vet gátat. Persze ez is őrlési siker, hiszen az egyre nagyobb mennyiségű Stroncium 90 a föld légkörében már fenyegető, a Jövö nemzedékek egészségét is veszélyeztető arányokat öltött. A kommentátorok, politikusok, tüdősök mégis erre a konkrét eredményre vesztegetik a legkevesebb szét. Miért? Mert a légkör rMióaktív telítődésével vagy tisztulásával egyenes arányban feszültséggel telítődik, vagy tisztul a termonukleáris világháború kirobbanásának veszélyét magéban hordozó nemzetközi politikai légkör is. S itt mér nemcsak a termonukleáris robbantások hulladékáréi, „melléktermékeiről“ van szó, hanem közvetlen hatásukról, — romboló, öldöklő, perzselő, milliókat fertőzött hamuvá égető pokolról. Éppen ezért a moszkvai atomcsendegyezményben a leglényegesebb a nemzetközi politikai légkörre gyakorolt hatása. Nem, nem beszélhetünk a béke végleges győzelméről, arról, hogy az emberiség megszabadult a Damoklész kardjaként feje fölött függő veszélytől. A moszkvai egyezmény nem örök időkre szőlő békekötés. Még csak a teljes atomcsendet sem biztosítja, hiszen a földalatti robbantásokra nem vonatkozik, nem is írta alá minden atomhatalom. Mégis annyi optimizmust .«ült, amenynyit évtizedek őta nem hozott a világpolitika. Éppen azért, mert első lépést jelentett. Mert az „első lépés“ kifejezésben benne van a következő lépések szükségessége. Egy kínai közmondás jnt ez eszembe e sorok Írásakor: „Ezer mérföldes utat is csak egy kicsi, első lépéssel kell megkezdeni.“ (Mily kár, hogy épp annak a nemzetnek a vezetői feledkeztek meg erről, amelynek bölcsességéből született ez a mondái])) A kedvező kibontakozásért aggódó embermilliók most jogosan teszik fel a kérdést: tőrténik-e már valami azért, hogy az „ezermérföldes út“ végére érjünk, hogy megvalósuljon a második lépés? Jogos ez a türelmetlenség és érthető — hiszen a tét a világ jövője. A moszkvai atomcsendegyezményben éppen az a biztató, hogy még aláírásénak napján a következő lépésekről tanácskoztak a legilletékesebbek. Az aláírást követő napok is lázas diplomáciai tevékenység jegyében zajlottak le. A helyzet tehát jelenleg a következő: diplomáciai küzdelem egyrészt az atomcsend ellenőrzőinek megnyeréséért, másrszt a kővetkező fe* szültségcsökkentő lépések megalapozásáért. E két frontszakaszon elért siker, vagy kudarc fogja eldönteni, lesz-e és, ha Igen, milyen lesz az a bizonyos második lépés. Nézzük meg most már ennek a kilátásait. ... és az atomcsendháborítok Mint ismeretes a következő lépésként a NATO és a Varsói Szerződés közötti megnemámadási szerződés, vagy a váratlan támadás megakadályozására hozott intézkedés jöhet számításba. Ez azonban már nemcsak a három atomnagyhatalomtól, hanem a két katonai csoportosulás többi tagállamától is függ. Es ezek egyikábsn a bonni revansiszták kisértenek. A további kedvező kibontakozás legnagyobb akadálya természetesen az egyetlen területi követelésekkel fellépő állam — az NSZK, a NATO tagja. Rusk feltételes ígéretet kapott Adenauertől, hogy Bonn Is csatlakozik az atomcsendegyezményhez, persze, ha a Bundestag (revansisztáikkal teletűzdelt nemzetgyűlés) jóváhagyja. Ez persze távolról sem jelent győzelmet. Hiszen a lényeg, mint mondottuk, nem csupán az atomcsendszerződés maga, hanem annak előremutató, további enyhülést feltételező hatása. Ha Bonn alá is írja a szerződést, akadályokat fog gördíteni, mint ahogy gördít is, a további lépés elé. Ebben a törekvésben a másik „atomcsendháborítúra“, Franciaországra támaszkodik. Bonn elképzelése az, hogy mindenáron elszabotálja a megnemtámadási szerződés megkötését, hogy — úgymond — „megmaradjon a joga az agresszióra“, az NDK-bekebaiezésére. Erre a „jogra" a NATO-partnerek, főleg az USA zsarolásához van szüksége. (Ha nem úgy tesztek, ahogy mi akarjuk, háborúba sodrunk benneteket.“) Milyenek a kilátások Bonn megzabolázésára? Nos, ez sem reménytelen. Az Adenauer-korszak a végét járja, s Erhard előreláthatólag „szúfogadőbban viselkedik majd az Egyesült Államok iránt. Adenauer uralmának alkonya az USA íeHiikerekedését ígéri, s ezzel egyúttal de Daniié elszigetelését. Ez lenne a jobbik eset. Az Ademauer-klikk azonban erős pozíciókat tart kezében, mesterkedik, ultimátumszerűén -követelőzik, zsarol. így: „Aláírjuk a megnemtámadási szerződést, ám azzal a feltétellel, hogy az NDK-t megszálljuk.“ Csakhogy hol van az, aki ezt az ultimátumot elfogadja? így Hitler beszélhetett München idején, amikor a tőkés hatalmak csak azt nézték, hogyan elégíthetnék ki a fasiszta fenevadet. Az USA ma nincsen abban a helyzetben, mint a Hitlert támogató tőkés Nyugat, annak idején volt. Az USA-nak ma a Föld minden pontját elérő hidrogénbombás globális rakéták létezésének tudatában kell cselekednie. S ez rákényszerítheti Amerikai urait, hogy kötőféken tartsák fogcsikorgató NAjj'O- partnerüket. Mert ettől függ a második lépés. VILCSEK GÉZA
