A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-08-11 / 32. szám

Szalöc látképe a fennsíkról

lindulunk kanyarogva a hegytető felé.

nap erősen tűz, egyetlen levél se moziil. Lábunk alatt görgedeznek a fehér lészkődarabok. Básthy bácsi megy elöl, omótosan, de hosszú lépésekkel, mindig egnézi, hová lép. Én aprózok és törlőm homlokomat.

— Volt olyan nap, hogy ötször is megrtam a hegyet — int felém biztatón, ire — rövid háromnegyed óra alatt felérünk, az inget is levetem. Fenn hűis erdő fogad. Básthy gombákat szed a ttjával. Én észre sem veszem őket. Mesziről kolomp szól, nemsokára meglátjuk karám csillogó, bádog fedelét. Delel a ilye.

A növendékmarhák csendesen kérődznek. Hajdú László bácsi, a rövidbajuszű gulyás kabátján heverész, kutyája mellette. Köszönünk, és válaszul megbillenti kalapját.

Olyan csendes a táj, hogy a levél zörrenését is meghallani.

— Jó munkátl — telepedek le egy fatönkre.

— Az van, csak a lábam ne fájna — mondja Hajdú, és a lábszárát simogatja. — Sokat kell járni a gulya után, és a kövek bizony nem szaladnak el az ember lába elől.

— Hány éve gulyás?

— Ki tudjál Gyermekkorom óta. Községi pásztor is voltam.

Ismer minden fát, bokrot. Tavasztól őszig le se megy a faluba. Az ebédet felhozzák, meg a dohányt is. Ha azokat a kilométereket összetenné, ahányszor bejárta a völgyet, talán már megkerülhette volna a Földet is. Ha azt a sok gulyát, amely már megfordult a keze alatt leeresztenék a ® gombaszögi völgybe, talán bele se férnél S

'Ql

Visszafelé megállunk a hegytetőn. Lent 3 a völgyben két traktor szénát kaszál; olya- & nők, mint a gyerekjátékok. A falu házai kis £ kockák. Távolabb mozdony tolat. A faluban •§ zene szól. Kanyarog a Sajó zavaros, sár- >§ gászöld vize, kí-kícsap a rétre. Innen ma- 50 gasből nézzük a völgyet, mintha repülő- *3 gépben ülnénk. 3

ozsvald Árpád

Csendélet

Delelő

\ j

.#■ «“3® * V < if