A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-27 / 4. szám
amelyeket fáj kimondani Az irodalmi színpad — A] Irodalmi mlifa] Is Nem a knltúrmunkások — a kultúra agitál Két hozzászólás — két probléma 1. A személyi kultusz sajátos vadhajtása volt, hogy a központi sajtó, rádió ás kultürszervek számára a „vidék“ csak valamiféle híranyag volt, sok szerkesztőségi tagnak csak pénzforrás. A szerkesztőségek, funkcionáriusok jelentőseiben, az írók, költők müveiben a munkás, a parasztság, szövetkezeti tagság Inkább csak Illusztrálásként szerepelt, és úgy Is hatott. Nem egy Ilyen Irányú bírálatot hallgattunk meg a dolgozóktól, a Csemadoktagoktól. Az Így létrejött Irodalomból, kultúrából természetesen hiányzott a tényleges társadalmi valóságunk. S ml hajlamosak vagyunk arra, hogy a tanítókat, az értelmiségieket hibáztassuk gyenge agltáclós munkájukért a kultúra mellett. Pedig az értelmiség nem fogja megagltálnl a tömegeket, hogy a drága berendezéseket használják, a termeket betöltsék. Erre csak maga a kultúra képes! Olyan kultúra, melyre szüksége van a dolgozóknak, s amilyen sajnos ma még nincsen, vagy ha ván Is, csak szórványosan. Az ilyen kultúra egyetlen megbízható kritériuma az ember fejlődésének hű tükrözése. De hogy ezt a fejlődést papírra vethessük, formába önthessük, vászonra vthessük, hangokba tördelhessük, Ismernünk kell a társadalmi valóságunkat: a munkásság, a szövetkezeti dolgozók, a dolgozó értelmiségieknek érzelmi, gondolati, és lelki világát, az anyagi és szellemi életük legmélyebb titkait. Már pedig ki mondhatja el toliforgatóink s kulturtnunkásaink közül magáról, hogy ezt a követelményeknek megfelelő alapossággal Ismeri. SZANYI JÓZSEF, Losonc 2. A Csemadok mögött sikerekben gazdag esztendők állnak. Csak valahogy nem olyan értékű ez a kultúrmunka, amilyen az olyan tömegszervezettől mint a Csemadok, elvárható lenne. Mert vajon megtettünk-e mindent, hogy a széles néptömegek megismerjék ős magukénak érezzék a szocialista kultúrát. Sajnos, nem. Igaz sok volt a pótolnivalónk, sajnos ezt Is rendszertelenül, sokszor terv és konkrét cél nélkül végeztük. Majakovszkijt szavaltattunk olyan közönség előtt, amelyik zömmel megrekedt PóSa bácsi verselnél. Bartókot és Kodályt adtunk azoknak, akiknek a legmagasabb zenei kultúrát a Mézeskalácsszív jelentette. Balett művészet határán járó modernizált népi táncokkal szórakoztattuk azokat, akiknek talán a „legszebb tánc a sírni...“ Vagyis építettük a kultúra épületét, az Igaz, de elfelejtkeztünk az alapok lerakásáról. Így történt, hogy kultúrmunkánk a levegőben lóg s a közönynek a nemértés az igazi oka. Nem gondolok Itt természetesen valami iskolára, hanem olyan új formákra, amelyek nagy segítséget jelentenének az elmulasztott alapok lerakásánál. Ilyen új forma pl. az Irodalmi színpad. S alakultak Is már nálunk irodalmi színpadok, csakhogy ezeket is pillanatnyi •elgondolások szülik, sokszor tervszerűség s irányítás nélkül. Néha csak a név új, a tartalom egy szokványos irodalmi est 20 Az igazi irodalmi színpad jellemzője: a keretjáték. Sajnos ebben teljesen magára vannak hagyatva a rendezők s legjobb esetben is helyi toliforgatókra van naik utalva. Miért nem csinálnak Íróink Ilyen keretjátékokat? Miért nem Írnak műveket az Irodalmi színpad Igényével? Igaz hogy ez új műfaj lenne, de magának — hogy december első felében a szódől Csemadok-szervezet könywltát rendezett Katájev: Távolban egy fehér vitorla c. könyvéről. A rendezvény érdekessége, hogy két falu [Szódó és Mlkulaj fiatalsága vett rajta részt. A regényt magyar nyelven Mezőlaky Tibor lgazgató-tanftó, szlovák nyelven Pavlovlcs elvtérs ismertetette. Az est sikeréhez értékes felszólalásokkal járultak Kovács, Nagy, Dobrovlczky, Szalma, Llska és Matlako elvtársak. (Varga látván leveléből). — hogy a múlt hónapban két helyen Is nagy sikert aratott a „Senki fia". Klskövesden a járási versenyre készültek a darabbal, s december 26-án valóban kivívták vele az értékelő bizottság elismerését. A szép sikerért a tehetséges Marakutl Vilmát és Benkó Gézát Illeti dicséret elsősorban, de jól játszottak a többiek, Kassal Etel és Báa Csemadoknak országos viszonylatban, «setleg pályázat útján biztosítani kellene, hogy a falvak hozzájuthassanak kész Irodalmi színpad-szövegekhez. Vagy egy másik ötlet: Az érsekújvárl Csemadok szervezet megrendezte az első „Ki mit tud“ estet. Ez is egy módja a kulturális élet fellendítésének, a tehetségkutatásnak. S mi lenne, ha a szocialista munkaversenyek alapján megrendeznénk a Csemadok-szervezetek kultúrmunkájának általános versenyét, hogy megmutathassák „KI mit tud“. ZSÍROS ISTVÁN, Losonc Itt búcsúzunk Zsíros Istvántól, lapunk volt kfllsú munkatársétól, aki 19B2. dac. 28-án elhunyt. Vitahozzússúlása az utolsó Írása. nyácskl Ilona Is. — Nem volt kisebb a siker Kürtön sem, ahol az ünnepek alatt többször is felléptek a darabbal, s minden Ízben telt ház várta a szereplőket. Itt a főszerepeket Árvái László és Kanylcska Ilona alakították. Nagy sikere volt az egyik epizódszerepben Bajkai Lászlónak, a kürti sportrajongók népszerű „Monlngjának". (Kassal Bála és Kalocsa Mária tudósítók leveléből). — hogy a szimől Csemadok fiataljai egy öttagú zenekart szerveztek. Tagjai: Varga Ferenc, Farkas Pál, Nagy Sándor, Juhász Iván és Takács Antal. A vasárnapi teadélutánok már nem elégítik ki őket: hivatásos karmestert keresnek, hogy tovább tudjanak fejlődni a tánczenétől. (Nagy Antal leveléből).
