A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-01-27 / 4. szám

falu télen

A művelődési otthon terme, csütörtök délelőtt. Odakünn marja az embert a hideg, de itt kellemes a meleg, füstkarikák lebegnek a levegőben, s emberi hangok. Két ember ül az asztalnál. Az egyik hallgatagon ül, a másik beszélget. Molnár János, a szövetkezet elnöke a munkabiztonsági rendszabályok betartásáról beszél. S egy-két megtörtént esetet mindjárt meg ts említ, hogy előadását Illusztrálja. A tagság figyelmesen hallgatja. S ahogy az elnök elhallgat, kezdődik a vita ... ■

Klssallóra úgy kerültünk, hogy a lévai járás legjobb szövetkezetét kerestük s azt hallottuk, hogy az Itteni szövetkezet megkapta a XII. Pártkongresszus szövetkezete címet. Így jöttünk Ide, tények és adatok Ismeretében. A kissallóí szövetkezetben a tavalyt fejésátlag 600—650 liter, az ez évre tervezett 900 liter. Az évi átlagos tejhozam egy tehénre 3100 liter. S ez a mennyiség 1970-tg 4500 literre emelkedik. Egy-egy szövetkezeti dolgozó havi keresete 1500—1600 korona.

Hogyan készülnek az 1963-as esztendőre? A gépállomáson például a mezőgazdasági gépek átvizsgálásával és kijavításával foglalkoznak. Horváth József, Hamula János és Gúlát András javítják a gépeket. A vezetőség nagyon meg van elégedve munkájukkal. Azt mondják, hogy sokkal előnyösebb, ha a gépeket otthon javítják.

Az állatgondozóknak meg az a legfőbb gondjuk, hogy hogyan osszák be a takarmányt. Mert tavaszig ki kell tartania az állatoknak, nem szabad, hogy takarmányhlányt érezzenek. S hogy Ktssallón nemcsak a munka érdekli az embereket, hanem a kultúra ts, azt legjobban a fiatalok példája bizonyítja. A szövetkezetben — s ebben valószínűleg az 1500—1600 koronás havi keresetnek is szerepe van — aránylag sok fiatal dolgozik, meg tudja őket tartani a szövetkezet ami azt jelenti, hogy a kulturális lehetőségeikkel meg vannak elégedve. Ottjártunkkor éppen színdarabot tanultak.

Cs. L.

Roskó Andráa a feleségével harminc tehenet gondos

Borbél; András sertésgondosö kétszáztls hízót etet naponta és negyvenét dekagrammos súlygyarapodást ér el nélak

Horváth Júzsef traktorlsta, Gulal András szereié ét Hannla lános mechanizátor

Szindbád kalandja a szénraktárban

Szlndbád a finom vacsora után hátradőlt a széken és mesélni kezdett:

— Ogy látszott, hogy már soha tflbbé nem indulok ú| kalandok után, azonban feleségem kfizBlte velem, hogy elfogyott a gyűjtés. Miután ütvén méternyire lakom a bratislavai téli klkötfi területén lévő 101—01-es számú szénraktártól, elindultam, bogy a kikötő első kapuján, amely tőlem mintegy száz méternyire van, bemenvén vásároljak egy karika puhafát. Derűs léptekkel sétáltam el a Ryba n. v. mellett és befordultam a nagy, széles kapun, ahol azonban az üzemi őrség szolgálatos arkangyala elzárta előlem az ntat.

„Itt nem lépheted át a kaput, óh halandó, hanem eredj a főkapuhoz, amely innon alig 900 méterre van, ott kiállítanak egy belépőt, azzal elvándorolhatsz a kikötő területén a szénraktárig.“

£s én búsan ballagtam a főkapuhoz, ahol beírtak, kitöltöttek, megvizsgáltak és végre bejutottam a csodálatos birodalomba és sántlkálhattam a jeges udvaron vissza a szénraktárig, amely ismétlem: csak ötven méternyire van lakásomtól. Ott lepecsételték a belépőcédulát, aláírták a belépöcédulát, kitöltöttek egy nyugtát négy korona hetvetnöt fillérről, kitöltöttek egy engedélyt, amely feljogosított arra, hogy a megvásárolt egy karika puhafát klvihetem a kapun. És amikor a karika tát elvettem, ismét sántikálhattam vissza a főkapuig, ahol megvizsgálták a belépőcédulát, megvizsgálták a kiviteli engedélyt, végigmérték teltkarcsú termetemet és azután engedélyt adtak a távozásra. És akkor újra ballaghattam vlsszaféle ugyanazon az úton, csak most már a rácson kívül és egy mélabús dalt dúdoltam magamban arrúl, hogy milyen jók hozzám azok, akik ilyen okos rendeleteket adnak ki. Mert ugyebár, én a karika fát megszerezhettem volna úgy, hogy az első kapun át bonyolítom le ezt a nemzetgazdaság számára is oly fontos kereskedelmi ügyletet. Ez esetben csak kétszáz méternyi utat tettem volna meg.

Azonban a tudomány bebizonyította, hogy a szellemi foglalkozás tunyit és a Rendeleteket Teremtő Illetékes azt akarja, hogy én csinos, szép és üde fiú legyek, ezért kellett gyalogolnom egy karika fáért kétszáz méter helyett kétezerhétszáz métert!

Látjátok barátaim, milyen csodákra képes az emberi elme. És éppen ezért elhatároztam, hogy én Is segítek a Rendeleteket Teremtő Illetékesnek. Hallgassátok meg javaslataimat:

1. Aki - a bratislavai téli kikötő területén lévő 101—01-es számú szénraktárbsn egy karika fát akar venni, köteles:

a) bejelentett lakhelyének kapujától a Kultúra- és Pihenés Parkját érintve görkorcsolyán megtenni az utat a kikötő Martanovics utcai főkapujáig.

b) a főkapunál köteles bemutatni oltási és újraoltásl bizonyítványát, hogy legalább nyolcvan oldalas disszertációt a gynjtós filozófiai és ökonómiai jelentőségéről, valamint hivatalos okmánnyal igazolni, hogy az egy karika gyújtásnak való puhafát békés célokra akarja felhasználni, továbbá azt Is, hogy nem akar kabátja alá dugni két-bárom darab vontatót és uszályt abból a célból, hogy magánhasználatra tengeri flottát alakítson az eltulajdonított egységekből.

c) A szénraktár mellett megalakítandó egy vegyes bizottság, amely a kiviteli engedélyhez szükséges 273 kérdést tartalmazó kérdőívben a vásárló által kitöltött adatok helyességét ellenőrzi és amennyiben azokat rendben találja, kiállítja az engedélyt 13 pecséttel és 36 aláírással. Ezek után a vásárló a főkapun át az egy karika fával távozhat.

Mert tudjátok meg barátaim, hogy a rend az rend, a szabály az szabály és a szabályt nem szabad megbírálni, mert akkor szaporodik. Béke legyen veletek! — fy —