A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-20 / 3. szám
A i ária Medvecká államdíjas festőművész, nevét kb. egy év/1 /I tizede Ismeri a nagyközönség. Hazánkban az első festők / j/[ közé tartozik, akiknek alkotásait munkahelyükön ismer' ' hették meg a dolgozók. 1951-ben nyert díjat Az árva! vízierőmű építkezése című képe, amelynek külön érdekessége, hogy a munkások a kép egyenes hatása alatt vállalták az erőmű üzembehelyezésének meggyorsítását. Valószínűleg ekkor Ismerte fel a művésznő azt a varázslatos erőt, ami festészetében rejlik, a képzőművészet politikus erejét s hivatását. Megalkotta Beszolgáltatás Felső- Árvában c. képét, amelyért 1962-ben az államdíját kapta. — A kép mosolygó asszonyai közül az egyik utólag felkeresett — emlékezik vissza Medvecká. — Méltatlankodva mondta, hogy amikor a felvásárlóhoz viszik a libát, a tojást, olyankor ő bizony nem nevetős, hanem dühös arcot vág, s a kép miatt most asszonytársai kinevetik. Elbeszélgettem vele fiatról, akik mind a városban, iparban, hadseregben, stb. évényesültek, mire azután az asszonyka felkiáltott, hogy hiszen akkor ő tulajdonképpen a gyerekei érdekében adja le a kontigenst, márpedig akkor joga van mosolyogni a képen. 1953-ban Indult el harcos útjára A Béke gyermekei, c. alkotása és dijat nyert ellenállási tárgyú A bunker legfiatalabbja c. képe is. Mivel tölt el egy festő egy évtizedet? Hiszen az ötvenes évek közepetájén csak elvétve hallhattunk róla. Bátran számol be minden lépéséről és tettéről. Vagy alkotott és kultúránkat gyarapította, vagy tanult s közben szocialista hazánkat propagálta külföldön... Pihenni az édes semmlt-tevés értelmében egyszerűen nem tud. A Szlovák Nemzeti felkelés 10. évfordulójára díjnyertes bélyegsorozatot alkotott. Tízkoronás papírpénzünket Is az ő művészete ékesíti. Az évek során megjárta Hollandiát, Németországot, Ausztriát, Mongoliát és Kínát, ahol rengeteg festői élménnyel gazdagadott. Különösen a kínai tájak és emberek kötötték le. Képeit Varsóban, Budapesten, Moszkvában és Pekingben is ismerik, ahol más művészek alkotásaival együtt voltak kiállítva. A legnagyobb külföldi elismerést a nagy, önálló berlini kiállítás hozta, amelyen Medvecká maga is részt vett és személyesen kommentálhatta kéjeit. Medvecká 1957-ben elérkezettnek látta az időt, hogy amit alkotott, ismét elvigye a dolgozók közé. Három év alatt 16 kiállítása volt művelődést otthonokban, gyárakban, földművesszövetkezetekben, ahol kb. 70-ezren látták képeit. Élményei? Kimeríthetetlenek! A novákyi kultúrház szalonjában ismerkedtünk a művész életével, alkotóművészetének és politikai munkájának tapasztalataival. Hogy került ide? A Párt XII. kongresszusa tiszteletére indult el újból a dolgozók közé. Handlová, Prlvigye és Nováky, az 1962. évi országjárásának utolsó állomásai. Mit visz magéval ebből a fejlett, ipari jellegű járásból, amelynek lakossága a kulturális élet hiányosságait panaszolja egyre? — Még sehol nem éreztem így a nép szeretetét és megbecsülését mint ebben a járásban, különösen a bányászok között. — válaszol Medvecká melegen. — Pedig ezt hittem, kemény munkájuk után aligha lesz kedvük képeket nézegetni. Handlován olyasmiket éltem meg, amiket nem feledhetek el egyhamar... Igen, Benes Vilmos bányász először csak úgy futtában munkából jövet nézte meg a kiállítást, aztán feleségével jött él, ünneplőben, mintha színházba jöttek volna; három képet vett ez a bányász-család és midőn indulóban volt a művésznő Handlováról, Beneséktől még virágcsokor is érkezett. Kindernayék két képet vásároltak, mint sokan mások, akik megnézték az alkotásokat és meghallgatták az előadásokat. A látogatók? Tanítók, diákok és más értelmiségeik is, de leginkább egyszerű dolgozók, akik most indulnak el éppen a kultúra útján és nem hivatásszerűen mint a kritikusok, hanem szent meggyőződéssel, mint pl. ZauSka bányász, kezdték meg a glccs-ellenes harcot. Mégpedig legszűkebb környezetükben, saját otthonukban. M. Medvecká Handlováról férjével, Ctibor Bélán festőművészszel hazament Medvedzie községbe, amelytől minden nagyvárosi kényelem ellenére sem válna meg. Igen. Árva vidékét érzik végleges otthonuknak most mér mindketten. Medvecká ott született, onnan veszi legtöbb képének tárgyát is; életcélja a hajdan kisemmizett s ma egyre gazdagodó és szépülő Árva tájait, embereit, történelmi jelentőségű változásait ecsetjére venni. M. Medvecká Árvának, szükeb hazájának szentelte művésze-Privigyei iskolások M. Medvecká művészetével Ismerkednek M. Medvecká: A régi Árva A festő mint agitátor M. Medvecká: Handlovai motfvnm tét, de oly hatással van rá hazánk egyetemes átformálódása, hogy más országrészek szépségeinek, művészi problémáinak sem tud ellenállni. S Felső-Árva borús tájai jobb sorsra érdemes emberei régi és új hangulatok, benyomások ábrázolása mellett megtaláljuk a művészetében újszerű témák feldolgozását is, a kohómüvek munkását, a „ropovod“ hegesztőjét, a handlovai gyárudvart, stb. Ez annál természetesebbnek tűnik, mert amerre jár,, mendenütt megtalálja régi ismerőseit, akik mint jó eszű, ügyes kezű dolgozók nemcsak Árvában, hanem országszerte, a termelés, a tudományos munka és a művészet különböző ágaiban érvényesültek. Itt a privigyei járásban is sok földijükre leltek, a bányászok és az értelmiségiek körében. Mi történik ma egy művész képeivel? A Régi Árva az iskola- ős művelődésügyi minisztérium tulajdona. Az árvái vízierőmű építkezése az iparügyi minisztériumé, a Béke gyermekei, a kontingens-kép és több más alkotás a Szlovák Nemzeti Galéria birtokában van, sok képet láthatunk különféle intézmények dísztermeiben. A festőművész azonban azt tartja igazi sikernek, ha képeit régi és új lakások falára, családok örömére vásárolják. Legutóbbi három kiállításán Medvecká képeiből bánya- és vegyiipari munkások, orvosok, hivatalnokok, tanítók, de még nyugdíjasok is vásároltak. Nem is oly rég itt még könyvsorozatra sem lehetett rábeszélni az embereket. Ma nemcsak kultúráltságát fejleszti a dolgozó, hanem kidobja lakásából a gíccset ős helyébe eredeti műalkotást szerez. Dr. Sz. Gy. 17
