A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-30 / 26. szám
A magyar dráma ünnepe Budapesti színházi levél Május havában valamennyi budapesti színház magyar drámák előadásával seregszemlét tartott azzal a célzattal, hogy az új magyar drámairodalom jelenlegi eredményeit felmérje és helyzetét megvilágítsa. A színházi szakemberek, akik a Szovjetunióból, Romániából, Lengyelországból, Jugoszláviából, Bulgáriából és köztársaságunkból e seregszemle alkalmából a magyar Népművelődésügyi Minisztérium vendégei voltak, különféle szakmai megbeszéléseken is részt vettek, s a magyar drámaírókkal többször találkoztak. Valamennyien megállapíthatták, hogy a színházak új műsorpolitikája példamutató, kedvez a drámaírásnak és e műsorpolitika helyes folytatása meghozhatja a magyár dráma minőségi javulását, témakörének elmélyítését. Szembetűnő, hogy a legtöbb új magyar színmű az együttélés, a család, a házasság és a szocialista erkölcs kérdéseit érinti. Vlagyimir Szemjonovics Kruzskov akadémikus, a moszkvai Művészetek Története Intézetének vezetője ezzel kapcsolatban az egyik találkozón kijelentette, hogy nem ártana elmélyíteni és kiszélesíteni az érintett problémák skáláját Meggyőződése szerint a magyar drámaírókat tehetségük arra kötelezi, hogy ezeket a problémákat általánosabb érvénnyel, az egész társadalom életének szemszögéből elmélyítsék. Ha az alkotónak, tehát a drámaírónak szilárd az állásfoglalása a szocialista művészet kérdéseiben, ha nem sablonosán, frázisosan, hanem eredeti módon, újszerűn és izgalmasan formálja meg témáját, akkor nyert ügve van: meg tudja mutatni napjaink pozitív hősét, az embert, “ki minden erejét a szocializmus építésének szenteli. Kruzskov akadémikus következetesebb világnézeti állásfoglalást követelt, hogy az új magyar dráma meggyőzőbben, szuggesztívebben hasson. Szerinte a pártosság, a nép érzésvilágának, gondolkodásának hűséges visszatükröződése a szocialista művészetnek nemcsak politikai, hanem esztétikai alapja is. Kliment Cacsev bolgár író elismerte, hogy kiváló művészi teljesítményeket látott, korszerű színházi élményekben volt része, az új magyar drámák a mai élet problémáit feszegetik, de témakörük kissé szűk, túlsúlyban vannak az értelmiségiek problémái, pedig a munkások és parasztok örömei és gondjai nem kisebb jelentőségűek, mint az értelmiségieké. Ök, bolgárok, költészettel, lírával szövik át játékaikat, és olyan erkölcsi kérdésekkel foglalkoznak, amelyek a társadalom életéből adódnak és nem szélsőségesen egyéni problémák. A szakmai megbeszéléseken, a viták során kiviláglott — és ez az én véleményem is — hogy az új magyar drámák közül Dobozy Imre Holnap folytatjuk című színműve érdemli meg a legnagyobb figyelmet, Mondanivalójának időszerűsége és előadásának légköre méltón reprezentálja a magyar drámát és színművészetet. Dobozy már nálunk is előadott első darabjában, a „Szélvihar“-ban megmutatta, hogy kitűnő érzékkel tapint napjaink új történelmi és társadalmi problémáinak mélyére. Oj színművében még erősebben érezzük az életismerő publicistát — amit a javára írunk —, de egy további jelentős lépést tett előre: a publicista fölé dominálóan ag író jut, aki a felfedezett életigazságokat művészien és páratlanul gazdag, szinte költői nyelvezettel fejezi ki. Drámája főhőse egy régi értelmiségi, Ágass atomtudós főmérnök áll, aki élete folyamán felismeri, hogy az élet az ember javára megváltozott körülötte, s ezért szakítani akar előítéletével, múltjával, szívvel-lélekkel az új rend embereihez akar tartozni. Ám ebben a törekvésében gyanakvással, merev elutasítással találkozik. Munkáját becsülik, de őt az embert nem fogadják be. Őszinteségére nem omlanak le a válaszfalak, mint elvárja, hanem még nagyobb lelki válságba sodródik. Mindez egy izgalmas drámai cselekmény keretében játszódik le —, az írónak szemére vethetjük, hogy a cselekményt kissé detektívszerűen bonyolítja, ám minden gyöngéért bőven kárpótol bennünket a dráma fő alakjainak életigaz, kitűnő jellemrajza és a játék utolsó nagyjelenete: a két „ellenfél“ be nem fejeződő párbeszéde, amely Ágassnak viszszaadja hitét és további sorsát is jelzi már a közösség felé, amelyhez tartozni kívánkozott. Ez az utolsó jelenet egyébként a magyar színjátszás csúcsa: Básti Lajos és Bessenyei Ferenc szép magyar beszéde, elmélyült, gondosan árnyalt játéka felejthetetlen nagy élmény. Mesterházi Lajos új színműve, Az ártatlanság kora, közönségsiker, de a kritika hűvösen fogadta. Érzésem szerint a regény, amelyből a dráma íródott, művészibb és életigazabb, érettebb alkotás. A Vígszínház előadása elnyomja a hivatását abbahagyó orvosfeleség problémáját és túlságosan előtérbe hozza az aszszonyok „kórusát“. A lényegről a csípős „bemondásokra“ terelődik a hangsúly, a sok üresjárat felbillenti a játék egyensúlyát és hitelét veszti a dráma befejezése, amely a regényben indokolt és igaz. Beszámolóm célja nem az, hogy értékbeli sorrendet állapítson meg, csupán a témák fontosságára próbálok a sorrenddel utalni. Hubay Miklós Csend az ajtó mögött című drámáját a témája, igényes szándéka miatt kell becsülnünk. Amit az apák a barikádokon kiharcoltak és megteremtettek, azt az új nemzedék készen kapta, és ezért nem is tudja kellően értékelni. A mérnöki asztal, az orvosi rendelő az új élet harctere, az apák forradalmi hitével kellene itt dolgozni, de ez a hit nincs meg a fiatalokban és ezért törés áll be életükben A halálosan beteg apa új helytállása kell; ahogy a fronton küzdött, úgy küzd beteg szívével, hogy az utolsó órában elrendezze fia és menye» szétdúlt és szétszakadó életét. Konkrétabb alap kellene, amelyen a dráma váza szilárdabban nyugodna, így sok az áttétel, a homály, s mintha Hubay túlságosan erőszakoltan keresné az újat — nem a mondanivalóban, hanem a formában és mindez gyengíti az író tagadhatatlanul nemes alkotói erőfeszítését. A rendezés jól hangsúlyozza ki a játék gondolati elemeit, de nem tudja eltüntetni a hibákat, amelyeket a konkrétság hiánya okoz. Major Tamás az apa kitűnően megrajzolt szerepében remekel. A többi új magyar dráma jobbára az élet peremkérdéseit érinti. Kamondy László Vád és varászlat-ának fiatal hőse, Csák Zoltán mérnök hasztalan érez megbecsülést és hálát felesége iránt, amikor új szerelem ébred benne, nem alakoskodik, válni akar. A feleség öngyilkosságot követ el, és ezzel elhárul Csák és Tinka szerelme útjából az akadály. Kár, hogy nem életünk új társadalmi erkölcse hozza a konfliktus megoldását, hanem ez az öngyilkosság. Szép és lendületes a darab elindítása, a továbbiakban is fel kell figyelnünk a fiatal jelentkező tehetségére, de sajnálatos, hogy a játék lényeges mondanivalója nem kap erőteljesebb hangsúlyt. A Madách Kamaraszínház előadása meglepően gondos, Várady Hédi, Avar István és Dómján Edit alakítással segítik sikerre Kamondy nem hibátlan, de őszinte és ízes nyelvű drámáját. Ugyanilyen figyelmet érdemel Gyöngyössy Csillagok órája című lírai drámája is. Cselekménye egy kis falu szőlőhegyén, a felszabadulás napján játszódik le. A falu félelemtől gyötört aszszonyai egy felismerhetetlenségig összeroncsolt holtestet találnak és megindul a vita: ki gyászolja, Borbál, a gőgösen hűvös menyasszony, vagy a gyengéd líraisággal jellemzett Ágnes, aki a halottban a szíve alatt hordott gyermek apját sejti. A bonyodalmat végül is nem az eleven szerelmes legény megjelenése oldja meg, hanem Borbál öngyilkossága. Lorcai végzetszerűség és komorság árad Gyöngyössy drámájából, ám ezt nem rovom fel hibájául; a nagy spanyol költő balladás, hangulattermő játékaiból van mit tanultunk és a rokonszenvesen jelentkező fiatal magyar író-költő tehetséges tanítványnak bizonyul. A pozitív hatású kísérletek közé sorolhatjuk Zelk Zoltán Az ezernyelvű lány című poétikus mesejátékát is, amely Ádám Ottó költői ihletésű rendezésében került színre a Bartók Teremben A Jókai Színház Tersánszky J. Jenő Kakuk Marciját játssza A színlap három felvonásos bohóságnak nevezi az író regényének színpadi változatát. Tersánszky legnépszerűbb regényfigurája színpadon is sok derűt kelt, de a „bohóság“ nem éri el a regény immár klasszikusnak mondható rangját. A többi új magyar darab: Dunai Ferenc nagysikerű Nadrág-fa, Gyárfás Miklós Változnak az idők, Kállai István Férjek a küszöbön, Tabi László A nagy mutatvány című komédiái, Vészi Endre Hajnali beszélgetés, Berkesi András A kör bezárul, Szabó Magda Leleplezés, Sólyom László A gyanú körben jár és Thurzó Gábor Záróra című drámája azok az átlagok, amelyek mennyiségileg jelzik az új dráma előretörését Beszámolóm nem volna teljes, ha nem említeném meg, hogy valamennyi vidéki magyar színpad az évad folyamán egy, sőt több esetben két új eredeti magyar darabot mutatott be. Nagyon rangos író, Tamási Áron így került színre a kecskeméti Katona József Színházban Boldog nyárfalevél című komédiájával „A színpad igen izgalmas műfaj, s a legközelebb áll az élethez meg a költészethez" — mondotta Illyés Gyula a tihanyi kertjében adott interjújában — „A legnehezebb műfaj, mert ezer érzék kell hozzá, s tetejébe szerencse is. Akkora figyelmet kényszerít az íróra, amilyenre csak a költők hajlanak, azok, akik szonettet írnak. A színpadi dráma magasfeszültségű művészi eszköz... A dráma az író próbaköve, jellemtükre és értékmérője. Egyébként a jövendő egyik legnagyobb jelentőségű műfaja. Azért is, mert annyira komprimált " Tömörebben ritkán fejezték ki a lényeget a drámáról és a drámaírásról Az utolsó két évtized legjobb magyar drámái, az Ozorai példa és a Fáklyaláng költőjét találóan jellemzik ezek a mondatok. Azért idézem őket, mert éppen Illyés-drámát nem láthattunk a seregszemlén, pedig az évad folyamán három új színpadi művét is olvashattuk a Kortársban és az Oj Írásban. EGRI VIKTOR 10
