A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-20 / 3. szám
KOVÁCS JÓZSEF; Gyermeknevelés Tragédia 4 felvonásban Szereplők: Apa, anya Ős a gyermek. I. felvonás — 1. kép (A házaspárnak gyermeke születik) APA: Tartalmat kapott az életem. ANYA: Lesz kivel foglalkoznom. II. kép (5 hónap múlva) A GYEREK: ferős hangon): oá... áááá ... oáááá ... ÄNYA Ikészíti a gyerek kosztját s közben): Fiam, foglalkozz a gyerekkel, mig elkészítem a papikáját! Ne sirdogáljon szegénykém. APA tteszi, amit anya mond, közben azt gondolja): Nem árt, ha edzi a torkát a kis lurkó, legalább majd nem hagyja magát elnyomni, ha nagy lesz Hogyan is lesz?... Mint is lesz? Csupa élet ez a kölyök Örülök neki, nevelni fogom, hogy adottságaihoz és tehetségéhez mérten a legtökéletesebb emberré fejlődjön. III. kép (A gyerek 7 hónapos) A GYEREK (játszik a kocsijában, mohó érdeklődéssel forgatja csörgőjét, játékait és mindent figyel, amit lát és hall). APA: /apai büszkeséggel magában): Értelmesedik a fiam. fMosolyog a gyerekre, dúdolva). Hej, kis öreg, kis öreg .. ANYA la gyerek fölé hajol): Ötyölöm-pötyölöm ... ötyölöm-pötyölöm . .. Imádlak! Megzabállak! Ötyölöm-öt .. . stb. (ApáhozI No, apucikája, te is mondjál valamit neki! APA: Mit? ANYA: Jaaj, hát valami alanyoszat, okoszat. (A gyerekhez) Ugye, te kis longyosz. APA: Lujza! . . magyarul beszélhetnél hozzá, meghülyül ettől a sok gagyogástól. A GYEREK: Oáááá!!! ANYA: Dá, dádá!... ütögeti apa vállát) Bánt a csúnya?! Londa, londa, londa .. felveszi a gyereket, úgy ringatja, majd táncol vele... Ötyölöm-pötyölöm )apa elé tartja) Mondj már neki valamit, apucikám. APA: Mit mondjak, édes fiam? ANYA: Sépet, cecét, okoszat! Azt, hogy ötyölöm-pötyölöm. (Némi ingerültséggel): Mondd már, te kosfejű! APA /Mint a megigézett médium, suttogva, kelletlenül: Ötyölöm-pötyölöm. ANYA: Kedvesebben is mondhatnád!... Igaz, hogy hozzám se voltál elég kedves soha! APA- De kérlek, Lujzikám, hisz akkor gyermeked sem lenne ... ANYA; )hangjában gúny. csipetnyi cinizmus, annál több sértett asszonyi hiúsággal) Gondolod?! Függöny II FELVONÁS (A gyerek ötéves) APA (dolgozna valamit az asztalon, írna, tanulna, vagy tervezne. ha . ..) A GYEREK: Apu, húzd fel az autómat! APA: Kisfiam, te már nagy gyerek vagy, fel tudod húzni egyedül is Megtanítottalak rá A GYEREK Inyafogva átkiabál a másik szobába): Anyucikaaa! Apu nem akarja felhúzni az autómat! ANYA: Ibe): Öttyöm, pötlyőm! Ötyölöm-pötyölöm... Mi bajod, rubintos aranyhalam? Tündöklő csecsebecsém... A GYEREK (még nyafogóbban): Apu nem akar... ANYA: Apu semmit sem akar. A GYEREK: Nem akarja felhúzni az autómat. ANYA: Mert beleszakadna. Gyere, majd én felhúzom. (Apuhoz) Mutasd meg, hogyan kell! A GYEREK; Majd én megmutatom (Mutatja) így! APA: Tudja ő, csak lusta egy kicsit. ANYA: Ugyan már hogy mondhatsz Ilyet egy ötéves gyerekre, a te gyerekedre? APA; Lujza, kérlek, ne hazudtolj meg folyton a gyerek előtt! Hogyan akarod önállóságra nevelni! Különben is ... Leguggol a gyermekhez: Ide figyelj, Fickó! A te neved nem is Fickó, hanem, Feri, érted?! ... Esetleg Ferike, én ezentúl igy foglak hívni, jó? ... A GYEREK: Hi... hi... hi... Feri, hiszen ez kutyanév! APA: A Fickó, az a kutyanév. És még egyet — ha valamit akarsz akkor úgy kell mondani, hogy „szépen kérek“, vagy pedig „apu, légy szíves“, érted? A GYEREK: Anyunak is így kell mondani? APA: Igen, anyunak is! ... Meg ne halljam többször, hogy add ide, csináld meg, meg hogy „nekem kell“ és hogy .. . ANYA: Gyere pincsikém, mert apád leharapja a fejedet (Kivezeti a gyereket, az ajtóból gúnyosan visszanevet) Feri!... he-he-he! APA (mély lélekzetet vesz, hogy mondjon még valamit, de közben lehull a függöny). III. FELVONÁS (A gyerek tízéves) APA: (kikiabál az ablakon): Fickó, Fickó! A GYEREK (kintről): Miaaaz? . APA: Talán tessék?!... Igen?!... A GYEREK (beront): Igenis, tessék, fater! APA: Mi vagyok én neked?!... A GYEREK: Apukám! APA: Nahát! Egy, kettő, elő a leckével, mert megint kapsz. ANYA (megjelenik az ajtóban) A GYEREK: Fát . (észbekap) apu! megcsinálod a számtanomat? Kapsz egy puszit. APA: Nem csinálom. Ha valamit nem értesz, majd segítek, de neked kell törni rajta a fejed, mert különben soha sem fogod érteni! ANYA (int az ujjúval a gyereknek, súgva): Gyere, majd én megcsinálom! A GYEREK (kisompolyog): Akkor szevasz, apu! ) Függöny IV. FELVONÁS (A gyerek tizenöt éves) APA lül az asztalnál és újságot olvas) ANYA: Már félnyolc is elmúlt, hol az a gyerek? APA /nézi az óráját): Igen, pedig este hét után szigorúan tilos gyereknek az utcán csavarogni. Kijelentette az osztályfőnöke, a szülői értekezleten. ANYA: Ijessz rá, mert nekem egyáltalán nem akar szótfogadni. APA: Hát mi vagyok én?!.. Mumus, hogy ijesztgessek? ANYA- Te vagy az apja, nem?! . . Kitől tartson, ha nem az apjától. Hiszen én már fel sem érem Erős, mit a bivaly, de semmit sem segítene! Azt mondta tegnap is, hogy kiporolja a szőnyeget, ha kap tíz koronát. APA: Hallatlan! Na és?!... ANYA: Kiporolta. APA- Tíz koronáért? ANYA: Megindokolta, hogy mire kell. APA:??! .. . ANYA: A korcsolyáját kellett megköszörültetnie. APA: S megköszörültette? 10
