A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-16 / 24. szám
Kétéves festőművész Az absztrakt festészet válóban sok meglepetéssel szolgált már a világnak. Kiállításokon nyertek már aranyérmet fordítva kifüggesztett képek, 20 lépésről a vászonra dobált festékcsomók és szobornak nevezett ócskavasrakások. A New York Herald Tribune egyik nemrégi száma beszámolt egy 22 hónapos kislány ragyogó sikereiről. Absztrakt festők kiállításán első díjat nyert Therese Bates egyik képe. Igaz, hogy eddig még rövid életében nem „alkotott“ csupán három képet, de annál nagyobb a meglepetés. Albert G. Bates, a ktslány édesapja [aki szintén absztrakt müvekkel boldogít fa a világot) elmesélte a nagy mü születésének izgalmas körülményeit. Egyik este a konyhában festegetett, Therese pedig nagy érdeklődéssel figyelte. Mikor egy pillanatra eltávozott, a kislány ecsetet ragadott és festeni kezdett a faliszekrényre. Mikor visszatért, nyomban papírt adott neki, és Therese csodagyerek módjára egy szuszra festett három képet. A legjobbikát kiválasztotta és elküldte a kiállításra. Meg is nyerte az első díjat. Persze, amikor kitudódott, hogy a legnagyobb díjat egy csecsemő nyerte, a kiállítók egy része fnegsértődött, fogta „müvét“ és elvitte a kiállításról. A zsűri azonban gerincesen ragaszkodott döntéséhez, nem volt hajlandó megmásítani. Ha Therese továbra ts ilyen sikerrel gazdagítja az absztrakt festészetet, mire megéri második életévét, utánozhatatlan kompozícióival, meglepő színeivel és vonalvezetésével, elhomályosítja nagy stíluselődei hírnevét. De az is lehet, hogy könynyelmüen hátat fordít a festészetnek és inkább a homokban fog játszani, mert ebben a korban még nagyon szeszélyesek a „művészek“. (sz) A hárem rácsa? Nem. A nizzai Negresco Hotel liftajtaja. A hölgyek a kíváncsi tekintetek elől Illendően a fülke mélyébe húzódva várják, hogy felvlgyék őket a negyedik emeletre, a királyi lakosztályokba Vetik a baldachinos királyi ágyat. Indiszkrét adat: a fejedelmi fekhely két méter tíz centi hosszú. Őfelsége ugyanis nemcsak a világ egyik leggazdagabb, hanem termetre Is egyik ‘legmagasabb uralkodója. A szó szoros értelmében „nagy“ király Fran^oise Hardy, a párizal aranyifjúeág kod veace Hallyday, a miliőmül „twistkirály' Nyugati mozaik Milliomos „tánckirályo Az Amerikai Egyesült Államokban elképesztően nagy Összegeket zsebelnek be egyes üzletemberek. Kennedy elnök évi jövedelme rajta sincs a legtöbbet keresők listáján. De nemcsak olajjal, fegyvergyártással gazdagodhat meg az ember Nyugaton, hanem egy új táncőrület egyik napról a másikra Is milliomosokat csinál néhány vállalkoző szellemű fiatalbúi. Az alig 2S éves Elvis Presley dzsesszénekes hússzor annyit keres évente, mint az elnök (kb. évi kétmillió dollárt). A rock and roll és a twist egy-kettőre elterjedt egész Nyugat-Európában. Franciaországban is feltűnt néhány csillag. Legismertebb közülük John Hallyday, aki öt évvel ezelőtt még Philip Smette néven krumpliszsákokat cipelt, hogy egy gitárt vehessen magának. Azóta ö is milliomos lett. A nagy gramofonlemez gyárak szinte vagonszámra dobják piacra a twist-lemezeket, amelynek árából tiz százalék az előadfi markát üti. Persze a maguk millióit megkeresik a lemezgyárak is. Hallyday nemrég szemrebbenés nélkül kifizetett egy villáért 83 millió frankot. Ugyanígy meggazdagodott Sylvie Vartan, a bölcsészhallgató Pran(oise Hardy, vagy az egyiptomi származású Richard Antoni, aki még Hallyday-n is túltett. A rock és a twist 1934-ben Indult el hódító útjára. Ezek a táncok természetesen ugyanolyan tlszavirágéletüek, mint előző társaik, és néhány éven belül már a kutya sem emlegeti a rekedthangú twistkirályokat. Az unatkozó „tecnager“-eknek azonban a táncgyártók újabb szenzációkat agyainak ki, amelyből néhányon újra meggazdagodnak, néhány név újra divattá válik. Lehet, hogy a rend őreinek ltt-ott meggyűlik a baja a vad eksztázisban tomboló, kalandra vágyó kamaszokkal, de az uralkodó köröknek még mindig jobb, mintha a fiatalok a világ nagy eseményei vagy a politika iránt érdeklődnének. (sz) Ezeregyéjszaka Nizzában Mintha az Ezeregyéjszaka elevenedett volna meg Nizzában, amikor Szaud király két orvosával, öt muzsikusával, tizenegy örökösével, három feleségével, valamint kamarásainak és lefátyolozott arcú szolgálóinak népes táborával bevonult a hires Negresco szállóba. Az ünnepi alkalomra az 1914-ben épült elegáns hotelnek több mint a felét lefoglalták: 131 szobája két hétig szaud-arábial felségterület volt. Ezt a „felségterületet“, a király lakosztályát állandó telefonvonal kötötte öszsze az igazival, ahol Ibn Szaudnak 28 palotája, száz felesége, háromszáz kegyence, negyven fia, tizennyolc fivére és hétmillió alattvalója van. Udvartartása, hogy francia pénznél maradjunk, 280 millió új frankot emészt fel évente, aminek az a pár millió, amit Nizzában hagyott, igazán csak töredéke. Mint ahogyan a 280 millió is csak töredéke annak a közel kétmilliárdnak, amit az Arab-Amerikai Olajtársaság Ibn Szaud királynak évente kifizet. De ne legyünk igazságtalanok, egy királynak is lehetnek váratlan kiadásai. Most is, Nizzába utaztában, lezuhant a különrepülőgáp, amely kedvenc feleségeinek ruhatárát szállította. Tizenegy főnyi szolgahadat kellett a városba szalasztanl, hogy Idejében pótolják a veszteséget ...
