A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-06-16 / 24. szám

Essxsik Volenccj« Jogosan nevezik Észak Velencéjének Stockholmot, a svéd fővárost, mert Jóné­­hány szigeten, félszigeten, földnyúlványon fekszik s ezeket tengerszorosok, lagúnák, csatornák és a Máler-tő veszik körül, tehát mindenütt víz és víz — akárcsak Velencé­ben. A közlekedés azonban mégsem gondo­lákon bonyolódik le, hanem hidakon. Kü­lönböző hosszúságú hidak vezetnek minden Irányba s néha úgy összegabalyodnak, hogy szinte lehetetlenné teszik a tájékozódást nemcsak az Idegenek, de még a „bennszü­lött“ stockholmiak számára Is. Stockholm ma 111 kerületre oszlik, bár méretre elmaradnak azoktól az elképze­lésektől, amiket egy nagyváros kerületeihez szoktunk fűzni. Valamikor csak egy kerülete volt Stockholmnak, a Stadsholm, amely Stadent ős a mellette fekvő két szigetet zárta magába. Ez a város történelmi mag­va, melyet a hatalmas Blrger gróf 1250 táj­ban fallal vett körül. Ezt a városrészt tart­ják a főváros szivének. Az óvárost Stock­holmban, ahol lázasan keresik a legmoder­nebb építészeti megoldásokat és könyörte­lenül lebontanak minden épületet, ami régi és kényelmetlen, csodálatosképpen meg­hagyták régi szépségében. Érintetlenül áll­nak Itt a város több mint hétszáz éves építészeti emlékei, betekintést nyújtva a középkor s későbbi korok [barokk, rokokó) svéd' épltőművészetébe. Stadsholmenre a ki­rályi palota hatalmas, ötszáz szobás tömbje nyomja rá a bélyegét. A palota aránylag fiatal az óváros többi épületéhez képest. Az óváros legbájosabb utcája a Vásterlang­­gatan, ez a középkori üzleti útvonal. Autók ide nem hajthatnak be. Talán éppen azért keresik fel oly szívesen ezt a helyet a stockholmiak, elálldogálnak a keskeny jár­dákon, kíváncsian bekukucskálnak a pici boltokba, vagy senkitől sem zavarva, az ut­Fiatalok a Nalenban ca közepén élvezik a régi korok romantiká­ját. Az óváros megőrizte sajátos arculatát. Más azonban a helyzet a közvetlen környé­kén. Az utóbbi években üzleti érdekekből sok régi építészeti emléket lebontottak Itt, teljesen megváltoztatva a városképet. He­ves, állandóan meg-megújuló viták tárgyát képezik mindenek előtt a volt piactéren, a Hötorgeten felépített 22 emeletes torony­házak. Kétségtelenül modernek, szépek, cél­szerűek ezek a házak — csak éppen nem Itt, ahol Ízléstelenül hatnak, mivel megvál­toztatják az egész tér karakterét, és egé­szen háttérbe szorítják a klasszlcizáló stí­lusban épült gyönyörű hangversenycsarno­kot. A stockholmiak joggal félnek, hogy hasonló Ízléstelenség másutt is előfordul majd a városban. Egyébként a svéd építőművészet megtar­totta azokat az értékelt, amelyek az első helyet biztosítják számára a világon. Leg­tökéletesebb alkotásaival a városcentrum­tól nyugatra, Vállingbyben találkozhatunk. Ez Stockholm legtöbbet emlegetett és leg­többet fényképezett új városnegyede. Az ötvenes évek legjobb svéd építőművészeinek ebben a kísérleti műhelyében mindenkinek megvolt az alkalma, hogy valóra váltsa ál­mait. Az egyszerűség és célszerűség har­monikus szépségben olvad össze. Meg lehet Itt találni mindent. A sajátkezűleg felépí­tett családi házaktól és csinos kis villáktól a gigászi háztömb sorokig, a kör alakú és négyszög alaprajzú, különböző magasságú épületektől a tizenkét emeletes toronyhá­­zaklg. Ugyanúgy, mint a „konkurrens“ ne­gyedben, a Farstban, ahol 30 000 ember talált új otthonra 1960-ban. A stockholmi járdák megnyugtató keretet alkotnak a szokatlanul élénk közúti forga­lom mellett. Ha az ember a városban sétál s úgy gondolja, hogy már találkozott a szembejövő járókelővel, ez nyilván tévedés. Az okára is hamar rá lehet jönni. Az öltöz­ködés teszi ezt, a ruha színe és szabása. A férfiak csaknem kivétel nélkül szürke, legtöbbször sötétszürke öltönyben Járnak — és ragyogó fehér Ingben, mely a közmon­dásos svéd tisztaság egyik névjegye. Ez nem minden esetben öncél. Egy csomó ét­terembe nem lehet bejutni Ing és nyakken­dő nélkül. Erről a társadalmi konzervatlvlz. mus egyik megnyilvánulása fölött cerbe­rusként őrködő portások gondoskodnak. De ha nem sikerül bejutni, sebaj, ott a grill, az önkiszolgáló étterem. Érdemes betérni. Az árak lényegesen alacsonyabbak s na­gyobb a tempó. A kiválasztott étel mellett az étlapon megnyomunk egy gombot, az ételkiadóhoz vezető úton kiválasztunk min­dent, amire szükségünk van, és nyolc mé­terrel tovább mindezt készen megkapjuk. A stockholmiak büszkék önkiszolgáló bolt­jaik gyorsaságára és színvonalára. Joggal. A nyomógombos megoldás egész Stock­holmot elárasztja. Ráncigáljuk egy házkapu kilincsét s pillanatnyi vizsgálódás után rá­jövünk, hogy minden megerőltetés nélkül kinyithatjuk — egy apró, alig észrevehető gomb megnyomásával. Eszünkbe jut, hogy átmenjünk az egyik legforgalmasabb útvo­nalon, a Kungsgatanon, ahol több sorban robog az autóáradat. Nem szükséges sem­mi veszélyes kalandba bocsátkozni. Meg­nyomunk egy pici gombot a legközelebbi közlekedési lámpánál — és 30 másodpercre leállítjuk az egész forgalmat. Le akarunk szállni a villamosról, gombnyomással jelez­zük ... Stockholmi fiatalok. A legkülönbözőbb alkalmakkor lehet találkozni velük. Télen — délután ugyanúgy, mint este — a metro­­előcsarnokaiban. Fiúk és lányok álldogál­nak Itt hol zajos, hol melankolikus csopor­tokban. Ha meg akarjuk állapítani, hogyan szórakozik és táncol a stockholmi fiatalság, nézzünk be a „Toppsy“ Lindbom, a hármas­ugrás 1912-es olimpiai bajnoka által ala­pított Nalen szórakozóhelyre. Meglepő, mi­lyen magas színvonalú a műsor, amelyben a közönség soraiból találomra kiválasztott fiatalok szerepelnek, akik előzőleg nem ké­szültek fel külön erre az alkalomra. Vi­szont a közlekedési vonalakon vagy a Stockholmba vezető országutakon nem túl­ságosan kellemes a találkozás egyes fiata­lokkal, akiket ml huligánként szoktunk megjelölni. A szeszfogyasztás ugyanis nem nagyon emeli a közlekedési biztonságot. Mint a nyugati nagyvárosokban általában, az Itteni fiatalság egy részének sincs meg a határozott életcélja. Vannak, akik pálcát törnek a stockholmi fiatalok fölött — és a felnőttek jórésze nem akarja észrevenni bűnrészességét. Elég megnézni egyik-másik filmet — „krimit“, mely tele van gyilkos­sággal, a reneteg képes magazint, ame­lyekben a „hölgyek“ mindenfajta ruhát fölöslegesnek tartanak, vagy a gyakori vi­tákat a „természetes nevelésről", amely a íegtermészetellenesebb módon a legtelje­sebb szabadságot biztosítja a serdülőknek. Valóban kellemetlen folt Észak Velencéje lakóinak vakítóan fehér Ingén. J. V. J. Hejri [elvételei

Next

/
Thumbnails
Contents