A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-06-16 / 24. szám

KERESZTREJTVENY JURIJ GAGARIN az első űrhajós szavai bolygónkról: vízszintes 1-, 4., függőleges 1., vízszintes 9., 6. és 118. Beküldendő — a jelzett sorrendben — e sorok megfejtése június 23-ig. A helyes megfejtők közt öt könyvet sorsolunk ki. VÍZSZINTES: 11. Ezen a napon. Végnélküli zur. 92. Naprend-12. Dal zenekari kísérettel. 14. szerűnk hetedik bolygója. 93. Ara betűi. 16. Gabonaféle. 18. Vissza: díszíti. 95. Fürdő alkal- Kettős betű. 19. Akta. 20. Fo- matosság. 96. Lék szélei. 98. lyó Angliában. 22. Iroda fran- Az egyik szülőn}. 99. Mátyás ciául (főnét.). 24. Mulatóhely. Tamás. 100. Fonalat sodor. 101. 26. Azilum. 27. Textilanyag. 29. Névelő. 102. Évszak (névelő- A Duna baloldali mellékfolyó- vei). 104. Y. ö. S. 105. Költött ja Romániában. 30. Régi hossz- történet. 107. Sajátkezűleg. 108. mérték. 32. Zsírpárna az áll Szakadár vallási közösség. 109. alatt (névelővel). 33. Kilomé- Virágzó. 111. Mezőgazdasági tér. 34. Hegy törökül. 35. LYL. eszköz. 113. Végnélküli mese. 36. Férfinév. 38. Fogyassza ell 114. Mérges növény. 119. Fény-39. Sör angolul. 41. Csont óla- telem • szül. 42. Város Arábiában, Mek- FÜGGŐLEGES: 2. Azonos a ka közelében. 43. Fontos kikö- vízsz. 11-el. 3. Veszteség. 4. tő Marokkóban. 44. Állati lak- Énekhang. 5. Harminc Párizs­­hely. 46. Halpete. 47. Kedvelt ban. 7. Azonos mássalhangzók, gyerekjáték. 48. Ez évben. 49. 8. Vissza: erdő franciául. 10. Azonos mássalhangzók. 50. Állati lak. 13. Ital fele. 15. Ré- Francia tagadás. 51. Ödön Ősz- gifajta kabát (névelővel). 17. kár. 52. Szekerce. 54. Kötőszó. SRE. 19. Pusztít 20. Üdítő ital. 55. Gyümölcsíz. 56. Készpénz. 21...vult: ósdi. 23. Kibogoz. 57. Cipészszerszám. 58. Ragá- 25. Nem jár. 28. Kínai férfinév, lyos gyermekbetegség. 59. Azo- 31. Lemásoló. 33. Magáé. 36. nos betűk. 61. Római kettő. EEI. 37. Kan betűi. 39. Tenger-62. Tüskésdisznó (névelővel), öböl németül. 40. Rendes fele. 64. Metéli. 65. Rés. 67. Magán- 45. Eltulajdonít. 47. Balti ke­­beszéd. 70. Kanóc közepe. 71. reskedővárosok szövetsége volt. Vissza: az USA egyik tagálla- 49. E napi. 52. A-val a végén: ma. 73. Mozi több idegen török katonai rang volt. 53. nyelvben. 74. Meghasad a jég. Aranka becézve. 57. Kertész-75. Erősen kíván. 76. Tőszám- szerszám. 60. Maupassant elő­­név. 77. Spanyol névelő. 78. neve. 62. Cseh helyeslés. 63. Kötőszó. 79. Ady betűi. 81. Bor, Fekete franciául. 65. Latin be­­sör, pálinka. 83. Perec része, tűi felcserélve. 66. KDH. 68. 84. Gabonakévéből rakott ke- Olaj angolul. 69. Ékezettel aka­­reszt. 85. Után ellentéte. 87. dály. 71. Vonatkozó névmás. Termelési ág. 89. Tova. 91. 72. Égitest. 78. Ruházat. 79. hajadon. 80. Tudás betűi. 82. Régi súlymérték. 85. Korszak. 86. TSM. 88. Észak-afrikai nép. 90. Több mint bőemelkedés. 94. Háziállat hímje. 97. Hegy a Mátrában. 99. Bátor igéje. 102. Névelő. 103. Letesz mással­hangzói. 105. Idegen férfinév. 106. Battéria. 108. A sötétség istennője az egyiptomíáknál. 109. VŰG. 110. Józan közepe. 112. Kicsinyítő képző. 114. Bu­dapest rövidítése. 115. Vissza: véredény. 116. Azonos mással­hangzók. 117. Pata része. Az előző rejtvény megfejtése: A legszebb évszak a tél, ami­kor a nyári kánikulában emlé­kezünk rá. — Miért nem em­lékezik az ember a rossz mü­vekre? Ez a szervezet egészsé­ges védekezése. A 22. számú rejtvény megfej­tői közül könyvjutalomban ré­szesültek: Breizer Karolin,­Martin; Dobozi Vilma, Karvi­­na; Horn Magda, B. Bystrica; Piatrik János, Alsószemeréd; Závorszkv Magdolna, Ipolyság. irodalom viszonyaiban tájékozottabb író­ink is sokszor elfeledkeznek arról az alap­vető igazságról, mely szerint nem a kriti­ka szüli az irodalmat, hanem az irodalom a kritikát. A mi, két három emberrel in­duló és hosszú időn át bizonytalanul bot­ladozó új irodalmunk a pedagógiai beállí­tottságú és hangsúlyozottan konstruktív kritikát igényelte és szülte meg. Nem akarok más kritikusok nevében nyilatkoz­ni, de én az utolsó két évtől eltekintve az ilyen kritikát éreztem szükségesnek, és tendeciózusan s legtöbbször a bírá­landó anyagok színvonalától kényszerí­­tetten ilyen kritikát is írtam. Szentül meg vagyok győződve arról, hogy — a meny­­nyiségi tényező égetően szükséges emelé­se mellett — ez volt az egyetlen helyes és lehetséges módszer. Az a szigorúan differenciáló és összehasonlító kritika, amelyet Tőzsér visszamenőleg is hiányol, az adott viszonyok között a kidobó em­ber szerepét töltötte volna be. A kidobó ember pedig — bocsánat a triviális ha­sonlatért — a kocsmában is csak akkor hasznos, ha ténykedése következtében nem ürül ki túlságosan az ivócsarnok. Ami kritikánk helyzetét illeti, itt véle­ményem szerint még mindig a mennyisé­gi tényező és a folyamatos aktivitás hiá­nya a legaggasztóbb. Fábryn, rajtam, Ráczon és Doboson kívül senki sem ír, illet­ve írt rendszeresebben. Nincs olyan kriti­kusunk, akit a vitázó Petrik áhít: aki tel­jes és aktív erőbedobással és „önfeláldo­zó módon” csak a kritikának szentelhet­né magát. A legtöbbünket — akikben megvannak vagy meglennének a szüksé­ges diszpozíciók — egyéb irányú munkás­ságunk lefoglal és szétforgácsol; ami kö­rülményeink között, sajnos, még sokszor kísért a mindenre kész vagy inkább min­denre kényszerült istvánság átka. Hiány­zik a kritikai utánpótlás, nem jelentkez­nek új emberek. Ügy látszik, tartanak — és nem is alaptalanul — attól a lebecsü­lő és általánosító kritikától, amellyel ná­lunk magát a kritikát illetik. Cselényi Lászlónak a múlt esztendőben megjelent verskötetéről öt-hat ember írt több-keve­sebb hozzáértéssel és elismerően — Cselé­nyi legközelebbi társának, Tőzsérnek fö­lényes kijelentése szerint azonban „nem akadt hozzá méltó kritikus”. Szőke József egyébként figyelemre mél­tó vita-hozzászólásában is van ilyen fölé­nyeskedő kijelentés: „kritikánk gyenge, képtelen a célokat megjelölni”. Szinte magam előtt látom Szőkét, amikor ezt a mondatot leírva jellegzetes fejtartásával a hatást várja. Nos, az irodalomban a célok kijelölése nemcsak a kritikának, hanem az írók egész közösségének a fel­adata. Nemcsak a „kor követelményeit megértő kritikusoknak” — amilyenek ná­lunk Szőke szerint nincsenek —, hanem maguknak az alkotó íróknak is fel kell vetniök és tisztázniok, hogy „hogyan és merre”. A legutóbbi idők.g íróink jelentős része erre a kérdésre a gyakorlatban csak az „úgy mint régen és helyben” feleletet tudta adni. A kritika ebben a helyzetben nagyrészt az alapismereteket tanító és a dolgozatokat javító iskolamester szere­pére volt kárhoztatva. A mostani megjavult és Ígéretes politi­kai légkörben már irodalmunk helyzete és kritikán!: lehetősége is lényegesen más. Az utóbbi két-három évben íróink sorai az egyes műfaji területeken (főleg a költészetben) tehetséges próbálkozók­kal töltődtek fel, és így a kikristályoso­dáshoz, kivá’ asztódáshoz szükséges meny­­nyiségi tényező megteremtődött. Az iro-: dalmi fejlődés iránt felelősséget érző kri­tika előtt megnyílt az igényesebb elemző munka lehetősége. Módunkban van már, és reméljük mindig nagyobb mértékben módonkban lesz a tiszta szemnek az ocsútől, a művészinek a dilettánstól való elkülönítése. Én az utóbbi két évben önhibámon kívül­­eső körülmények miatt kevés kritikát ír­hattam, de ezekben a régi típusú és a maguk idejében szükségszerű pedagógiai kritikákkal szemben új, igényesebb szem­pontokat igyekeztem érvényesíteni és ma­gasabb mércéket alkalmazni. Most ez a Tőzsér által heves türelmetlenséggel és probléma-látóan megindított és literatű­­ránk állóvizeit alaposan megbolygatott vita — néhány túlzása ellenére is — őszinte örömet okozott nekem, mer* az egész irodalmi közvélemény előtt és jelen­tősszámú alkotó író hozzászólásával mondta ki az irodalmi alkotómunka és a kritika új módszereinek és szempontjai­nak szükségességét. Most rajtunk múlik, hogy ezeket a meglátott és meghirdetett követelményeket valóraváltsuk és ezzel irodalmunkat az elkésettségből és lema­­radottságból hathatósan előrelendítsük. TURCZEL LAJOS 15

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents