A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-16 / 24. szám
Mit és hogyan ? Az első Hímjeink kidolgozását bízzuk lehetőleg a Kommunális üzemre. Előzetes ismeretek hiányában ugyanis első önálló kísérleteink nemigen sikerülnének a várakozásnak megfelelően. Magával a fotokémiával és a filmek feldolgozásának módjával később! fejezeteink valamelyikében fogunk foglalkozni. Most abban a kérdésben szeretnénk tanácsot adni, hogy mit és hogyan fényképezzünk. Minden kezdőnek tudnia kell, hogy a fényképezés nem csupán technikai kérdés. A jó fényképész nagyon érzékeny a körülötte rajló mindennapi élet jelenségeire, észleli a moffvnmok áttekinthetetlen tömegét s mindig kínálkozó alkalmakat lát bennük a fényképezésre. Az első kísérleteinkhez lehetőleg szép, napos időt válasszunk, amikor is a tárgyak jó megvilágítást kapnak. Fényképezzünk olyan személyt vagy tárgyat, amelyek a lehető legkevesebb mozgást végzik. így alkalmazhatunk ugyanis magasabb rekeszszámokat (8—11) és a legrövidebb expozíciós időt (1/60 —1/12$ mp). A megfelelő fény és a rövid expozíció lehetővé teszik, hogy az első felvételeink helyesen megvilágítottak és élesek legyenek. A kezdő amatőrrel ugyanis gyakran megesik, hogy hosszú expozíciós időt használ, s közben vagy a gép, vagy a fényképezett személy elmozdul, s Ilyenkor a kép használhatatlan. A helyes fényrekesz és expozíciós idő megválasztásánál legjobb segítőtársunk az elektromos fénymérő. A fényképezésnél igazodjunk a következő kompozfclós alapszabályokhoz: 1. a főmotívum legyen a képen éles, a háttér lehet életlen, hogy a kép plasztikus benyomást keltsen, 2. a térbeli hatás kedvéért kerüljünk minden szimmetriát, 3. ha személyeket fényképezünk ügyeljünk, hogy a háttérben ne legyenek zavaró részletek, nehogy a fényképezett személy fejéből fa, pózna vagy hasonló nőjön ki. S befejezésül néhány tanács azoknak, akiknek még nincs fénymérőjük: — áprilistól augusztusig 17« DIN érzékenységű filmre fényképezzünk, szeptembertől márcinsig 21° DIN-esre. — a fénykeresz napsütésben 8, ha a napot felhő takar|a 5,6, s ha az idő borús, 4 legyen. — az expozíciós idő világos épületek vagy személyek fényképezésénél 1/100—125 mp legyen. Ha tájképet fényképezünk sötét előtérrel, úgy 1/50—60 mp s ha szeményeket sötét környezetben, akkor 1/25—30 mp. Jó fényképezésti donságaira való tekintet nélkül szeretni tudja. Aki erre nem képes, az nem léphet e felelősségteljes hivatásra, mert előbb vagy utóbb a növendékek és szülők hidegségét, később megvetését és gyűlöletét érezné, s rövid időn belül a sikertelenségek egész láncolatának lenne tanúja. Az a tanító viszont, ki nemcsak oktat, nevel, de a reá bízott gyermeket szereti is, annak érzelmi világát meg is tudja nyerni s növendékéből Jellemet is tud formálni, az művész. Csak az ilyen pedagógus mondhathatja el magáról, hogy szereti hivatását és a reá hízott növendékeket. Iskolánknak ilyen pedagógusokra van szüksége. Az itt kiállított tankönyvek szerzői kivétel nélkül kiváló pedagógusok, akik műveikkel tettek tanúbizonyságot arról, hogy a reájuk bízott nagy kincset, a Jövő nemzedéket valóban szeretik. Ezeket az alkotásokat külföldi szakemberek is a legnagyobb elismeréssel emlegetik. Büszkék lehetünk rájuk. HERDICS JÁNOS iskolaigazgató, Szene A kiállítás látogatóinak egy csoportja Utazzunk csak lélekben Bratislava felé. Érsekújvár, Galánta, Diószeg, s vonatunk máris a csillogó tavak birodalmánál pihen meg. Szencen vagyunk. A tavak láncolata, mint valami tükörkirakat szegélyezi a város délkeleti oldalát. A város túlsó szélén csendben húzódik meg egy nagy épület, a szenei Általános Művetlséget Nyújtó Középiskola. Az iskola kivilágított ablakaival, mint valami sokszemű óriás bámul a homályba. Itt-ott léptek hallatszanak. Mindenki az iskola felé veszi útját. Az előcsarnokban impozáns keretek között sorakoznak a szebbnél szebb, újonnan kiadott magyar nyelvű tankönyvek. A kiállításra érkező szülők nagy tömege adja kézről kézre a szép alkotásokat, miközben nem tudják eltitkolni örömüket, csodálkozásukat. — Mennyi pénzbe kerülhetett ez — kérdi az egyik szülő rám tekintve. — Csak egy új tankönyvsorozat megszerkesztéséhez és kinyomatásához is komoly ezrekre volt szükség — felelem, s magyarázom a szerzők honoráriumát, a bírálatok költségét, a nagy mennyiségű papírt, az illusztrátor díját, a kinyomtatást s máris százezer koronánál tartunk. S ez csak egy könyvsorozat. S hány fekszik csak itt, ezen a kiállításon is! S hány van még nyomtatás vagy éppen szerkesztés alatt? A mellettem álló édesanya szinte simogatja a kezében lévő szép könyvet. „Milyen türelmes, milyen okos és milyen szép lelkű emberek lehetnek azok, akik ilyen gyönyörű műveket tudnak alkotni. S mennyire szerethetik a gyermekeket, hogy ilyenre képesek,“ — mondja. Igen, ezekbe az alkotásokba a szerzők nemcsak pedagógiai, de egész emberi énjüket is bele tették. Végre valóban az általános iskolák problémáinak avatott tábora fogott össze, s legtöbbször azok ä pedagógusok ragadtak tollat, akik a könyveket gyakorlatban is fogják alkalmazni. A könyvek úgyszólván olyan részletesek, hozzáférhetők, s a tanulók tudási szintjének figyelembevételével, oly kifogástalanok, hogy (Kovács Béla kassai bíráló szerint) szinte helyettesítik a tanítót is. Végre megértük, hogy tankönyveink módszertani, pedagógiai, nyelvi szempontból is többnyire kifogástalanok, színesek, élvezetesek és a megfelelő illusztrációk helyes alkalmazásával olyan vonzóak, hogy mindenki örömmel lapozgatja őket. A tankönyvek azonban magukban nem helyettesítik a pedagógust. A könyv tanító nélkül még nem nevel. De oktató és nevelő csak az lehet, aki a gyermeket külső, vagy belső tulaj-A tankönyvek használói — a «zenei érettségiző diákok a „szalagavatón“ Egy érdekes könyv kiállítás
