A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-09 / 23. szám
A húszas években élre tűrő kelet-szlovákiai képzőművész avantgárda emléke az elmúlt évtizedben csaknem feledésbe merült Az alkoték közép és Idősebb nemzedéke már rég biztonságos, kitaposott utakon halad. S ha meggondoljuk, hogy a bratlslavai és prágai képzőművészeti főiskolákról hazatérő fiatalok többsége is tüneményes gyorsasággal alkalmazkodik ezekhez az alkotókhoz — nagyon örömtelen képet kapunk a kassai és Kassa környéki művészéletről. Nem csoda hát, hogy a legnagyobb és legbátrabb útkeresők ebben a helyzetben még mindig a hatvan éves Jakoby és a nyolcvan éves Jasuch voltak. Es ha a kritikánk az elmúlt években néhányszor íelsóhajtott, megállapítva, hogy „a kelet-szlovákiai metropolis büszke elmet viselő Kassa a képzőművészet terén elszegényedett, hétszllvafás nemesre emlékeztet, akinek, a néhai dicsőségből már csak a szép cím maradt.” (Smena, 1958. II. 12.) — az Ilyen kritikát rendszerint a kritikus megkövezésével oldották meg. S mikor már feladtunk minden reményt, hogy Kassán valami is történhetne, akkor jelentek meg a kiállításokon a kassal Eckerdt Sándor első képei. A brattslavai képzőművészeti főiskola fiatal végzettje alapító tagja volt a jelenlegi legigényesebb fiatal kelet-szlováklal képzőművészeket egybe tömörítő „Roveft” alkotócsoportnak is. Eckerdt kifejezési eszközeiben tudatosan tör a költőiességre. A reális Indíték nála stilizált egységben jelentkezik, úgyannylra, hogy a valóság Ihlete helyett Itt inkább a valóság képzeteinek ihletéről kéne beszélnünk. A műtermi környezet, a művészt napról napra körülvevő egyszerű tárgyak és alakzatok; megálmodott utak megálmodott országokba; általában: bármilyen szürke témát szimbolikus, költői magasságokba, az általánosítás színvonalára emelő erős metaforikus elemek Jellemzik Eckerdt alkotásait. De ez a poetizáló hajlam, erős elemző 11- rlzmus, az expresszív nagyítás mellőzése és tagadása jellemzi nemcsak Eckerdt Sándort, hanem nenzedéktársait I s. S milyen hagyományban gyökereznek ezek a kifejezési eszkö-Fiatal tónusok Eckerdt Sándor kassai grafikus és festő munkáiról zők? A szürrealizmusban? Nemigen. S ha igen, akkor a fegyelmezett, s mindig világos, mondanivalójában mindig egyirányú képzelőerő inkább annak egy mérsékeltebb ágára, a poetlzmusra emlékeztet. A nemrég Bratislavában kiállított Eckerdt-képek alapján — a múlt évi kassal kiállítással ellentétben — meg kell állapítanunk, hogy a fiatal alkotó az utóbbi Időben céltudatosabban, határozottan tör a sajátos, egyéni kifejezésmódra. Fejlődése szerves és kikerülhetetlen: a múlt évi hatás-sokféleséget, szigorúbb, szervesebb egységesség, az az, anarchikus szabadosságot nagyobb alaki fegyelem váltotta fel. A költői, kicsit irodalmi — ami persze egyáltalán nem azt Jelenti, hogy nem képzőművészeti — koncepció emellett a művész kifejezési technikájának sokféleségével gazdagodott. Eckerdt a hagyományos festészettől s a rajzillusztráclóktól az újszerű collage-okig s a kísérleti grafikáig a képzőművészeti közlés valamennyi formáját és eszközét próbálgatja. Művészetének központjában egyelőre a festészet s a grafika áll. De a keresés, előrehaladás, a megmerevedett képzőművészeti formáktól való szabadulni akarás, eddigi saját vívmányainak állandó s következetes túlhaladása — ezek a tulajdonságok teszik a fiatal képzőmflmész alkotásait és művészetét rokonszenvessé és egyben nemzedéke törekvéseinek Is kifejezőjévé. Szöveg: Tornái Straus Felvételek: fozef Kysela Ford.: —tör— 17
