A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-09 / 23. szám
Keresztrejtvény VÍZSZINTES: 1. Humoros aforizma; folytatása függőleges 1. 8. Második humoros aforizmánk; folytatása vízszintes 28, függ. 32 és 43. 14. Angol mérföld. 15. Beszéd része. 16. Szlovák n5i név becézve. 18. Retek közepei 19. Igaz fele. 20. Vonatkozó névmás. 22. Fonott teherhordó eszköz. 24. Pakoltam. 26. Szekér fonott része. 31. Szeszesital. 33. Nem sűrű. 34. Francia névelő. 35. Nagynéni (végén ékezettel). 37. Ételt pirít. 40. Vikong része. 42. Időegység. 44. Kenő betűi. 45. Kapa közepe. 46. Észak-afrikai nép. 48. Nem a fele! 51. Kicsinyítő képző 52. Határfolyó az NDK és Lengyelország között. 55. Folyóvíz. 57. Ödön közepe. 58. Fejfedő 59. Szív régiesen. 60. Intette régiesen. 61. Származás. 64. Keresztül. 66. Járási székhely Borsod megyében. 68. Kalap részel 70 Férfinév. 71. Csehszlovák repülőgépek jelzése. 72. Ráró betűi. 74. Szárnyal. 76. Kugli. 78. Dalmát város. 80. Idéhúz. 82. Kórokoző. 84. Szemez betűi. 86. Okos részel 89. Pénzben kifejezhető értéke. 91. Tomi betűi. 92. Kapa fele. 93. ASE. 94. Havasi legelő az Alpokban. 96. Színmű. 98. Növény. 99. Vissza: nyaralóhely Pozsony közelében. 101. Folyó Szibériában. 102. Pálinka. 104. Negyedik dimenzió. 106. Oltalmaz. 107. Erzsi betűi. 109. Folyó Oroszországban. 110. Dísze. 111. Kikötőváros Portugáliában. 113. Régi betűi. FÜGGŐLEGES: 2. Szövetség. 3. Spanyol névelő. 4. Föld latinul. 5. Állati táplálék. 6. Mutató névmás. 7. Kűpalakú farakás szénégetésnél. 8. Süllyed. 9. Nyugateurópai nép. 10. Hasítóeszközre. 11. Takar betűi. 12. Indulatszó. 13. Etelka becézve. 21. Csípett. 23. Oszkár becézve. 25. Koszorú németül. 27. Azonos betűk. 29. Vágószerszám. 30. Vége betűi. 36. Felhalmozott pénz. 38. Máj váladéka. 39. Mutató névmás. 41. Folyó Máramarosban. 47. RPN. 49. Mezőgazdasági eszköz. 50. Kevert ital (édesmártás). 53. Szintén. 54. Tüskésdisznő. 56. Taliga betűi. 58. Ferenc Tamás. 60. ISV. 62. Víziállat. 63. Idea. 65. Férfinév. 67. Francia mozi. 69. A küzdelem. 71. Korea része. 73. Ádam Endre. 75. Kisebb ragadozó. 77. Kiejtett betű. 79. Földet forgatja 81. Község Tolna megyében. 83. Takarmánynövény. 85. Nem egészen tegezi! 87. Tibor becézve. 88. ájci gyógyszergyár. 90. Tréfa, a-ekdóta (utolsó betűn ékezet). 95. Vissza: erről szakadt a szegény ember. 97. Vissza: gyalogos katona. 98. Fej. 99. Vállalata. 100. Bútordarab. 103. Lapos edény. 105. DEM. 106. Világtalan. 108. Rí. 110 Személyes névmás. 111. Híg mártás. 112. Sütő fele. Beküldendő a kövéren szedett sorok megfejtése június 16-ig. A helyes megfejtők közt öt köny vet sorsolunk ki. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „A nyelv a tudósnak ereklye, az írónak hangszer, a hírlapírónak fegyver.“ — Kosztolányi Dezső. A 21. sz. rejtvény megfejtői közül könyvjutalomban részesültek: Bérezik József, Albár; Koch Istvánná, Bratislava; Kürthy Lajos, Ögyalla; Mihalik Zoltán, Királyhelmec; Zala József, Léva. ahogy azt irodalmunk és egész társadalmunk ügye megkívánná. A Szemle eddig megjelent huszonöt számában tizenhat kritikus (bíráló, recenzens, utánpótlás?) írta le véleményét negyvennyolc szlovákiai magyar munkáról. Érdekes megfigyelni, kik és mennyit írtak, s hogy az „utánpótlás“ szóhoz jutásának aránya elősegíti-e kellőképpen fejlődésüket? Fábry Zoltán kilenc hazai könyvről írt, közöttük szerejiel két olyan nagy horderejű elemzés, mint a Rés poetica és A novella kérdőjelei. Turczel Lajos ugyancsak kilenc könyvet vett bonckés alá. Dobos László ötöt (nem sok), Sas Andor, Rácz Olivér, Tőzsér Árpád, Fonod Zoltán 3-3-at, Bartha Tibor, Küfer István, Gály Iván, Gyüre Lajos 2—2-t, Tóth Tibor egyet (!?), Koncsol László, Tanya Pál, Bábi Tibor és Zsilka László ugyancsak egyet-egyet. És nincs tovább. Csanda Sándor a Szemle fennállásának öt éve alatt egyetlen bírálatot sem írt a lapnak. Miért? (Pedig Veres János a Hét vitájában egyenesen követeli őt, mondván: „Irodalmunk felmérését, rendszeres elemzését rátermett kritikusok végezzék: Fábry, Turczel, Csanda stb.“) Ugyancsak javunkra válna, ha Rácz Olivér' és Tóth Tibor is gyakrabban szólna hozzá az eredeti honi terméshez, amellett, hogy olyan intenzíven foglalkoznak a fordított irodalom, ill. a cseh és szlovák kulturális élet problémáival. A kritikusok körét kétségtelenül bővíteni kell, és nemcsak a Szemlének, hanem minden lapnak. Erre mód van. A, főiskolák magyar tagozatainak, ill. tanszékeinek irodalmi előadóit és tanársegédeit, beleértve a prágai magyar tanszéket is, szorosabb együttműködésre lehetne bírni, hiszen a Tőzsér Árpád által annyiszor követelt irodalomtudat formálásában nekik kellene élen járniuk, a tudományos igényű kritikai' tevékenység végzéséhez ők rendelkeznek viszonylag legjobb feltételekkel. De azt hiszem, csak hasznára válna ügyünknek, ha néhanapján egy-egy magyarországi kritikus véleményét is kikérnénk egyik-másik itteni alkotásról, (Az eddigi elzárkózás káros volt, mert nemcsak hogy Európába nem tekintettünk ki, de még a magyarországi kulturális életbe való bepillantásunk sem volt több álmos pislogásnál.) Gondolok itt elsősorban azokra, akik az első köztársaság idején itt aktívan részt vettek a szellemi életben, mint Győry Dezső, Szalatnai Rezső stb. Mindez új színt és pezsgést adna kritikai életünknek. Az elmúlt évek irodalmi vitái, ankétjai közül előhúzok még egy hozzászólást, az Egri Viktorét (Oj Szó, 1961. február, „A műbírálat helyzete és küldetése“). Ezt írta: „Tagadhatatlan, hogy kialakulóban van egy kritikusi gárda — Turczel Lajosra, Csanda Sándorra, Rácz Olivérre, Dobos Lászlóra és Tóth Tiborra gondolok —, de nincs fejlett irodalmi kritikánk, amely útmutatásával és értékelésével segítenie eltüntetni a legnagyobb hibákat és részben talán hozzájárulna a provincializmus felszámolásához.“ Ez igaz. De ha én Egri Viktor volnék (a legnagyobb próza- és drámaírói gyakorlattal rendelkező államdíjas írónk), nem elégednék meg csupán ennek a ténynek a puszta leszögezésével, hanem magas fokú kritikai érzékemmel példamutatóan hozzájárulnék a „fejlett irodalmi kritika“ megteremtéséhez, útmutatásaimmal és értékeléseimmel segíteném az egészséges kritikai élet kialakítását, a provincializmustól, sematizmustól, dogmatizmustól mentes irodalom megszületését. Mindezt azért fogalmaztam így (nem a legsimogatóbb hangnemben), mert a műbírálat jelenlegi állapotáért nemcsak az a néhány kritikus a felelős, akik — gyakran jobb híján — tolla' ragadnak, s hol piros (rózsaszín?), hol kék, hol fekete tintába mártják a tollúkat, s akik ítélőképessége csak most van kialakulóban (hisz a fejlődés alól, nézeteik revideálási lehetősége alól ők sem kivételek — baj volna, ha így volna), hanem legalább ennyire, ha nem jobban felelősek azok, akik mögött tekintélyes életmű áll, s egymaguk mesterségbeli tudása felér úgyszólván a fiatalokéval együttvéve. Ebben az összefüggésben tartom fontosnak, hogy Egri Viktor ne csak a cseh és a szlovák, ill. külföldi fordításokról mondja el — volt idő, hogy hetenként — a véleményét, hanem minden, a mi földünkből sarjadt eredeti alkotásról is. Ha ezt megteszik a fiatalabb írók és költők: Bábi, Gyurcsó, Mács, Tőzsér, Gyüre stb., sokkal inkább meg kell tennie Egri Viktornak (hisz az ötvenes évek elején ezt megtette), de — és ne haragudjon meg! — Szabó Bélának és másoknak is. Mentünk-e hát az elmúlt évek során a kritika területén megnyugtatóan előre? Nem. A legutóbbi néhány hónap, azt hiszem, többet tett, mint az 56-tól 62-ig terjedő évek együttvéve. A kristályosodási folyamat megindult. Feltartóztatni nem lehet. Az utak, módok, eszközök és lehetőségek azonban még nem eléggé tisztázottak. Ez a további vitára vár. Tolvaj Bertalan 15
