A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-02 / 22. szám
KERESZTREJTVÉNY Egyik neves írónk — neve a függőleges 24. és a vízszintes 41. számú sorokban — egy mondását rejtettük el a vízszintes 1., valamint a függőleges 1. és 49. alatt. Beküldendő e sorok megfejtése június 9-ig. A helyes megfejtők közt öt könyvet Sorsolunk ki. VÍZSZINTES: 1. Az idézet 1. része, a nyíl irányában folytatva. 15. Város a Bácskában. 16. Huta. 17. Nem egészen eleven. 18. Csatorna a Bánátban. 20. Hegedű tartozéka (névelővel), 21. Görög betű. 23. Kettős mássalhangzóval: szerencsejáték. 25. Fegyver. 26. Nagy Lajos névjele. 27. Folyó Erdélyben. 29. Nátriumklorid. 30. EOM. 32. Liget németül. 33. Arab uralkodó cím. 34. Taszít. 36. Város Szicíliában, itt szállt partra 1860-ban Garibaldi. 39. Ész. 40. Dolog latinul. 41. Az író személyneve. 42. Tollforgató. 43. Ázsiai ország. 45. Üzemi büfét. 47. Vissza: tengeri emlős. 50. Hal betűi. 52. ... Géza, ismert magyar író. 54. Ikrek közepe. 55. Azonos betűk. 56. Nem kevés. 58. Katlan része. 59. Szóvégződés. 61. Ékezettel: gally. 62. Kelet-ázsiai ország. 64. Balga. 65. Gábor Lajos. 67. Kétezer római számmal. 68. Rút. 71. Nem valódi. 72. Sáv peremei. 73. Sérülés. 75. Régi római pénz. 77. Végnélküli nyár. 78. Európai nép. 79. Tea németül. 80. Blúz betűi. 82. Árnyékol (rajzon). 85. Ezen a napon. 86. Szvettert készít. 88. Énekhang. 89. István András. 90. Nyomorék. 92. Délkeletázsiai ország fővárosa. 95. Szekér tartozéka. 97. Diák. 99. Szenvedés. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet 2. része, a nyíl irányában folytatva. 2. Tiltósző. 3. YNB. 4. Női név. 5. Kikötő Portugáliában. 6. Indulaszó. 7. Tágra nyit. 8. Ész szlovákul. 9. Folyó Ukrajnában. 10. Arany franciául. 11. Indiai államférfi. 12. Baromfi (névelővel. 13. Kerület rövidítve. 14. Levél része. 19. Az anyag parányi részecskéje. 20. Azonos magánhangzók. 22. Mutatószó. 24. Az író vezetékneve. 26. Tagadószó. 28. Testgyakorlat. 30. Erkölcsöt (ékezethiba). 31. Gép. 33. Irőtömb. 35. Enyém latinul. 37. Porció. 38. Fegyverét használni. 39. Korszak (ékezethiba). 44. Becézett Ilona. 48. Időmérő. 49. Az idézet 3. része. 51. Csípős gyökér. 53. Utazőkocsi. 56. Bogyós növény. 57. Kicsinyítő képző. 59. Görög betű. 60. Kaputalálat. 63. Hiányos kar. 64. Helyrag. 66. Talál. 69. O-val a végén: tartomány Kanadában. 70. Tivornya. 72. Tagadósző. 74. Esni. 76. Kétes! 78. Zamat. 79. Fontos személyek bírósági eljárásnál. 81. E-vel a végén: csupor. 83. Alumínium vegyjele. 84. Öda eleje és vége. 85. Paripa. 87. Túlzás fele. 90. Háziállat hímje. 91. Török férfinév. 93. Azonos a függ. 6-tal. 94. Kettőzve: Zola-regény címe. 96. Ökori város a Mezopotámiában. 97. Ital része. 98. Lágy fém. Az előző rejtvény helyes megfejtése: Mint győzedelmi zászló égbe lendült a jegenye, s ezer pacsirtadal hirdette boldogan és büszkeséggel, hogy itt a május és a diadal. A 20. számú rejtvény megfejtői közül könyvjutalomban részesültek: Berek Istvánná, Léva; Chládek Gyula, Érsekújvár; Isépy Natália, Kassa; Koch Istvánná, Bratislava; Tárnok Mihály, Búcs. Derék kortársai m Merészeltem egy drámát írni... Sőt, többet merészeltem: Kijelentettem, hogy magyar viszonylatban korunk egyik legnagyobb drámáját írtam meg. — Hát ez ugye, ez már igen! Ez egyenesen szemtelenség! En ugyan még ma sem tudom, hogy miért, de nyilván így lesz ez valahogy — sok derék, olvasott kortársam állítja. (Ók már csak tudják, mit beszélnek.) A szerkesztőségben rontottak nekem. Az egyik azt mondja: — Ne írjon maga drámát fő azért ír), inkább karcolatokat ... Soha nem jog tudni drámát írni! Megdöbbenek: Mennyire biztosak ezek a dolgukban, még az én dolgomban is. A másik: — Es egyáltalán... Ne játszsza itt a zsenit! A harmadik: — Hallottam, már a tizedik embernek adja elolvasni... Legnagyobb íróinkat is jelzaklatja — véleményt kér. Hát, ide j így el jen. Ha százszor a feje tetejére áll, akkor sem lesz ebből dráma! Érti? Még az a szerencsém, hogy ül. Ha most hirtelen felállna, és elém lépne, talán haptákba merevednék, hisz a szerkesztő urak megkövetelik a rendet, a jegyeimet — ez már így van. Ö, én szerencsétlen... Mibe ártottam magam,. Miért állítottam, hogy nagy drámát írtam. Mire jő ez? Es ha kitűnik, hogy az egész dráma fabatkát sem ér, s csak az elfogultság beszél belőlem? Ha ez kitűnik, akkor mi lesz? Ismét kételkedem. Es ha ők tévednek? Ki tudja? A bolondnak szerencséje van. (Ügy is tudom, hogyha kimegyek, azt mondják majd: „Bolond ez a Sződy...” S ha már így van — ők már csak tudják —, mért ne élnék a bolondságommal?) De ahogy látom, ők biztosak a dolgukban — nem tévednek! fEgyszer azt hallottam valahol, hogy: „Tévedni emberi dolog, ezért tévedhetetlenek a zsarnokok. No, de ez nem tartozik ide; azért is tettem zárójelbe.) Újra az első beszél: — a téma is rossz... Ilyen dolgokban maga ne turkáljon: Pártunk és kormányunk ezt a problémát már rég lezárta. — Tyű, vigyázz! Ennek már fele sem tréfa. Kissé összegörnyedek, s az arcvonásaim azt mutatják, hogy most már nem merek vitatkozni. Észreveszik. Ojra a második kezdi, most már kiabál: — Ne játssza nekünk a zsenit! Érti, ne játssza! Mi erre nem vagyunk kíváncsiak! Kérem, én csak annyit mondtam, hogy szerintem ... szerintem ... Ha önök úgy gondolják, hogy ... — Es — vág közbe a szerkesztő fgondozott körme: vannak, amúgy a nagypolgárokra emlékeztet) — és, hogy meri magát Katona fózsefhez meg Petőfihez hasonlítani? (A ,Jcatona” szóra összerezzenek... Csak nem besorozásra gondol?... Akkor aztán tényleg vigyázzba állhatok.) Védekeznem kell: — Szerkesztő elvtárs! ... Hisz én csak annyit mondtam, hogy milyen gyakori a tévedés... A pályázatra beküldött Bánk bán harmadik díjat sem kapott. — Az régen volt! — fa, persze... most már... — nem merem folytatni. A szerkesztő elvtárs arca elvörösödik, a szeme szinte szúr. Most valami nagy baj lesz. Valamit mondani akar, valami eszébe juthatott. — Már megint a Bánk bánt emlegeti? Hát mi köze a maga drámájának a magyar irodalom gyöngyszeméhez. Ez már több a soknál! Azt hiszem, egyáltalán nem fogunk tárgyalni magával! Az első közbeszól: — Igen, az lesz a legjobb, ha levélben közöljük mondanivalónkat. Most a másikhoz fordulok. Megjátszom az álszentet. Félénk, elcsuk- 16 hangon mondom: — De most jut csak eszembe, szerkesztő elvtárs, hisz maga nem is olvasta a. drámámat... — Egy pillanatra győztesen villan meg a szemem. Észreveszi az örömömet, ez méginkább feldühíti, újra kiabál: — Ne gondolja, hogy ilyen meddő vitákra fogjuk pazarolni az időt! Ezt verje kt a fejéből! Maga nem vitaképes! újra kisebb lettem... De sebaj, van miből összemennem. — Es most rájuk csapok: — En nem azért jöttem, hogy bebizonyítsam drámám nagyságát... maguk kezdték, hogy én a zsenit fát-, szom. Katonához hasonlítom magamat..« Kéziratot hoztam, azért jöttem. Egy pillanatra mind tanácstalanok. Leteszem az írást, hogy tovább álljak. Kezet nyújt és ezt mondja: — Mindig gondolja meg, mit mond, pajtás. Nahát... kezet adott. Es milyen barátságos ... pajtásnak szólít, fMi lenne, ha egyszer én szólítanám pajtásnak?] Különben megfogadom a tanácsot. Hogy is ne, hisz az én derék kortársaim csak jót akarnak nekem. SZÖDY VIKTOR 15
