A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-06-02 / 22. szám

KERESZTREJTVÉNY Egyik neves írónk — neve a függőleges 24. és a vízszintes 41. számú sorokban — egy mondását rejtettük el a vízszintes 1., valamint a függőleges 1. és 49. alatt. Beküldendő e sorok megfejtése június 9-ig. A helyes megfejtők közt öt könyvet Sorsolunk ki. VÍZSZINTES: 1. Az idézet 1. ré­sze, a nyíl irányában folytat­va. 15. Város a Bácskában. 16. Huta. 17. Nem egészen eleven. 18. Csatorna a Bánátban. 20. Hegedű tartozéka (névelővel), 21. Görög betű. 23. Kettős más­salhangzóval: szerencsejáték. 25. Fegyver. 26. Nagy Lajos névjele. 27. Folyó Erdélyben. 29. Nátriumklorid. 30. EOM. 32. Liget németül. 33. Arab uralkodó cím. 34. Taszít. 36. Város Szicíliában, itt szállt partra 1860-ban Garibaldi. 39. Ész. 40. Dolog latinul. 41. Az író személyneve. 42. Tollforga­tó. 43. Ázsiai ország. 45. Üzemi büfét. 47. Vissza: tengeri em­lős. 50. Hal betűi. 52. ... Géza, ismert magyar író. 54. Ikrek közepe. 55. Azonos betűk. 56. Nem kevés. 58. Katlan része. 59. Szóvégződés. 61. Ékezettel: gally. 62. Kelet-ázsiai ország. 64. Balga. 65. Gábor Lajos. 67. Kétezer római számmal. 68. Rút. 71. Nem valódi. 72. Sáv peremei. 73. Sérülés. 75. Régi római pénz. 77. Végnélküli nyár. 78. Európai nép. 79. Tea németül. 80. Blúz betűi. 82. Ár­nyékol (rajzon). 85. Ezen a napon. 86. Szvettert készít. 88. Énekhang. 89. István András. 90. Nyomorék. 92. Délkelet­ázsiai ország fővárosa. 95. Sze­kér tartozéka. 97. Diák. 99. Szenvedés. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet 2. része, a nyíl irányában foly­tatva. 2. Tiltósző. 3. YNB. 4. Női név. 5. Kikötő Portugáliá­ban. 6. Indulaszó. 7. Tágra nyit. 8. Ész szlovákul. 9. Folyó Uk­rajnában. 10. Arany franciául. 11. Indiai államférfi. 12. Ba­romfi (névelővel. 13. Kerület rövidítve. 14. Levél része. 19. Az anyag parányi részecskéje. 20. Azonos magánhangzók. 22. Mutatószó. 24. Az író vezeték­neve. 26. Tagadószó. 28. Test­gyakorlat. 30. Erkölcsöt (éke­zethiba). 31. Gép. 33. Irőtömb. 35. Enyém latinul. 37. Porció. 38. Fegyverét használni. 39. Korszak (ékezethiba). 44. Becé­zett Ilona. 48. Időmérő. 49. Az idézet 3. része. 51. Csípős gyö­kér. 53. Utazőkocsi. 56. Bogyós növény. 57. Kicsinyítő képző. 59. Görög betű. 60. Kaputalálat. 63. Hiányos kar. 64. Helyrag. 66. Talál. 69. O-val a végén: tartomány Kanadában. 70. Ti­vornya. 72. Tagadósző. 74. Es­ni. 76. Kétes! 78. Zamat. 79. Fontos személyek bírósági el­járásnál. 81. E-vel a végén: csupor. 83. Alumínium vegyje­­le. 84. Öda eleje és vége. 85. Paripa. 87. Túlzás fele. 90. Há­ziállat hímje. 91. Török férfi­név. 93. Azonos a függ. 6-tal. 94. Kettőzve: Zola-regény címe. 96. Ökori város a Mezopotá­miában. 97. Ital része. 98. Lágy fém. Az előző rejtvény helyes megfejtése: Mint győzedelmi zászló égbe lendült a jegenye, s ezer pacsirtadal hirdette bol­dogan és büszkeséggel, hogy itt a május és a diadal. A 20. számú rejtvény megfej­tői közül könyvjutalomban ré­szesültek: Berek Istvánná, Léva; Chlá­­dek Gyula, Érsekújvár; Isépy Natália, Kassa; Koch István­ná, Bratislava; Tárnok Mihály, Búcs. Derék kortársai m Merészeltem egy drámát írni... Sőt, többet merészeltem: Kijelentettem, hogy magyar viszonylatban korunk egyik legnagyobb drámáját írtam meg. — Hát ez ugye, ez már igen! Ez egyenesen szemtelenség! En ugyan még ma sem tu­dom, hogy miért, de nyilván így lesz ez valahogy — sok derék, olvasott kortár­sam állítja. (Ók már csak tudják, mit be­szélnek.) A szerkesztőségben rontottak nekem. Az egyik azt mondja: — Ne írjon ma­ga drámát fő azért ír), inkább karcola­tokat ... Soha nem jog tudni drámát ír­ni! Megdöbbenek: Mennyire biztosak ezek a dolgukban, még az én dolgomban is. A másik: — Es egyáltalán... Ne játsz­­sza itt a zsenit! A harmadik: — Hallottam, már a tize­dik embernek adja elolvasni... Legna­gyobb íróinkat is jelzaklatja — véleményt kér. Hát, ide j így el jen. Ha százszor a fe­je tetejére áll, akkor sem lesz ebből drá­ma! Érti? Még az a szerencsém, hogy ül. Ha most hirtelen felállna, és elém lépne, talán haptákba merevednék, hisz a szerkesztő urak megkövetelik a rendet, a jegyeimet — ez már így van. Ö, én szerencsétlen... Mibe ártottam magam,. Miért állítottam, hogy nagy drá­mát írtam. Mire jő ez? Es ha kitűnik, hogy az egész dráma fabatkát sem ér, s csak az elfogultság beszél belőlem? Ha ez kitűnik, akkor mi lesz? Ismét kételkedem. Es ha ők tévednek? Ki tudja? A bolondnak szerencséje van. (Ügy is tudom, hogyha kimegyek, azt mondják majd: „Bolond ez a Sződy...” S ha már így van — ők már csak tud­ják —, mért ne élnék a bolondságom­mal?) De ahogy látom, ők biztosak a dolguk­ban — nem tévednek! fEgyszer azt hal­lottam valahol, hogy: „Tévedni emberi dolog, ezért tévedhetetlenek a zsarnokok. No, de ez nem tartozik ide; azért is tet­tem zárójelbe.) Újra az első beszél: — a téma is rossz... Ilyen dolgokban maga ne tur­káljon: Pártunk és kormányunk ezt a problémát már rég lezárta. — Tyű, vi­gyázz! Ennek már fele sem tréfa. Kissé összegörnyedek, s az arcvonásaim azt mutatják, hogy most már nem merek vi­tatkozni. Észreveszik. Ojra a második kezdi, most már kia­bál: — Ne játssza nekünk a zsenit! Érti, ne játssza! Mi erre nem vagyunk kíván­csiak! Kérem, én csak annyit mondtam, hogy szerintem ... szerintem ... Ha önök úgy gondolják, hogy ... — Es — vág közbe a szerkesztő fgon­dozott körme: vannak, amúgy a nagypol­gárokra emlékeztet) — és, hogy meri ma­gát Katona fózsefhez meg Petőfihez ha­sonlítani? (A ,Jcatona” szóra összerezzenek... Csak nem besorozásra gondol?... Akkor aztán tényleg vigyázzba állhatok.) Védekeznem kell: — Szerkesztő elv­társ! ... Hisz én csak annyit mondtam, hogy milyen gyakori a tévedés... A pá­lyázatra beküldött Bánk bán harmadik díjat sem kapott. — Az régen volt! — fa, persze... most már... — nem merem folytatni. A szerkesztő elvtárs ar­ca elvörösödik, a szeme szinte szúr. Most valami nagy baj lesz. Valamit mondani akar, valami eszébe juthatott. — Már megint a Bánk bánt emlegeti? Hát mi köze a maga drámájának a ma­gyar irodalom gyöngyszeméhez. Ez már több a soknál! Azt hiszem, egyáltalán nem fogunk tárgyalni magával! Az első közbeszól: — Igen, az lesz a legjobb, ha levélben közöljük mondani­valónkat. Most a másikhoz fordulok. Megjátszom az álszentet. Félénk, elcsuk- 16 hangon mondom: — De most jut csak eszembe, szerkesz­tő elvtárs, hisz maga nem is olvasta a. drámámat... — Egy pillanatra győzte­sen villan meg a szemem. Észreveszi az örömömet, ez méginkább feldühíti, újra kiabál: — Ne gondolja, hogy ilyen med­dő vitákra fogjuk pazarolni az időt! Ezt verje kt a fejéből! Maga nem vitaképes! újra kisebb lettem... De sebaj, van miből összemennem. — Es most rájuk csapok: — En nem azért jöttem, hogy bebizonyítsam drámám nagyságát... maguk kezdték, hogy én a zsenit fát-, szom. Katonához hasonlítom magamat..« Kéziratot hoztam, azért jöttem. Egy pillanatra mind tanácstalanok. Leteszem az írást, hogy tovább álljak. Kezet nyújt és ezt mondja: — Mindig gondolja meg, mit mond, pajtás. Nahát... kezet adott. Es milyen barát­ságos ... pajtásnak szólít, fMi lenne, ha egyszer én szólítanám pajtásnak?] Különben megfogadom a tanácsot. Hogy is ne, hisz az én derék kortár­saim csak jót akarnak nekem. SZÖDY VIKTOR 15

Next

/
Thumbnails
Contents