A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-06-02 / 22. szám

Bacsányi János emlékezete

Kétszáz esztendővel ezelőtt született Tapolcán, a kies Balaton melletti tájon. A városkát akkor is úgy őrizték a hegyek, mint most. Északon a Déli- Bakony vigyázott rá, keleten a Badacsony őrködött, délen a Szentgyörgy-hegy, nyugaton pedig a Keszthelyi-hegység figyelte a szorgos mezőváros fejlődését. Bacsányi itt ezen a gyönyörű vidéken született. Apja szegény csizmadiamester volt. Félig nemes, félig polgár származású. Előbb Keszthelyen, majd Veszprémben tanul a fiatal Bacsányi, az akkor híres gimnáziumokban. Sopronba is eljut., később a pesti piaristáknál filozófiai tanulmányokat végez. Ennek befejezése után Orczy Lőrincnél nevelősködik Itt kerül közelebbi kapcsolatba a nemes' ellenállási mozgalommal, amely végső soron elindította költői fejlődését. A nevelősködés mellett elvégzi a jogot is, és 1787-ben a kassai királyi táblához kerül hivatalnoknak.

Kassán működött ekkor Kazinczy Ferenc és Baroti Szabó Dávid Nagy örömmel fogadták az i|jö Eaesanyit. Közösen adják ki a „Magyar Museum“ címen az első magyar irodalmi folyóiratot. (Bacsányi később személyi okok miatt kiválik a közösségből, de ez mit sem von le tevékenységének értékéből.) A folyóiratot támogató irodalombarátokbói megszervezik a Kassai Magyar Társaságot A kassai Magyar Museum megjelenésekor Bacsányi programcikkében, ma úgy mondhatnánk vezércikkében, tömören öszszefogialta a magyar kulturális felemelkedés legfontosabb feltételeit. Itt jelentette meg- híres versét, mely immár örökre összekapcsolódott nevével:

Nemzetek, országoki kik rút kelepcében Nyögtök a rabságnak kínos kötelében,

S gyászos koporsóba elöntő vas-igátok Nyakatokról eddig le nem rázhattátok! Ti is, kiknek véréi a természet kéri,

Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri, férték, s hogy sorsotok előre nézzétek, Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!

Nálánál tömörebben és tegyük hozzá — szebben nem üdvözölte magyar költő a francia forradalmat 1789-et írtak akkor, a párizsi nép földig rombolta a zsarnokságot megtestesítő Bastille-t. Ez a vers — amint mondottam — örökre összekapcsolódott Bacsányi nevével. S mi is a költő emlékével együtt őrizzük ezt a költeményt.

A francia forradalmi események fokozatosan balra talódtak 1793-ban rövid időre a jakobinusok kezébe került a hatalom. Az európai reakció összefogott a francia forradalom ellen Magyarországon az udvar és a nemesség közeledett egymáshoz, hiszen a forradalom alapvető jogaikat fenyegette Bacsányi. aki ellen lűzító versek írása miatt eljárást indítanak — nem tántorodik meg, kitart forradalmi állásfoglalása mellett Verseiben tesz erről hitvallást, s ez „A látó“ című költeményében nyilvánul meg a legszebben:

„Vidulj, gyászos elme! Megújul a világ, S előbb, mint e század végső pontjára

hág."

Plebejus forradalmi elveket hirdet: = .. „Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság, Törvény s egyenlőség, s te áldott szabadság.“ A „látó“, a jövő Ismerője ’ól az emberekhez, mindenkihez, aki „a magyar változó ég alatt még a szabadságnak híve s ember maradt*

1793 őszén ismét vizsgálatot indítanak ellene. Politikailag megbízhatatlannak

nyilvánítják, és a kassai hivatalából egyszerűen elbocsájtják. Kapcsolatba kerül a Martinovics-mozgalommal, de személyi ellentétek miatt nem lép be a társaságba. A kihallgatások során az ő neve is szóba kerül, ezért elfogják, de a mozgalomban való részességét nem tudják rábizonyítani. Vallatói előtt nagyon határozottan viselkedett, nem tagadta meg elveit, s a vérbíróság a tárgyalásokon tanúsított magatartásáért egyévi börtönre [télte. Kufsteinbe hurcolták. Itt raboskodtak a Martinovlcs-per más vádlottal is, mint pl. Szentjóbl László, Kazinczy Ferenc és Verseghy Ferenc is. Bacsányi megható szavakkal emlékezik meg „Egy szerencsétlen ifjú sírjánál“ című költeményben Szentjóbl Szabó haláláról.

Fogságban írt verseit Kufsteini elégiáknak hívjuk. Ezek a versei művészi és formai szempontból költészetének további emelkedését és gazdagságát szolgálták. Legszebbek azok, amelyek az elégikus hangból ódal pátoszba csapnak át. Il/en például a Tűnődés, amelyben a holdhoz, — a szentimentális költők hagyományos barátjához — szól.

Távol hazámtól; messze vidék sovány Határidőt őrző vad havasok között;

S felhőkig érő durva fogház Eejtekiből az egekre nézvén,

Óhajtva várom megjelenésedet.

Bú^ rabságában a hold egyetlen bizalmasa, akinek el tudja mondani az egyedüllét szorongását és a rabság keserűségét. „A rab és madár“ című költeményében közvetlenül megszólal a szabadságvágy. A cella vasrácsaira repülő madár — a szabad természet boldog lakója —■ és a rab szomorú sorsa megkapó ellentétes hatást vált ki. Néma csendesség mindenütt, hallgat, figyel a vidék és ekkor madárda) hallik „a messze kősziklák felől“.—.Téged, Szabadság, téged énekel — mondja ki a költő és féltő aggódással búcsúzik a kis madártól:

Ne ártsanak neked soha E vad vidéknek éhes ölyvell Ah, el ne érjenek téged soha Kegyetlen üldöző vérengző körmei!

Amikor Bacsányi 1796-ban kiszabadul a börtönből — a nemzeti ellenállási mozgalom teljesen lehanyatlott. A legtekintélyesebb nemesi vezetőket félreállították, megfélemlítették. Sokan maguktól Is behódoltak és Bécs kegyét keresték, nehogy ők Is az elítéltek és meg hurcoltak sorsára jussanak. A költőnek itthon nem Volt mit keresnie. Állami hivatalt eleve nem kaphatott. Főúri támogatásra sem gondolhatott, mert nem igen akadt olyan arisztokrata, aki a Martinovtcs-per egyik börtönből kiszabadult elítéltjét támogatni merte volna. Ilyen kilátástalan körülmények között indult Becsbe, ahol később — hosszas kilincselés után — egy jelentéktelen hivatalnoki állásba sikerült jutnia.

Napóleon csapatai 1809-ben elfoglalják a Habsburgok fővárosát. Marét herceg, Napóleon egyik minisztere, akivel Bacsányi •annak idején Kufsteinben együtt raboskodott, felkeresi és maga mellé veszi a költőt. Később Bacsányit azzal vádolták, hogy ő fordította Bonaparténak a magyarokhoz szóló proklamációját Ö viszont csupán annyit vallott be, hogy a kész fordításon ítt-ott javításokat eszközölt Ez mindmáig nem eléggé tisztázott dolog; viszont a tény, hogy a francia csapatokkal Bacsányi

elhagyta Bécs városát és Párizsba költözött. És az is igaz, hogy a császár év| 2000 frank tiszteletdíjat biztosít számára. Egyébként a költő 1809—1815-ig tartózkodott a francia fővárosban és a Mercure Étranger-nak (Külföldi Hírmondó) volt a munkatársa.

Napóleon bukása után a szövetséges csapatok elfoglalták Párizst. A bécsi rendőrkopék hamarosan kikutatják Bacsányi lakhelyét; elfogják és Brünnbe szállítják. A hírhedt Spielberg börtönében raboskodott; ott, ahol előzőleg a Martinovics-mozgalom számos tagja. Felesége, Baumberg Gabriella — korának ismert költőnője — azonban mindent megtesz férje kiszabadítása érdekében. A vád súlyos: hazaárulás, a proklamáció lefordítása. De ő nem ijed meg: kér, könyörög, esd ekel a hatalmasoknál, magánál a császárnál Is. Valahogy sikerül tisztáznia férjét, s itt érthetjük meg Bacsányi ezzel kapcsolatos vallomását. Az életét fenyegető veszedelem elmúlt, de a szabadságát nem adják vissza. A bécsi hatalmasok Linz városába internálják. Nem mozdulhat innen, nem hagyhatja el a várost. Távol, a világtól elzárva kell élnie e kis városkában. Nincs megváltás. Becsbe nem mehet s Magyarországra még úgy sem. A világgal, az „élettel“ s barátaival csak levelek útján érintkezik. Lassan befonja szívét a magány. Otthon, Magyarországon a reformkor pezsdítő ereje hat, alkot és munkál. Milyen távlat, milyen lehetőség lenne ez a forradalmi eszmékkel -okonszenvező, a királyt és klérust támadó, harcos, plebejus egyéniségű költő számára! ... Távol a barátoktól, távol az élettől magára marad és nem érti meg a fiatalok célkitűzéseit, holott azelőtt nálánál fogékonyabb az új iránt nem volt. A Tudományos Akadémia levelező tagjává választja, de nem is válaszol az értesítésre Már nyolcvanadik évét töltötte be akkor. Nem az ő hibája volt; hogy nem tudott lépést tartani a hazai eseményekkel.

Késel írásai között maradt fenn bánatos búcsúja hazájától:

Érzem s naponként látom azt,

Hogy életem végére jár;

Isten hozzád, édes hazám!

Isten hozzád örökre márt

Linzi magányát megosztotta vele hűséges felesége. Igen, a drága társ véle ment, és osztozott szomorú sorsában. A csillogó Bécs csak emlékként élt már ... s a vágy suhant a boldog múltba vissza, hová tűnt az az Idő, mikor ő még a császárváros ünnepelt költőnője volt . Leperegtek a számkivetés napjai. A drága asszony meghalt, és tíz évvel később követte őt az idős költő is.

Egy egyszerű mesterember állított nekik sírhelyet a linzi temetőben. Nem láthatta meg hazáját. . „Isten hozzád édes hazám — örökre már.“ Messze idegenben pihentek, de hamvaikat nem olyan régen Magyarországra szállították, és most mind a ketten a tapolcai temetőben nyugosznak.

Nemcsak Magyarországon, hanem külföldön Is megünneplik május folyamán Bacsányi János születésének' 200. évfordulóját. Emléktbálát helyeznek el a költő párizsi és linzi tartózkodási helyén. Valószínűleg Kassán Is emléktáblával jelölik meg azt a házat, ahol a költő lakott.

A hűséges asszony mellszobrát Tapolcán férje bronzszobra mellé helyezik.

Emlékül él, és sarjad szívünkben a költő nagy tanítása:

Tedd meg hazád Igaz javára Mindazt, amit ma még tehetsz.

GIMES1 ISTVÁN