A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-05-12 / 19. szám

E kis kitérőből látható, milyen széles formai lehetőségekkel rendelkezik a költő, s így az sem elképzelhetetlen, hogy a legmodernebb verset éppen hősi párosokban mondja el, ha ebből a tartalmi és formai kapcsolatból valami új kölcsönhatást tud teremteni. De ebből az is következik, hogy a tartalom nem választható külön a formától, amelyről már Kosztolányi egy Goethe verssel kapcsolatban oly meggyőzően és részletesen írt. A mi esetünkben ez a kérdés így fest: A Batta-vers, vers, nem tartalmánál fogva és nem formájánál fogva, hanem együttesen. Értékei és hiányosságai is ebben a kölcsönhatásban magyarázhatók. Amíg olvastam, szinte egyszerre érzékeltem a tartalmat és annak formai megfogalmazását, a vers első versszaka atmoszférát teremtett, részint úgy, hogy megértettem, kikről van szó, de úgy is, hogy a „hogyha“ s féldeci vodka, „nincs is“ és „ginfist“ látszólag laza, de a magyar fülnek mégis kellemes asszonáncokat hallgattam. A versszak, de mint később látni fogjuk, az egész vers legdöntőbb emocionális poenje, azonban kétségtelenül ebben az első pillanatban talán egyeseknek triviális költői megfogalmazásban csúcsosodik ki „S micsoda a fantáziátok! Hehe! ahogy megy, csilingel az aranyere“ Brávó, Batta, ez telitalálat! (Itt félreértés ne essen, ezt én mint az olvasó mondom, mint egy olvasó.) A költői én ennél a mondatnál az én szubjektivitásomat is mozgásba hozta. Ügy olvastam ezt a sort, „mint a jelen emlékét“, hogy egy finalista filozófus, Bergson szavaival éljek. Ismerősnek tűnt, bár még sohase hallottam. De egyszeriben számtalan más mondatot asszociált bennem, kiszólásokat, amilyenekkel az ilyesféle huligánok élnek, akikre a verssor utal, vagyis az történt, hogy a költő Batta az álló szavakat „a csilingelt” és az „aranyeret”’ mozgásba hozta, jelentésüket számomra szétfeszítette.

Sajnos, e sikeres költői tett után a továbbiakban sikertelenül próbálkozik a vers folytatásával. Az első, atmoszférát teremtő versszakhoz erkölcsi magyarázatot igyekszik kapcsolni, az igyekezet tartalmilag mindenképp helyeselhető, azonban a megfogalmazás dialektikus harmóniája már ilyen sugallóan nem tud összeállni. A kontrapunkt: „A volt nekem egy barátom ...” már nem győz meg, nem emlékeztet semmire, élmény helyett fogalommá merevedik. Hogy ezt a fejtegetést azok is megértsék, akik a verset nem olvasták, felidézem a vers logikai szerkezetét. A bevezető részben Batta a huligán mentalitású fiatalokról ír, s itt meggyőző atmoszférát tud teremteni, de akkor, amikor szembe állítja velük a más, tehát a rendes fiatalok csoportját, akik közé ő is tartozik, ezt így próbálja aposztrofálni: „Volt nekem egy barátom. Nem tudott győzni a rákon. Huszonkét évet élt, s az utolsó pár száz napon tudta már, ma-»még a fehér ágyon fekszik, holnap a fekete ravatalon ..., élt szerényen, mert igaz ember volt.” Nem, az ilyen sorok nem sokat mondanak, költőileg semmit! S a vers folytatása sem szerencsésebb: „Mit csinálna most e század, ha nem lett volna évezredekig bölcs alázat az emberekben a dolgok iránt, hogyha csak kicsit is, de lendüljön előbbre a világ” Ez az állítás tudniillik nem igaz. A történelmi materializmusból tudjuk, hogy a bölcs alázatból nem lendült előbbre a miág, de a tudományok története is azt mutatja, hogy az emberi szellem nem türelmes és alázatos viszonyban állt a természettel, sőt éppen ellenkezőleg, harcolt vele, s hogy_ Toricelli például nem azért találta fel a légsúlymérőt, mert alázatosan elhitte, hogy az isteni gondviselés és mindenüttlevőség kitölti az ürességet, ha nem mert éppen ellenkezőleg, fellázadt ez ellen az alázat ellen, amikor azt tapasztalta, hogy bizonyos légoszlop nyomására

a víz tovább nem emelkedik. És Keppler

is fellázadt a saját magahitte angyali körök tökéletességre ellen és meghatározta a bolygók elliptikus pályáját. Nos röviden ennyit, bár még többet is tudnék a verssel kapcsolatban mondani, ami szin-: tén csak azt bizonyítja, hogy költemény-; nyel állok szemben, amelyről lehet vitat-, kozni, összegezve az elmondottakat, Batta költeményt írt, mert rendelkezik azzal a művészi tulajdonsággal, amely emóciókat tud teremteni, s ez igyekezete közben sok irodalmon kívüli sort is összeírt; mert még nem tanulta meg azt a goethei tételt, hogy a kihagyásokban mutatkozik meg a mester művészete.

Szeretném, ha hozzászólásomat mindenki úgy értelmezné, amilyen szándékkal íródott, s ha közvetlen segítségül szolgálna az alkotói munkában és a kritikai hozzáállás kérdésben is. Máskülönben semmi értelme nem maradna. Külön esztétika nincs, csak az, amely a müvekben él. Azokban a modern művekben, amelyekben modern emóciókat teremt az író, de amelyeknek tudatnyersanyagát (és ezt az induló költők sohase felejtsék ell) nem csak a ma gyártja, de a tegnapi és tegnapelőtti költők láncolata és a társadalmi tudatnak azok a léikész építményei is, amelyek már a jövő felé mutatnak. |ű|indig mély tisztelettel gondolok az 1 ' ókornak arra a humorosadé egyben szuggesztív jelenetére, amikor Diogénesz a mozgást — a formális filozófiával tagadók ellen — úgy bizonyította be, hogy elkezdett járni. A költészet a művekben él, az esztétika csak belőle táplálkozik, mindnyájuknak őszintén kívánom e diogéneszi példa követését, a mozgást bizonyító járást, az életet sugalló verseket!

MONOSZLÖY M. DEZSQ

KERESZTREJTVENY

MÓRICZ ZSIGMOND :

egyik regényéből idézünk három tanulságos gondolatot a vízszintes 1., 19., 29. és a függőleges 18., 26. és 29. számú sorokban. Beküldendő e sorok megfejtése május 19-ig. A helyes megfejtők közt minden héten öt könyvet sorsolunk ki.

VÍZSZINTES: 1. Első idézetünk magyar író. 70. Verne betűi feleleje, a nyíl irányában folytatva cserélve. 72. Ötös magánhangzói, (zárt betűk: m, ivÍa, n, k, m, t). 74. Igavonó névelővel. 75. Tok 14. Férfinév. 15. Vén. 16. Téma betűi. 76. IndÖkol. 77. Vissza: közepe. 17. Ütni. 18. Tagadószó. ital. 83. Vén. 85. Olaj angolul. 86. 19. Első idézetünk vége. 21. Ne- Jelt ad. 88. Király, Shakespearemesgáz. 22. Ismert kávéház Bu- dráma hőse.

dapesten. 24. Aréna magánhang- FÜGGŐLEGES: 2. Battéria. 3. Nézői. 25. Dunamenti város Pest- met nő szlovákul. 4. Nyolc hiámegyében, névelővel. 27. Ama betűi. 28. Második idézetünk 1 rényosan. 5. Gyalogos katona. 6. Női név (ék. hiba). 7. A Jég besze, a nyíl irányában folytatva, tűi. 8. Régi űrmérték. 9. Az alko- 30. Folyó Nyugat-Németország- tása. 10. Anna Veronika 11. Csiban. 31. Bizalmas megszólítás. 32. szol. 12. Kitüntetése. 13. Róna E napon. 34. Tyúk betűi felese- betűi felcserélve. 18. Harmadik rélve. 35. Kettőzve: hírközlésre idézetünk, a nyíl irányában folyhasznált dob egyes néger törzsek- tatva (zárt betűk: m, e, t, é, á, nél. 37. Azonos magánhangzók, s). 20. Budhísta szerzetes. 23.

38. Azonos a vízsz. 32-vel. 39. Herkules közepe. 26. Második idé- Literátus. 40. Baráti nép. 42. Sül- zetünk 3. része. 29. Második idéfur. 43. Sándor Tamás. 44. Liter zetünk 2. része. 31. Kettőzve bárövidítése. 46 Dolog latinul. 47. nyaváros Magyarországon. 33. Mű- Végtag. 49. Asszony. 50. Piac. 51. vészét franciául.- 35. Ünnepi la- Ken 52. Állóvíz. 54. Hangtalan koma. 36. Nem ugyanaz. 38. Csötett. 55. Régi római köszöntés, dör. 44. Szemeivel észlel. 45. Ki- 57. Ékezettel fantom. 58. Erő- nyit. 47. Veszteség. 48. Düledező vei latinul. 59. Fordítva és éke- épület. 53. Védő. 55. Vonatkozó zettel női név. 60. Névelővel köl- névmás. 56. Napszak. 58. Üt. 63. tött történet. 61. ötórai ital. 62. Kronométer. 64. Dobogó betűi. Görög betű. 63. Szlovák szemé- 66. Régi római köszöntés. 67. Hiályes névmás. 65. Pusztít. 66. Az nyos érvelés. 71. Nem gyulladt ábécé első két betűje fonétiku- meg. 73. Örök betűi. 75. A madasa"». 68. Kereskedelmi vállalat rak dísze. 78. Tenger németül,

rövidítése. 69. .. .Gyula, ismert 80. Torbággyal összevont község.

81. Hon betűi. 82. Véredénye. 84. Gábor Mátyás. 86. Foghús. 87. Varróeszköz. 89. Régi római pénz.

Az előző rejtvény helyes megfejtése: A technika, az elektronika és a termelési folyamatok automatizálásában az emberi munka

kihasználásának óriási tartalékai rejlenek.

A 17 számú rejtvény megfejtői közül könyvjutalomban részesültek: Albert Zoltán, Júlész; Bottó Árpád, Ipolyság; Busnyánszky Györgyné; Töböréte; Jármai Árpád, Vásárát; Nagy Ilona, Csallóközaranvos.