A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-05-12 / 19. szám

E kis kitérőből látható, milyen széles formai lehetőségekkel rendelkezik a köl­tő, s így az sem elképzelhetetlen, hogy a legmodernebb verset éppen hősi páro­sokban mondja el, ha ebből a tartalmi és formai kapcsolatból valami új köl­csönhatást tud teremteni. De ebből az is következik, hogy a tartalom nem választ­ható külön a formától, amelyről már Kosztolányi egy Goethe verssel kapcso­latban oly meggyőzően és részletesen írt. A mi esetünkben ez a kérdés így fest: A Batta-vers, vers, nem tartalmánál fog­va és nem formájánál fogva, hanem együttesen. Értékei és hiányosságai is eb­ben a kölcsönhatásban magyarázhatók. Amíg olvastam, szinte egyszerre érzé­keltem a tartalmat és annak formai meg­fogalmazását, a vers első versszaka atmoszférát teremtett, részint úgy, hogy megértettem, kikről van szó, de úgy is, hogy a „hogyha“ s féldeci vodka, „nincs is“ és „ginfist“ látszólag laza, de a ma­gyar fülnek mégis kellemes asszonánco­­kat hallgattam. A versszak, de mint ké­sőbb látni fogjuk, az egész vers legdön­tőbb emocionális poenje, azonban kétség­telenül ebben az első pillanatban talán egyeseknek triviális költői megfogalma­zásban csúcsosodik ki „S micsoda a fan­táziátok! Hehe! ahogy megy, csilingel az aranyere“ Brávó, Batta, ez telitalálat! (Itt félreértés ne essen, ezt én mint az olvasó mondom, mint egy olvasó.) A költői én ennél a mondatnál az én szubjektivitáso­mat is mozgásba hozta. Ügy olvastam ezt a sort, „mint a jelen emlékét“, hogy egy finalista filozófus, Bergson szavaival él­jek. Ismerősnek tűnt, bár még sohase hal­lottam. De egyszeriben számtalan más mondatot asszociált bennem, kiszóláso­kat, amilyenekkel az ilyesféle huligánok élnek, akikre a verssor utal, vagyis az történt, hogy a költő Batta az álló szava­kat „a csilingelt” és az „aranyeret”’ moz­gásba hozta, jelentésüket számomra szét­feszítette. Sajnos, e sikeres költői tett után a to­vábbiakban sikertelenül próbálkozik a vers folytatásával. Az első, atmoszférát teremtő versszakhoz erkölcsi magyaráza­tot igyekszik kapcsolni, az igyekezet tar­talmilag mindenképp helyeselhető, azonban a megfogalmazás dialektikus harmóniája már ilyen sugallóan nem tud összeállni. A kontrapunkt: „A volt nekem egy bará­tom ...” már nem győz meg, nem emlé­keztet semmire, élmény helyett fogalom­má merevedik. Hogy ezt a fejtegetést azok is megértsék, akik a verset nem olvasták, felidézem a vers logikai szerkezetét. A bevezető részben Batta a huligán men­talitású fiatalokról ír, s itt meggyőző atmoszférát tud teremteni, de akkor, ami­kor szembe állítja velük a más, tehát a rendes fiatalok csoportját, akik közé ő is tartozik, ezt így próbálja aposztro­fálni: „Volt nekem egy barátom. Nem tudott győzni a rákon. Huszonkét évet élt, s az utolsó pár száz napon tudta már, ma-»még a fehér ágyon fekszik, holnap a fekete ravatalon ..., élt szerényen, mert igaz ember volt.” Nem, az ilyen sorok nem sokat mondanak, költőileg semmit! S a vers folytatása sem szerencsésebb: „Mit csinálna most e század, ha nem lett volna évezredekig bölcs alázat az emberekben a dolgok iránt, hogyha csak kicsit is, de lendüljön előbbre a világ” Ez az állítás tudniillik nem igaz. A történel­mi materializmusból tudjuk, hogy a bölcs alázatból nem lendült előbbre a miág, de a tudományok története is azt mutatja, hogy az emberi szellem nem türelmes és alázatos viszonyban állt a természet­tel, sőt éppen ellenkezőleg, harcolt vele, s hogy_ Toricelli például nem azért ta­lálta fel a légsúlymérőt, mert alázatosan elhitte, hogy az isteni gondviselés és mindenüttlevőség kitölti az ürességet, ha nem mert éppen ellenkezőleg, fellázadt ez ellen az alázat ellen, amikor azt tapasz­talta, hogy bizonyos légoszlop nyomására a víz tovább nem emelkedik. És Keppler is fellázadt a saját magahitte angyali körök tökéletességre ellen és meghatá­rozta a bolygók elliptikus pályáját. Nos röviden ennyit, bár még többet is tudnék a verssel kapcsolatban mondani, ami szin-: tén csak azt bizonyítja, hogy költemény-; nyel állok szemben, amelyről lehet vitat-, kozni, összegezve az elmondottakat, Batta költeményt írt, mert rendelkezik azzal a művészi tulajdonsággal, amely emóció­kat tud teremteni, s ez igyekezete köz­ben sok irodalmon kívüli sort is összeírt; mert még nem tanulta meg azt a goethei tételt, hogy a kihagyásokban mutatkozik meg a mester művészete. Szeretném, ha hozzászólásomat mindenki úgy értelmezné, amilyen szándékkal író­dott, s ha közvetlen segítségül szolgálna az alkotói munkában és a kritikai hozzá­állás kérdésben is. Máskülönben semmi értelme nem maradna. Külön esztétika nincs, csak az, amely a müvekben él. Azokban a modern művekben, amelyek­ben modern emóciókat teremt az író, de amelyeknek tudatnyersanyagát (és ezt az induló költők sohase felejtsék ell) nem csak a ma gyártja, de a tegnapi és teg­napelőtti költők láncolata és a társadalmi tudatnak azok a léikész építményei is, amelyek már a jövő felé mutatnak. |ű|indig mély tisztelettel gondolok az 1 ' ókornak arra a humorosadé egyben szuggesztív jelenetére, amikor Diogénesz a mozgást — a formális filozófiával tagadók ellen — úgy bizonyította be, hogy elkez­dett járni. A költészet a művekben él, az esztétika csak belőle táplálkozik, mind­nyájuknak őszintén kívánom e diogéneszi példa követését, a mozgást bizonyító já­rást, az életet sugalló verseket! MONOSZLÖY M. DEZSQ KERESZTREJTVENY MÓRICZ ZSIGMOND : egyik regényéből idézünk három tanulságos gondolatot a víz­szintes 1., 19., 29. és a függőleges 18., 26. és 29. számú sorok­ban. Beküldendő e sorok megfejtése május 19-ig. A helyes megfejtők közt minden héten öt könyvet sorsolunk ki. VÍZSZINTES: 1. Első idézetünk magyar író. 70. Verne betűi fel­eleje, a nyíl irányában folytatva cserélve. 72. Ötös magánhangzói, (zárt betűk: m, ivÍa, n, k, m, t). 74. Igavonó névelővel. 75. Tok 14. Férfinév. 15. Vén. 16. Téma betűi. 76. IndÖkol. 77. Vissza: közepe. 17. Ütni. 18. Tagadószó. ital. 83. Vén. 85. Olaj angolul. 86. 19. Első idézetünk vége. 21. Ne- Jelt ad. 88. Király, Shakespeare­­mesgáz. 22. Ismert kávéház Bu- dráma hőse. dapesten. 24. Aréna magánhang- FÜGGŐLEGES: 2. Battéria. 3. Né­zői. 25. Dunamenti város Pest- met nő szlovákul. 4. Nyolc hiá­megyében, névelővel. 27. Ama be­tűi. 28. Második idézetünk 1 ré­nyosan. 5. Gyalogos katona. 6. Női név (ék. hiba). 7. A Jég be­sze, a nyíl irányában folytatva, tűi. 8. Régi űrmérték. 9. Az alko- 30. Folyó Nyugat-Németország- tása. 10. Anna Veronika 11. Csi­­ban. 31. Bizalmas megszólítás. 32. szol. 12. Kitüntetése. 13. Róna E napon. 34. Tyúk betűi felese- betűi felcserélve. 18. Harmadik rélve. 35. Kettőzve: hírközlésre idézetünk, a nyíl irányában foly­használt dob egyes néger törzsek- tatva (zárt betűk: m, e, t, é, á, nél. 37. Azonos magánhangzók, s). 20. Budhísta szerzetes. 23. 38. Azonos a vízsz. 32-vel. 39. Herkules közepe. 26. Második idé- Literátus. 40. Baráti nép. 42. Sül- zetünk 3. része. 29. Második idé­­fur. 43. Sándor Tamás. 44. Liter zetünk 2. része. 31. Kettőzve bá­­rövidítése. 46 Dolog latinul. 47. nyaváros Magyarországon. 33. Mű- Végtag. 49. Asszony. 50. Piac. 51. vészét franciául.- 35. Ünnepi la- Ken 52. Állóvíz. 54. Hangtalan koma. 36. Nem ugyanaz. 38. Csö­­tett. 55. Régi római köszöntés, dör. 44. Szemeivel észlel. 45. Ki- 57. Ékezettel fantom. 58. Erő- nyit. 47. Veszteség. 48. Düledező vei latinul. 59. Fordítva és éke- épület. 53. Védő. 55. Vonatkozó zettel női név. 60. Névelővel köl- névmás. 56. Napszak. 58. Üt. 63. tött történet. 61. ötórai ital. 62. Kronométer. 64. Dobogó betűi. Görög betű. 63. Szlovák szemé- 66. Régi római köszöntés. 67. Hiá­­lyes névmás. 65. Pusztít. 66. Az nyos érvelés. 71. Nem gyulladt ábécé első két betűje fonétiku- meg. 73. Örök betűi. 75. A mada­­sa"». 68. Kereskedelmi vállalat rak dísze. 78. Tenger németül, rövidítése. 69. .. .Gyula, ismert 80. Torbággyal összevont község. 81. Hon betűi. 82. Véredénye. 84. Gábor Mátyás. 86. Foghús. 87. Varróeszköz. 89. Régi római pénz. Az előző rejtvény helyes megfej­tése: A technika, az elektronika és a termelési folyamatok auto­matizálásában az emberi munka kihasználásának óriási tartalékai rejlenek. A 17 számú rejtvény megfejtői közül könyvjutalomban részesül­tek: Albert Zoltán, Júlész; Bottó Árpád, Ipolyság; Busnyánszky Györgyné; Töböréte; Jármai Ár­pád, Vásárát; Nagy Ilona, Csal­­lóközaranvos.

Next

/
Thumbnails
Contents