A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-13 / 2. szám
szabású katonai díszszemlét tartott Tevekaravánok szállítják a «ót Timbuktuba Sötét, szivárványszínű köntösükről ’Ismerni meg őket, ami alól kiáll kardjuk keresztforma markolata. Aztán egy csoport szóngalval találkozunk. Ezek a nyugat-afrikai néptörzseknél szokásos „bubusz“-nak nevezett fehér, vagy kék köntöst viselik. Az árnyékot nyújtó házfalak tövében haladunk végig Timbuktu utcáin, melynek „titkozatos“ a jelzője. A város alapítójaként Buktu rabszolganőt említik a krónikák. Buktu, a hagyomány szerint mintegy 800 évvel ezelőtt, kutat ásott a Niger partján, melynek közelében nemsokára emberi telejrtllés keletkezett. Száz évvel később már nagy jelentőségre tett szert a város, mint az észak-, dél- és nyugat-afrikai karavánutak csomópontja. Nemcsak aranyport és rabszolgákat cseréltek itt sóért, textilanyagokért, fűszerért és bőrért, hanem sok írástudó is jött a távoli Keletről. Jóllehet az „aranyváros“ kereskedői Európába is eljutottak, sokáig tabu maradt a „hitetlenek“ számára. Európaiaknak nem volt szaszékhelye nem a főváros, Bamakó, hanem Timbuktu Tuaregek a varos „utcáin“ bad belépni a mohamedán kultúra e fontos központjába. Ma már jóformán semmi titokzatos sincs Timbuktun, de az európai számára még mindig sok a szokatlan dolog — például mindjárt az első repülőgép ünnepe. Dalolva és táncolva — az ütemet tamtam dobokon verik ki és tapsolással adják meg — üdvözlík a tlmbuktui férfiak és nők a külföldi vendégeket. Egyenesen csodálatos egyes férfiak akrobatikus tánca, akik többnyire állatmaszkokban, mit sem törődve a tűző nappal, csaknem megállás nélkül pörögnek a forró homokon, gyors ritmust verve ki meztelen talpukkal. Timbuktu — „a Szahara kapuja“ számunkra, messze földről jött újságírók számára, felejthetetlen élmény volt. Elválaszthatatlanok: a tuareg és hajúja“ ,a sivatag A SZERIKOV
