A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-05 / 18. szám
R, Bergolcev (kép) és V. Ribin (szöveg) riportja Kirgiziából pacitású toktogulszkl vízierőmű, a Narinou épült húsz vízierőmü közül a második. Az ősi körzetben sok új ipartelep nyílt, Így például a Kara-Szu szénbánya, ahol óriási lépegető exkavátorok dolgoznak, jelenleg egy gyapotfeldolgozó kombinát épül, amelynek tervezett kapacitása évi 120 millió méter gyapotszövet. Mennyit lehetne még beszélni a Tiensan északnyugati lejtőin elterülő országról! Amit Manasz, a kirgiz mondák hőse megtett, aki áthelyezte a hegyeket, hogy szabályozhassa a folyók vizét az emberek javára, az élő valóság lett Szovjet-Klrgiziában. 500 lova van Jelenleg a „Dijsin“ kolhoznak iáját gyermekotthont épít az idén a kolhoz, de eddig is volt már csecsemőgondozójuk A soknyelvű íalu fiatalságának kedvenc sportja a röplabda Lassan lebukik a nap a Tiensan hófödte csúcsai mögött. A hegységen átvezető hágókon, elsősorban az ún. Dzsungár-kapun jöttek az országba a dungánok ősei, akik egykor ezt a falut, Idriket Is alapították. Ax idrikl tízéves iskola igazgatói szobájában ülünk és az igazgatóval Nazin Ibrahimovval beszélgetünk. 0 dungán nemzetiségű. A dungánoknak, ennek a jórészt mohamedán török tatár népnek, melynek zöme a szomszédos Kínában, a Dzsungár medencében, valamint Senzi és Kanzu tartományokban lakik, az októberi forradalomig mégcsak saját Írása sem volt, Ibrahimov büszke az új iskolára, ahol a 460 tanuló az általános ismereteken kívül mezőgazdasági szakismeretekét is elsajátít. A tantestület 35 tanerőből áll. A tanulók fele dungán. Számukra, de azoknak a számára is, akik kívánják, dungán nyelven tanítanak. Az Iskolában a tanítási nyelv egyébként orosz. Nazin Ibrahimov elmeséli azt is, hogy kezdett el dolgozni a „Dijsin“ (Győzelem] nevű kolhoz. Ez még 1930-ban történt. Akkoriban 500 hektár földje, 18 lova és 16 szelindekje volt a kolhoznak. A „gépiparkot“ négy eke, négy borona és néhány bricska képviselte. Nem volt egyetlen tehenük, egyetlen birkájuk. De évről évre gazdagabb lett a kolhoz. Oroszok is letelepedtek a faluban, azonkívül ukránok, beloruszok, üzbégek, kirgizek. Ma tizenegy nemzetiség lakja a falut. Valamenynyien jól megférnek egymással, mindnek egy a közös célja: a kolhoz felvirágoztatása. Végigsétálunk Idrlk kertjei között. A falu határában van a kolhoz saját kis vlzierőmfive. Teljesítménye nem nagy, de fedezni tudja a falu energiaszükségletét. A generátorok mellett ott áll még a szűk kis gépteremben két, összesen 150 kilowatt teljesítményű dlesel-vlllanyfejlesztő. A falu egyik utcájában új házon akad meg a szemünk. Az üzbég Gavriil Petrenko sertésgondozó tulajdona. ,,A kolhoz segített — mondja —, az építőanyagot Is ő adta. Mindenkinek segítünk, aki kéri." Petrenko az ujjain kezdi sorolni: „Dzsaljazov, pásztor . . . Szveloguszov, mechanikus . ..“ Tizenöt embert nevez meg, akik 1982-ben a kolhoz által nyújtott kölcsönből házat építettek. Ugyanaz nap megismerkedtünk a „Dijsin“ kolhoz vezetőségével, amely tizenegy emberből, a tizenegy nemzetiség képviselőiből áll. Khamra Kokodzsanov kalmük, helyettese, Forbu Alijev dungán, a második komplexbrigád vezetője, Nyikoláj Konkin orosz. Az ő brigádja a legjobb Idrikben. Az elnök megmutatja a gazdaságot. Néhány óráig ráz minket az autó a kátyús mezei utakon. A kolhoznak ma 12 000 juha és több mint 1100 szarvasmarhája, 22 gépkocsija, 34 traktorja és kombájnja van s 2810 hektár szántón gazdálkodik. Bevétele 1982-ben meghaladta a 700 000 rubelt, jelenleg két mechanizált borjúistálló, egy 250 állatot befogadó sertésistálló és egy gépjavító műhely épül. „Most megmutatom a jövendő csecsemőotthonunkat, alapkövét már leraktuk, a telefonközpontot . . . 1963-ban mindkettő felépül.“ Khamra Kokodzsanov nem tud végére érni a látványosságoknak. — Tulajdonképpen a nemzetiségi kérdés miatt jöttünk Idrikbe. Most meg kell állapítanunk: ez már megoldott dolog. Aztán elhagyjuk Idriket — ezt a falut, amely jellegzetesnek látszik egész Kirgizia fejlődésére. 40 év alatt 10 évszázadot hagytak maguk mögött a kirgizek: fél évszázaddal ezelőtt még nomád életmódot folytattak, nem volt saját írásuk és alig tudott közülük valaki is valamit az emberiség kulturális és tudományos vívmányairól. 1925-ben jelent meg az első kirgiz könyv Frunzéban (akkor még Plspek), a köztársaság fővárosában, amely különben szép, modern várossá fejlődött az utóbbi években. Ma 10 000 lakosra számítva 82 felsőbb iskolát látogató diák jut — kétszer annyi, mint Franciaországban. Az Aeroflot gépével repülünk az Isszlk-Kul medencéjéből az ősi terület felé. Alattunk egy kanyónban a Narin szalagja húzódik. Néhány év előtt 105 méter magas gátak közé szorították a folyót. így épült meg a hatalmas, 1 200 000 kilowatt kaÄ tizenegynyelvű falu
