A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-05-05 / 18. szám

ANATOLE FRANCE: cn aidgesz sorsa Édesanyám maga volt a tü­relem. lángészt félreismerik, vagy megvetik. E té­tel igazságáról korán meggyőződhettem. Négyéves koromban szenvedé­lyesen szerettem rajzolni. De érdeklődésemet a sokféle lehe­tőség közül egyedül a katonák ábrázolása kötötte le. Őszintén szólva nem dolgoztam termé­szet után, hiszen a természet sokkal bonyolultabb, semhogy könnyen utánozhatnák. Azok után a színes képek után sem rajzoltam, amelyeket darabon­ként egy garasért vásároltam a sarki boltban. Túl sok volt rajtuk a vonal, ami könnyen összezavart. Inkább a képek egyszerűsített emléke szolgált munkám alapjául. Katonáim fejét agy körrel jeleztem, egy függőleges vonal alkotta a tör­zset és minden végtagnak egy­­egy további vonás jutott. A szuronyos puskát pedig egy villámszerűén megtörő vonal­lal ábrázoltam, ami nagyon ki­fejező volt. A csákót nem il­lesztettem a fejre, hanem min­den tudományom latbavetésé­­vel külön rajzoltam a jól si­került kör fölé. Egész sereg ilyen rajzot készítettem a jól ismert stílusban. Csontvázak voltak ezek a katonák, még­hozzá igen elnagyolt csontvá­zak. Nekem mégis tetszettek és elég megfelelőknek talál­tam őket. Plajbásszal dolgoz­tam, a ceruza hegyét jól meg­nedvesítve, hogy erősebben fogjon, jobban szerettem volna tollal rajzolni, de tilos volt tintához nyúlnom, az esetleges foltok miatt. Ennek ellenére meg voltam magammal eléged­ve, sőt művem nagyszerűsége valósággal csodálatba ejtett. Egyik este ott rajzolgattam az ebédlőasztalon, melyet Me­lanie csak kis idővel előbb ra­kott le. Tél volt. A kínai min­tás zöld lámpaernyő alól me­legen ömlő fény árasztotta el az előttem fekvő papírlapot. Már vagy öt-hat katonát raj­zoltam a szokott mesteri mó­don, amikor váratlanul az a zseniális ötletem támadt, hogy a karokat és lábakat nem egy vonással, hanem két párhuza­mos vonallal ábrázolom. Az így nyert felület a valóság képze­tét adta. Rajzom maga volt az élet. Elbűvölten néztem. Dae­dalus sem lehetett elégedet­tebb keze munkájával, mikor mozgó bábuit szerkesztette. Kérdezhettem volna magamtól, vajon én vagyok-e az első, aki ilyen szépet és ügyeset ki­gondolt, vagy hogy láttam-e már hasonlót valahol. Én azon­ban semmire sem gondoltam, hanem nagy szemet meresztve kiöltöttem nyelvemet és egy­­ügyűgn bámultam a nagy mű­vet. ' Minden művésznek ösztönös vágya, hogy a nyilvánosság elé vigye alkotásait. Én is odamen­tem édesanyámhoz, aki valami könyvet olvasott, eléje tettem a papírlapot és büszkén mond­tam: — Ide nézz! Mivel a könyv túlságosan le­kötötte figyelmét, fogtam a katonámat és rátettem arra az oldalra, amelyet olvasott. — Nagyon jó — mondta gyöngéden, de olyan hangon, amely elárulta, hogy nem fog­ja fel a rajzolásnál alkalma­zott forradalmi újításom hord­­erejét. — Anya, nézd meg! —- is­mételtem többször. — jól van fiacskám! Látom. Ne zavarj! — Nem! Nem látod, anya! És ki akartam szakítani ke­zéből a könyvet, amely elvonta figyelmét mesterművemről. Rám szólt, hogy ne nyúljak piszkos kézzel a könyvhöz. Kétségbeesetten kiabáltam: — Hát nem látod? Ö persze nem vett észre semmi különöset és rámparan­csolt, hogy hallgassak. Ennyi vakságtól és igazság­talanságtól végleg elkeseredve, lábammal nagyot dobbantot­tam, sírásra fakadtam és szét­téptem remekművemet. — Milyen ideges ez a gye­rek — sóhajtotta anyám és aludni vitt. . Vigasztalhatatlan voltam. Ilyen váratlan haladást teszek a rajzolóművészetben, pazar eszközt teremtek a valóság, az élet kifejezésére és elismerés helyett fizetségül lefektetnek aludni. Röviddel e szerencsétlen eset után, más is történt ve­lem, ami nem kevésbé érintett. Édesanyám elég korán megta­nított a betűvetésre. Alig tud­tam léírni az ábécét, amikor már arra gondoltam, hogy könyvet szerkesztek. Jóanyám irányító felügyelete mellett egy kis valláserkölcsi tanul­mány írásába fegtam. Mi az Is­ten ... kezdtem, és szaíadtam hozzá megkérdezni, hogy jól van-e? — Helyes, kisfiam — mond­ta édesanyám de a mondat végére kérdőjelet kell tenni. — Hát az mi? — érdeklőd­tem csodálkozva. — Jel — felelt anyám — anelyet akkor használunk, ha kérdezünk valamit. Minden kérdőmondat végén kérdőjel áll. Azt kérdezed: mi az Isten, tehát kérdőjelet kell tenni. — Én nem kérdezem, én tu­dom! — válaszoltam. — Nem gyermekem, te kér­dezed. Hússzor is elismételtem, hogy nem kérdezem, hanem tudom és nem voltam hajlan­dó a mondat végére kérdőjelet tenni. A kérdőjel a szememben a tudatlanságot jelképezte. Édesanyám korholta konok­­ságomat és azt mondta, hogy csacsi vagyok. Ez sértette írói hiúságomat. Illetlen voltam és megbüntet­tek. Azóta sokat változtam. Már nem vonakodom kérdőjelet tenni oda, ahova szokás. Sőt! Nagy hajlandóságot mutatok rá, hogy minden gondolatom és írásom végére tegyek néhá­nyat, méghozzá minél nagyob­bakat. Szegény édesanyám, ha élne, talán sokallaná is a kér­dőjeleket. Boldog Balázs fordítása KERESZTREJTVÉNY VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk elsfi része, a nyíl.irányában folytatva (zárt betűk: e, n, a, e, a, t, e). 14. U. I. 15. Az izmot köti a csonthoz. 16. Mutatőszócska. 17. Ékezettel növény, főzete izgató ital. 18. Ceruza. 19. Kopasz. 21. Honfi betűi felcserélve. 24. Város Ausztriában a Duna mellett. 26. Tanít közepe. 27. Rejtvényünk 5. része, a nyíl irányában folytatva. 28. Lendülete. 30. Vissza: mohön evett. 32. T. K. 33. Ékezettel: száz kilő. 35. Régi római pénz. 36. Római négy. 38. Angol egye­temi város. 39. Takarmánytároló, 41. Drágakő. 43. Olasz névelő. 44. Nem egészen béna. 45. Na­gyobb állóvíz. 47. Űriás. 49. Ide­gen női név fonetikusan. 51. For­dítva: nehezék. 52. Halpete. 54. Ügetés ' németül. 56. Oszkár Já­nos. 57. RAA. 59. Helyhatározó rag. 60. T-vel a közepén cseh­szlovák traktor márka. 62. Híres gyémánt. 63. Delibes francia ze­neszerző operája. 65. Női név. •7. Angolna németül. 68. Adám Krnő. 69. Néni Bécsben. 71. Mária másképp. 73. Folyó Olaszország­ban. 75. Kátrány németül. 76. Nem valódi. 78. Lapályos. 81. Be­cézett Ferenc. 83. Az Irtisz mel­lékfolyói Szibériában. 84. Nem egészen serény. 86. Víziszárnyas hímje. 88. Rézgálic. 90. Formai {ék felesi.). 92. Tanítások. 94. Kettőzve: Zola-regény címe. 95. Évszak. 97. Bíró az araboknál. 99. Csatorna németül. 102. Pillan­gó (ék. felesi.]. 105. Aluminium vegyjele. 107. Szövetségi állam az USÁ-ban. 109. Frigia első ki­rálya. 111. Vadregényes. 112. Sír betűi felcserélve. FÜGGŐLEGES: 1. Rejtvényünk 3. része, a nyíl irányában folytat­va (zárt betűk: a, 1, b, z, e, r, a). 2. Hármas korona. 3. Római százegy. 4. H. N. O. 5. vörös sugarak (láthatatlan hősugarak). 6. Rejtvényünk 4. része. 7. Ha ugyan szlovákul. 8. Zamat része. 9. Vissza: háziállat a Keleten. 10. Község a Balaton mellett. 11. Kérdőszó. 12. Trombitahang. 13. Rongál. 20. Gabonaféle. 22. Lám. 23. Kilencszázkilencvenkilenc ró­mai számmal 25. Női név becéz­ve. 29. H-val: kikötő Palesztiná­ban. 31. Rejtvényünk 2. része. 34. Török név. 37. Bor latinul. 40. Férfinév. 42 Rejtvényünk 6. ré­sze. 44. Dél-afrikai holland szár­mazásé telepes. 46. A csehszlovák repülőgépek ismertető jele. 48. Mutatösző (ék. hiba). 50. Vissza: ékezettel káros. 53. Szoba ango­lul. 55. Boldogság kezdete. 58. Meztelen embpri testet ábrázoló képzőművészeti alkotás. 61. Lán­gol. 64. Egyénisége. 66 Jegyes 68. Hárfa közeper 70. Férfinév. 72. Fehérnemű. 74. Vissza: római császár. 77. Talál. 79. Vízforrás. 60. Sándor fele. 82 Fordítva: fénymáz. 85. Pakol. 87. Vissza: csehszlovák autómárka. 89. Szám­név. 91. Alak. 93. Trópusi ma­dár. 96 Díszes. 98. I. W B. 100 Ame- kaiak csúfnéve. 101. Hiá­nyos lant. 103. Ékezettel: hasító eszköz. 104. Vörösség. 106. Fran­cia névelő. 108. Ady Endre biog­­ramja. 110.- Sajátkezűleg Beküldendő a kövéren szedett sorok megfejtése május 12-ig. A helyes megfejtők közt minden héten öt. könyvet sorsolunk ki. Az előző rejtvény helyes megfej­tése: A következő időszakban az ideológiai munka fő küldetése: aktív segítség az új kommunista ember nevelésében. A 16. számú rejtvény megfejtői közül könyvjutalomban részesül­tek: . ' , Adám Zsolt, Rimaszombat; Há­­romszéki Károly, Rzákány; Maros­völgyi Nándor, Naszvad; Németh Rudolf, Komárom; Rsenák Erzsé­bet, Úgyalla. >5 A

Next

/
Thumbnails
Contents