A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-01-13 / 2. szám

Szentimentális séta Szeretem ezt a várost a taájusi virégesőben, amikor virág­szirmok hullanak az elesett szovjet hősök emlékköveire a Szla­­vlnon és kakukk madár ébresztgetl örök álmukból Ján Osobát meg a többi kommunista martír társát a Csalogány-völgyi teme­tőben. Szeretek Ilyenkor elkószálnl a Kis-Duna kanyaralban, a Zergehegy /ösvényein, s mosolyogva nézem a vén tölgyek árnyékával takaródzó szerelmeseket. Am még jobban szeretem Bratlslavát szeptemberben, ebben a gyümölcsérlelő hónapban, amikor a szőlőhegyen Pán sípja megszólal és szüretre hívja a Jó bor kedvelőit, amikor egy sző­lőbogyó visszatükrözi a ragyogó őszi nap minden színét, ami­kor a természet aranyba és bíborba öltözve ünnepli az új bor születését, hogy aztán pompázó palástját eldobva pőrén várja novembert. Ilyenkor százszor értékesebb a napsugár mint ta­vasszal, édesebb a csók és lágyabban szomorúbban csendül fel a dal a Duna zúgó árja felett. A város Is ilyenkor mesebeli köntöst ölt, és az alkony opálos ködében egy hagyományt nem tisztelő galambbal a sisakján a reneszánsz kő Róland mesélni kezd. Néha bizony nagy szó­szátyár az öreg, legszívesebben kardját is hüvelyébe dugná... Sok vészt, dúlást látott az agg lovag, s még többről hallott: Hiszen a középkori Possonlum, ez az ősrégi római település a Tómai birodalom határán ütköző pont volt — nem csupán ezüstcsatt a költő mentéjén, ahol népek küzdöttek, vívták élet­halál harcukat. Néhány száz évig főváros volt, melyben dómok és paloták épültek fel. Itt alapította meg Korvin Mátyás az Academia Istropolitánát, Itt épült fel a párizsi Saint Chapellerre emlékez­tető gótikus Szent János kápolna ... Ostromolták tatárok és törökök, feldúlták II. Pfemysl Ótta­­kár cseh vitézei, valamint a császár labancai, de Thököly Imre kurucai is. És rengett a pozsonyi kövezet Napoleon gránáto­sainak dübörgő léptei alatti A múlt század negyvenes éveiben a pozsonyi diétán hang­zottak el Kossuth és Stúr felszólalásai. Petőfi Sándor a nagy magyar költő Is járt a város falai között, akárcsak Hans Chris­tian Andersen az északi nagy meseköltő. Az öreg Roland alko­nyaikor gyakran elnézte ezt a törékeny őszülő férfit, amint a kis tér egyik padocskáján ülve pálcikájával fantasztikus ala­kokat rajzol a porba és meséket mond a körülötte összegyűlő gyerekseregnek... És itt tanul a várban elhelyezett katolikus szemináriumban Anton Bernolák, aki először állt ki a szlovák helyesírás és iro­dalmi nyelv megteremtéséért. Itt a Konvent utcai líceumban alapítja meg úgy politikai .mint irodalmi Iskoláját L. Stúr, itt dlákoskodnak K. Kuzmány, S. Chalupka, J. M. Húrban, M. HodZa, J. Franciad, Jankó Krél, hogy csak néhány nevet említsek. És Itt dlákoskodott Frantläek Palack? Is a híres cseh törté­nész, itt a dunaparti városban élte át élete legnagyobb regényét Szerdahelyi Nlnával. E falak közül Indult útjára Madagaszkár királya Is gróf Benyovszky Miklós, valamint a nagy feltaláló Kempelen Farkas Is, no meg Fadrusz János, a szobrász... De szívesen Időztek az ódon városban a világ legkiválóbb ze­nészei, L. Van Beethoven (1796-ban), Brahms, J. Haydn, és Er­kel Ferenc, hangversenyezett Itt a 6 éves Mozart, A. Rubinstein, dirigált Pietro Mascagni és Nedbal. Itt kezdte zeneszerzői pályá­ját Bartók Béla, és fellépett Itt Saljapln is, a kiváló orosz basz­­szista... Bár már rég kiapadt a szökőkút árja, az agg lovag még mindig beszélne, de én olyan témára fordítom a szót, amely az öreget nem érdekli. Az egyre erősödő és még felfelé Ívelő európai kapitalizmus­nak Brattslavában Is megmutatkozott a hatása. A régen eltűnt céhek, céhmühelyek helyére lépett manufactúrák is eltűntek és megjelentek a tőkések első gyárai. Grüneberg kefe- és Karig szappangyára voltak az első fecskék (1832-ben) majd a Ludwig malmok és szép sorjában a továbbiak, a Dynamlt-Nobel stb. stb. következtek. Az első köztársaság éveiben a gazdasági válság Itt is kiélezi az osztályharcot, amely átmenetileg a fasizmus fölülkerekedésé­vel járt. Ám 1945 tavaszán a virágzó fák Illatéba benzin ős pus­kapor szaga keveredik, fegyverek ropognak, bombák robbanak. Az Illegális ellenállók megérték a szabadság napjának felvlrra­­désát. Április negyedikén a Vörös Hadsereg egységei kiűzik a városból a hitleri hadakat és felszabadítják Bratlslavát. Ezután még egy erőpróba következik, 1948 februárja, amikor a bratlslaval proletariátus a CSKP vezetése alatt kitűnőre vizs­gázik. Azóta már a dolgozó nép biztosan tartja kezében sorsha­jójának kormánykerekőt és halad a kommunizmus kikötője felől Ilyenkor napos január közepén, amikor nyílnak az ablakok­ban a jégvirágok, ismét sétára Indulok. A (szocialista nagyváros új lakónegyedeit, iskoláit, no meg mamut-üzemelt bámulom meg, elnézem a sok apróságot, a nyugalmas naplementét, élvező öre­geket. Aztán rájuk gondolok, azokra, akik életüket áldozták a máért, amely a szebb holnaphoz vezető új átszálló állomása. Közben az új tizenkét emeletes főiskolai internátus felett klgyúlt az esthajnall csillag — a város körűttl szentimentális sétám véget őrt. BARSI IMRE (Prandl S (2) és a szerző (1) felvételei) 17

Next

/
Thumbnails
Contents