A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-28 / 17. szám
Nem értem a fiatalokat! Malar Gyula: ... mindenein ai olyasát Tanyban, egy irodalmi estein ismerkedtem meg Maler Gyulával. A beszélgetőst a művelődési otthon egyik kisebb termében rendezték, hetven-nyolcvan ember lelhetett jelen. Két Írókollégámmal ültem a vendégek asztalánál, szemben az emberekkel, az olvasókkal. Beszélgettünk. Az Ilyen Iró-olvaső találkozókon, ha sikerül bizalmas és közvetlen légkört teremteni a kölcsönös véleménycseréhez, nagyon sok érdekes téma felvetődik. Nekem mindig ötletek és gondolatok, sietve felvázolt történetek és emberi portrék maradnak utána a jegyzetfüzetemben. Tanyon többek között a Maler Gyula alakja rögzítődött benne, amelyet most megpróbálok Iderajzolni, hogy Ismerje meg őt az Is, aki eddig ezt sem tudta, hogy él... Több mint egy órája folyt már az élénk eszmecsere, amikor Máler Gyula felszólalt. Éppen a fiatalságról volt szó — a kor nagy problémája, nálunk Is, nyugaton Is —, arról, hogy életcél és Ideálok nélkül él, és hogy ez nem Igaz, (hogy semmit nem lehet rájuk bízni és hogy Igenis, komoly dolgokra Is képesek, hogy állhatatlan, vegetatív lények, és elltnkezőleg, nagyon is öntudatosak. Egyszóval, keresik a helyüket a társadalomban, e szocializmusban. Sző esett arról Is, hogy a fiatalok menekülnek a mezőgazdaságból, de különösen állatgondozók nem akarnak lenni. Ekkor jelentkezett Maler Gyula, hogy beszélni akar. — Én évek óta állatgondozó vagyok — állt fel —, és nem értem a fiatalokat... 1 Nehéz Is megérteni a fiatalokat, különösen az idősebbeknek nehéz. (Bár Maler Gyula nem Idős még.) ök még talán értik egymást, bár ez sem bizonyos. Egy tagadhatatlan: ösztönös nyugtalanságuk és keresésük mögött a jobb, az emberibb élet utáni vágy óhaja rejlik. S ez általános és progresszív emberi jellemvonás, ezért tiszteletben kell tartani. A kérdés csak az, hogy hol és milyen körülmények között találják meg azt az életformát, amely vágyaikat kielégíti. Maler Gyula Így folytatta szavalt. — Nem értem a fiatalokat, mert én elégedett vagyok, annak ellenére, hogy „csak" a szövetkezet klsborjült gondozom. Intelligens arcú, huszonnyolc év körüli, barna fiatalember. Minden akadozás nélkül, folyékonyan beszél, látszik, hogy a gondolkozása mechanizmusa csiszolt és agyában fegyelmezetten állnak logikus rendben a gondolatok. (Nem éppen gyakori tapasztalata ez Irodalmi estjeinknek.) Elmondta, hogy miért elégedett. Fejős teheneket és a borjaikat gondozza. A munkája érdekli és szívesen csinálja. Nem nehéz és érdekes. A klshorjú olyan, mint a kisgyerek, gyámoltalan és esetlen, tanítani kell. Vannak köztük egyéniségek, jellemek, szórakoztató velük foglalkozni, persze fantázia Is kell hozzá, hogy valóban szórakoztató legyen. S amellett 1800—2000 koronát keres havonta, ami természetesen nem közömbös. Igaz, minden napját — az ünnepijeit Is — lefoglalják, de nem annyira, hogy másra ne lenne Ideje, lém most is eljöhetett az Irodalmi estre, igaz, sietett, de eljöhetett. Bár az Is Igaz, hogy ritkán vágyik el este hazulról. Nagyon szeret olvasni, „mindene az olvasási" öt-hat hetilapot és folyóiratot járat. Közel kétszáz könyve van. Este, ha a munkából hazamegy, megmosakszik, megvacsoráz és olvas. Nagyon szeret az ágyban olvasni, sokszor éjfél utánig ég éjjeliszekrényén a kis lámpa. A felesége már régen alszik, mire ő átböngészte a lapokat, vagy leteszi a könyvet. S mindez a beszédjén Is érződik, olvasmányaiban nem állt meg jókéinál, a romantlzmusnál, lrodalomszemlélete és probléma felvetése korszerű — majdnem azt mondtam, modem —, életszemlélete széles távlatú. Ha minden állatgondozónk és mezőgazdasági dolgozónk ilyen reális hangon fog beszélni az életünkről, akkor már a kommunizmusban élünk. ■ Másnap felkerestem a lakásán. Délelőtt tíz óra lehetett. A kertjét ásta, őrkeztemre előrejött az udvarba és bevezetett a konyhába. A tűzhely mellett barnaszemű, kissé megilletödött, öt év körüli lányka ült, Erika a kisebbik lánya... Máskor olyan eleven, mint egy ördög, mondta az apja, de ha idegen Jön a házhoz megszeppen, és csendes leszl... Maierné a harmadik gyereket várja, — minden nap Jöhet —, nehezen mozog de leülni nem akar. Etelka, a nagyobb kislány iskolában van. Nyolc éve házasok. A házuk Tany egy új házsora közepén épült, vadonatúj. — Három évig építettük — mondta Maler Gyula —, most törlesztőm a kölcsönök utolsó részleteit. Azelőtt az anyósoméknál laktunk, egy régi ház alacsony, nedves szobájában. Az új házuk két szoba konythás, világos nagy ablakokkal. A konyhában Athos televíziós készülék és szuper rádió vllágvevő. Ezt a házépítés mellett vásárolta, szüksége volt rá. Általában a televíziós készülékek számának az emelkedését áletsztnvonal emelkedésként — téhát gazdasági pozitívumként — könyveljük el. Sok ebben az igazság, de csupán erre leszűkíteni a jelenséget, nem lenne okos dolog. Azt jelentené ez, hogy a falusi ember azért vesz magának televíziós készüléket, mert a szomszédjának Is van, divatból, mert megengedheti magának, fin ügy válem mindez inkább a kultúrlgények gazdagodását jelenti — azelőtt Is sok módos parasztember vehetett volna könyvet vagy rádiót, mégsem vett, vagy ha vett, a hírek, a politika miatt vetta. Inkább földet vett és állatot, meg gépet, a kultúrszüksógletelre kevés pénzt költött —, vágyait jelent ez élet, a nagyvilág teljesebb megismerése után. — Tegnap azt mondta — mondtam Maler Gyulának —, hogy a munkája érdekes. Miért... ? Aztán erről beszélgettünk. Később elmentünk az istállóba és ott Is erről beszélgettünk. — Nézze — mondta —, ez egy kis élhetetlen! — öt néhány napos borjú csetlett-botlott egy ketrecben, s az egyik sarokba elnyúlva aludt a hatodik. — Ezt fel kell kelteni és odavinni az anyjához, hogy szopjon, szájába kell adni a tőgyet, és még akkor Is mafláskodik. Élhetetlen, na... I — Kieresztette a borjakat és azok izgatottan rohantak az anyjukhoz, hogy mohón habsolhassák a meleg tejet. Felkeltette a hatodikat Is, és az anyjához vezette. Akár egy kisgyereket. A szemében melegséget láttam, és fogadni mertem volna, hogy azért Ilyen ember, mert nagyon szeret olvasni... I DÜBA GYULA Apu. anya éa a kia Erika Két ktdvenc, ék legélatravalibbak éa lag Ügyesebből
