A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-26 / 16. szám
Fogai kárdél, nehéx rá a válási. Ki tudná pontoian megmondani? Dior, a párisii divatkirály? Még á sem. As liláit, a tetszést, még ai ő világhírű divatháza sem alakíthatja ki, legfeljebb csak bizonyos irányba tereli. A végső kialakulást, a korok, korszakok határozták meg. Ebben van tevékeny szerepük a divattervezőknek, a szabóságoknak, divatszalonoknak, modelleknek, a divat nagy hadseregének. A mi divatunkra is kihat a párizsi, londoni, berlini, moszkvai divat, ám mágia, sajátos divatunk kialakítóit saját jól (fltüzkiidO asszonyainkban kell keresnünk. Es persze a segédcsapatokban is, a divatszalónok dolgozóiban. Egy Safarlk téri ház homlokzatán ott a tábla: VXDS. Divatunk főhadiszállása. Egy szerteágazó vállalt központja. Fenn az emeleti szoba asztala mellett szerény, csendes hölgy, pedig Schaner mérnökkel egyetemben őket illeti a divat marsallbotja Keretes szemüvegén át éppen az előtte heverő rajzot nézi, néhány gyora vonás, ÜJ ruha vonalai bontakoznak ki a rajzlapon. Alica Bucbová, modelltervező. Nagy az elfoglaltsága, a divatbemutatók futószalagon követik egymást, akad munka bőven. De azért egy-két szóra Jut idő, annál is inkább, mert a divat kerül beszélgetésünk központjába. Divattervezés, divatbemutató, s választ várunk a kérdésre: hogyan készül a divat? — Tessék megtekinteni, lenn van a mű helyi Buchová Alica tervezés közben A gyöngysor, mint a ruha kiegészítője A vállpánt Is Jó, Jöhet a dlvatbemn’ató Még mielőtt azonban a műhelybe kerül a dlvatkivltelezés, a Javaslatok megtárgyalása, megvitatása, aztán a tervezés, rajzolás következik. — A Javaslatokat a szalonok vezetői és szabászai terjesztik elő — árulja el a „műhelytitkot" a modelltervező. — A mi feladatunk az eszmei irányítás, a divatbemutatók rendelése és szervezése. Az űjdanságok próbájakor megvitatjuk az esetleges hiányosságokat, azután amolyan selejtezőt tartunk, ezen a műszaki hiányosságokat is igyekszünk kiküszöbölni, bogy azután minél tökéletesebb, tetszetősebb alkotás kerüljön a széles nyilvánosság elé. Lenn a műhelyben és a próbateremben Hantabál Mihály, a szalon vezetője és Moyzesné, műhelyvezető a felelős. A varrógépek fölött asszony és leányfejek, ügyes ujjak ffizik be a cérnát és öltögetlk a tűt. A kiszabott alakból alakul a ruhacsoda, kattog a varrógép. Vasalás, első próba, második próba és aztán elérkezik a perc: a ruha kész. — Minden ország Jellegzetes divatot alakit ki, bár a fővonalakat többnyire Párizs diktálja. A ma divatjának alapvető lényege a lágy női sziluett kialakítása. Ezt a prlncesszszabással érjük el. A tavaszi kabát többnyire redingot-szabásű, közkedvelt alakja a klasszikus sporttipus. A színek élénkebbnk, mint a téli színek voltak, kék, sárga, zöld, narancssárga, piros szín dominál, de mindig divat marad a fekete fehérrel. A próbateremben Hantabál mester igazgatja az egyik modellen a tavaszi újdonságot. Szakértő szemmel felméri a hosszat, szakavatott kézzel igazit el egy-egy ráncot. A modell türelmesen várja ki a próba végét. Pedig nem is számára készül a ruha, csak a divatbemutatón fogja viselni. A Devin kávéház termében tágranyilt, kiváncsi és blrálló tekintetek követik majd az idei tavasz újdonságait. A zene ütemére lépkednek a modellek, mozgásuk harmonikus, egybeolvad a ruhák vonalaival. Hát Így készül a divat. —os— A munkára való nevelésről (I.) A munka Jelentőségét —- úgy gondolom — nem kell különösképpen hangsúlyozni. Amilyenek vagyunk, amivel az egyén, Illetve a társadalom rendelkezik, azt a munkának köszönhetjük. Ezért nem véletlen, hogy iskoláink nevelő-oktató rendszeráben Jelentős helyet foglal el a munkára való nevelés. Hogy mikor kezdjük a munkára való nevelést, nehéz pontosan meghatározni. Egy azonban biztos: minél előbb, annál jobb! A munkára való nevelést, tulajdonképpen már az óvodáskor előtt megkezdjük. Fontos lépés, hogy rászoktassuk a gyermekek önmaga kiszolgálására, tehát minélelőbb meg kell tanulnia egyedül enni, mosakodni, öltözködni, s rendet tartanll Némelyik gyermek már az első év vége felé egyedül akar enni, hasonló jelenséget figyelhetünk meg a második év felé, a mosakodásnál, harmadik, negyedik ávben az öltözködésnél. A szülő adjon lehetőséget az ilyen Irányú igyekezet érvényesülésére! Minden kezdet nehéz, ezért ne legyünk türelmetlenek, ha a gyermeknek eleinte lassan, bizonytalanul megy az evés, mosakodás (nem is beszélve a törülközőiről) vagy az öltözködés. Segítsünk inkább nekik, magyarázzuk meg, hogyan kell csinálnia, de egy dologra ügyeljünk: soha ne végezzük el helyettük! A gyermek körülbelül negyedik évének betöltése után már kezd különbséget tenni a Játék és a munka között. Már vágyik arra, hogy önállóan tehessen valamit, olyat, amit a felnőttek Is végeznek. A szülő használja ki ezt a természetes érdeklődést, s teremtse meg a gyermek házi munkába való bekapcsolódásának feltételeit. Falun sok alkalom adódik a ház körüli tennivalókra is. A 4—5 éves gyermek már kisebb bevásárlást is elvégezhet. Helyesen cselekszik az a szülő, aki nem tesz különbséget a női és a férfi mnnka között. Nemcsak a lány kizárólagos Joga, hogy vasaljon, mosson, mosogasson, takarítson — nyugodtan elvégezhetik ezt a munkát a fiúk is. Különösen a városban — ahol csakis a házi munka aránylag szűk keretei között tevékenykedhet a gyermek, — fontos ennek a betartása. A segédkező gyermek sokszor ügyetlenkedik: leejt, összetör, bepiszkít valamit. Természetes, hogy ezért nem dicsérhetjük meg, de őrizkedjünk a szidalmazástól, a veréstől is! Hogy megelőzzünk ilyesmit, figyelmeztessük előre gyermekünket, hogyan végezzék el azt a munkát, amivel megbíztuk s mire ügyeljen. Azt talán mondanom sem kell, hogy ahogy nő, erősödik a gyermek, s egyre nehezebb, illetve bonyolultabb munka elvégzésére lesz képes — úgy növeljük ml is igényeinket, követelményeinket! (Folytatjuk) KOVÁCS ZOLTÁN
