A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-13 / 2. szám
DUBA GYULA: Egy agglegény révbe ér Mint húsz éves suhanc: A lányok!? Ajaj, micsoda népség! Dehogy is veszek komolyan ilyen logikátlan és komolytalan teremtéseket. Már hogy •’enném őket komolyan, amikor annyi van belőlük, amennyit csak akarok. Még a statisztika is azt blzonylt\a, hogy az emberiség nagyobb százaléka nő, így minden férfira több is iut ugyebár. Rám meg éppen sok iut, mondom, amennyit akarok. Ezért csak megyek a korzón, de rájuk sem nézek és fütyörészek. Minek nézzek ' rájuk, amikor úgyis tudom, hogy majd n szemük esik ki, olyan epedve bámulnak utánam. & ha mégis megtetszik egy „csaj“ egy pillanatra, csak rá kell néznem, körbeforgatom háromszor a szememet, mint ahogy a földgolyóbis forog a nap körül, füttyentek és a nőd olyan engedi nesen somfordái utánam, mint egy megszidott pincsikutya. Ha megunom aztán azt mondom neki: na mamuska, elég! En független és szabad férfiú vagyok, lépjél le kérlek szépen! Na, ne bőgj, ne bőgj, mert azt nem szeretem. Nősülni.. ? Hah, csak nem ment el a jó eszem.. ?l Harminc éves aranyif]ú: Hiába, az élet már ilyen. Az évek tapasztalatokkal tárnak. Az elmúlt tíz év folyamán annyi kompromitáló adatot gyűjtöttem össze a nőkről, hogy szinte félek tőlük. Alhatatlanok, hamisak, megalkuvók, gyávák és összeesküvők... de minek soroljam? Minek mondjam, hogy mindezek mellett még zsarnokok és hatalomravágyók i3, szinte betegesen hatalomra vágyók. A legutóbb is hogyan jártam velük. Volt egy lányismerősöm, bizonyos Ilonka -evezetú. Rendkívüli képessegei folytán sokáig rejtegetni tudta előttem az igazi énjét. Valóban úgy láttam, hogy más, mint a löbbi, nem olyan kelekótya, de komoly, megfontolt és szerény, szinte csodálkoztam magamon, hogy napról napra újabb erényeit fedezem fel. Mit mondjak, megbabonázott . . később jöttem rá, hogy egyszerűen elcsábított... es már majdnem ... majdnem azt mondtam De a sors megóvott ettől a jóvátehetetlen ballépésemtől, amely különben életem legborzalmasabb tévedése lett volna. Harmincadik születésnapomra Ilonka ajándékot vett. Szendén néz rám és piheg ... édesem, suttogja, vettem ... ezt vettem... és bontja ki a papírból. Hát két pirosbarna kockás melegpapucs, undorító vattás béléssel... A boldog, békés családi ólet... karácsonyfa és bölcső ... pipa és gyerekek szimbóluma, rebegl elfogódottan .... Nem, üvöltettem fel, mint sebzett farkas a végtelen sztyeppén, tudom én... tudom én, hogy mi akar ez lenni, először a lábamra, aztán a fejemre húznád, hogy kisebb legyek a saját családi házamban, mint a Humbertó cirkusz legkisebb törpéje. Bili és pelenka, az kellene, ugye .. ? Papucsostól elküldtem s így megmenekültem ... Negyven éves férfi Érett gondolkodás... igen, ez kell az élethez. Már sejtem, hogy bizonyos, adott-----ben, bizonyos Körülmények között meg lehet nősülni, meglehet... Csak persze körültekintően kell cstnální... Mi kell hozá mindenekelőtt? Türelem. Türelem, amíg az ember talál egy okos, müveit, széplelkű és higgadt nőt, akt amellett csinos, elragadó, démoni és szende és az embert vad elragadtatással szereti, imádja és nyögve óhajtja, elegáns háromszobás főbérleti lakásának modern heveröjén álmodozva róla . .. Így igen, így lehet... Néha szinte már már úgy gondolom, hogy én is .. hogy ne szánjam-e él magam ... nem tudom, lehet... majd utána nézek .. .1 Ötven felé, hazafelé .., Hát igen, aki peches embernek született, az menjen a láttába táncolni, mert úgy jár, mint én. En elmentem és fel Is kértem táncolni egy negyven éves forma, kövérkés barna nőt, akiről kiderült, hogy özvegy asszony. Egy kicsit selypesen beszélt és kancsal volt a balszemére, de különben egészen jól megértettük egymást Mindinkább jobban tetszett, még az is tetszett nála, hogy úgy önti magába a vörösbort, mint a sivatag eltikkadt vándora az oázis vizét. Ez jó lenne, érlelődött bennem percről percre az elhatározás, megpróbálom... Csakhát amikor óvatosan a házasságra tereltem a szót, a nő csak nevetett és azt mondja, hogy: van már nekem egy Özvegy emberem, apám.., sőt egy tengerészem is van, akt mssze tengereken gondol rám epedve, és ha nagyritkán hazatér olyan mohó, mint egy tengeri cápa... Elég ?z nekem, apuskám ... néha találkozhatunk, de a házasságból semmi sem lesz, mucus ... Nyugdíj előtt Sokáig nézegettem a szomszéd asszonyomat, és ez lett a vesztem. Igaz, slampos asszony volt, a tisztaságot se igen kedvelte, de jól főzött, erről személyesen meggyőződtem. Amikor végigment a folyosón, az egész ház rengett energikus léptei alatt, és ha rákiabált a kölykökre az udvaron, a nagyszínházról fejvesztetten repültek el a galambok. Sokat töprengtem, hogy elvegyem... ne vegyem, csakhát ez az én szerencsétlenségem, a sok fontolgatás. Mire elhatároztam, hogy lesz ami tesz, mégis elveszem, elvitte szegényt egy váratlanul jött, rosszindulatú gutaütés ... Nyugdíj után Hurrá, -végre nős ember leszek. Ha a holnapra gondolok, pezseg a vérem, mint egy szikvizes palackban a szódavíz. Es milyen egyszerűen ment az egész. Azt mondja egy hete a háziasszonyom, özvegy Faragóné. „Hallja, Mityulka úr, maga is öreg bútor már, meg éh is az vagyok, és mindketten magányosak. Miért ne tennénjc össze a magányunkat, mondja csak?l Esküdjünk meg, Mityulka úr.../" Hát bizony töpörödött a néne nagyon, de én tálán levente vagyok, vagy ml... ? gondoltam. Bs neki még egy foga is van elől, nekem meg az sincs. Boldog vagyok, igazán boldog, csak kibírja a rám szakadó boldogságot ez a rossz szívem. Legalább holnapig ... hogy a kérdőívek rova'ába büszkén írhassam be családi, állapota: nős... Szirotyák Dezső rajza 14
