A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-04-26 / 16. szám

Egy apának nyolc gyermeke Kontra a bellire Prandl Sándor felvételei Öreg szemek tapadnak a technika új csodájára megszabaduljanak egy fölöslegesnek vélt tehertől. Az Ilyen, kitett csecsemőkhöz hasonlóan mások emberségére bízott öregek, ha nem Is tudatosítják — bár gondolkoznak ők efelől éppen eleget —, de érzik és lelki­leg slnyllk a megalázó helyzetet, amit életük alkonyán közvetlenül vagy közvet­ve rájuk 'kényszerítőitek: nem kellehek azoknak, akiknek az életen kívül erejüket, gondoskodásukat adták. Ezt tükrözi a nyolcvan felé haladó Pá­pai néninek egyik kis verse. A nővérke dicsekszik el vele, hogy a gondozottak között költő Is akad. Elindulunk, hogy megkeressük. Amerre haladunk, a nővért kedves szavak, mosolygó tekintetek köve­tik. Kérdezősködnöm sem kell, ennyi ra­gaszkodás csak önfeláldozó munkát jutal­mazhat. Hihetetlen, milyen hálásak tudnak lenni az érdeklődés, a figyelem minden morzsájáért, örülnek a vendégnek, s meg­nyílnak az első meleg emberi szóra. Szom­jaznak mindent, ami a velük való törődés legparányibb jelét is mutatja. Pápai nénire egy csoport asszony között akadunk rá. Készségesen hozza elénk a jónéhány, versekkel teleirt füzetet. Az ér­dekes az bennük, hogy két nyelven íród­tak. Pápai néni a magyar-szlovák nyelv­határ vidékén élt, s ezt adja vissza két­nyelvű költészete. Magyarul bizony kicsit szlovákosan fejezi ki magát, és a szlovák­sága is kissé kevert, de ez mit sem von le a versek sajátos értékéből. Benne van ezekben a sorokban egy egész élet, egy egész korszak, „öregek című versében érinti a fájó pontot: Fiatalok nem szerették öregeket a házba, Könnyhullaftás, keserűség a szívüket átfúrta. Mikor voltak még erőben, dolgoztak ők eleget, Fiatalok most azt mondfák, hogy már tovább elmehet. Megpróbálok vitába szállni a verssel. Talán még sincs Így minden esetben, Terka néni, akinek izerenraéje volt a Sportkiban Pápai néni. Néha talán a gyerekek nincse­nek olyan helyzetben ... — Ugyan — legyint, —, máma nincs olyan szegény ember, aki azt a darabka kenyeret ne tudná a szüléje elé tenni. Hi­szen nincs ma senki munka nélkül. Aki meg dolgozik, nem ingyen teszi. Pápai néni okoskodása logikus. De én to­vább megyek. — Néha talán a lakásviszonyok nem en­gedik ... Elmereng, kicsit felhúzza a vállát, vala­micskét enged, de láthatólag nem szívesen. — Hát olyasmi néha adódhat éppen. Aztán hallok jól öltözött, sőt látogató­ba autón jövő gyermekekről, akik fél kiló naranccsal akarják leróni szeretetüket. Csupán ennek az intézetnek fenntartá­sa évente 993 600 koronába kerül. Ilyen intézetet pedig csak a nyugat-szlovákiai kerületben huszonötöt találunk 2815 férő­hellyel. A szocialista tábor országain kívül aligha dicsekedhet ország, amely államház­tartásából arányosan hasonló összegeket: fordítana erre a célra. Am az említett in­tézetek fő feladata, hogy azoknak biztosít­sa a békés öregkort, akiknek nincs senki­jak, egyedül maradtak. Birkus bácsit idén már nem találtuk te­vékenykedő, kártyázgató társai között. Legyengült, ágynak dőlt, és egy napon megkérte a nővért, Írjon helyette levelet, mert az ő kezének nehéz már a toll. S ment a levél a gyermekeknek. Mind a nyolcnak. Érezte, hogy ez az utolsó. Talán a tardoskeddi gömbakácos utcára gondolt, vagy a napos temetőre, a templomtérre, a határra, ahol már elolvadt, a hó, s nemso­kára kidugja kiváncsi fejét a tavaszi búza. A hazai földre gondolt talán, amiből ugyan semmi sem volt az övé, de amit egy éle­ten át a verítékével öntözött, s amelyben — hiába — mégis legjobban esnék a pi­henés. Megsínyli az öreg fa, ha új talajba ültetik. És talán várt. Figyelte a lépéseket a folyosón, nem lassúdnak-e le szobája küszöbénél? Hátha mégis jön valamelyik gyerek. Hiszen, ha hibázott is, ha ellenük­re is tett néha, nem felejthetik őt el egé­szen. Nem jött senki. A távirat aztán mégis összeterelte a sir körül vagy hármukat. Odalenn a szív már nem érez, a száj már nem beszél, helyette én kérdem tőlük és a többiektől, akik oly könnyedén hárítják el a gyermeki felelős­séget vállukról, s rakják az öreg szülők terhét az államra: rendben van ez így? ORDÖDY KATALIN 7

Next

/
Thumbnails
Contents