A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-14 / 15. szám
Tavaszi tévhitek és babonák Tudatlanság és babona Ikertestvérek. Mindkettő ott tenyészik legsűrűbben, ahol a természettudományos gondolkodás fénye még gyengén világít. A tudatlan ember nem érti meg a körülötte lezajló természeti és társadalmi folyamatokat, kabalisztikus világot teremt magának és oda menekül. E kabalisztikus világ elvetélt, korcs szülötte a babonák. A babonás hit ápolása és fenntartása évezredeken keresztül a hatalom birtokosainak az érdeke volt. Ma már eljött az Ideje, hogy társadalmunk végleg megszabaduljon ettől a bilincstől Is. Rövid írásunk is ennek a felszabadulásnak az elősegítését célozza. A virágvasárnapi Kisze A^ vlrágvasárnap hagyománya valószínűleg a hajdani pogány-tavasz ünnepekben gyökerezik, amikor zöld ágakkal és gallyakkal vonult a nép, s a zöldellő veszszőkét, mint az élet, a természet megújulásának, a termékenységnek jelképét ünnepelték. Dől-Szlovákia egyes vidékein vlrágvasárnapon rongyból és szalmából bábut tákoltak össze. Ennek a neve Kisze vagy Klce. A bábut kiviszik a határba s ott áthajítjék a szomszéd falu területére. A kihordás nagy cécóval megy végbe, elől a gyerekhad, utána a falu népe, ének és örömujjongás. Az örvendezésnek az a magyarázata, hogy az ünnepélyes művelet révén a falu minden bajtól, betegségtől megszabadul — ugyanis jelképesen mindezt a Kisze tartalmazza s vele együtt a szomszéd falu kapja meg. Pedig aligha remélhetnek eredményt a felebaráti szeretetnek eme megnyilvánulásétól, mert a másik falunak is van annyi esze, hogy megsejtse, ml készül a szomszédban. A legények lesbe állnak a határon és a Klszét azonmód visszahajítják. Sőt, olykor általános verekedésre Is sor kerül, s a bajok ahelyett, hogy megfogyatkoznának, néhány fejbeveréssel és bordatöréssel meg is szaporodnak... A néphit alapja az ősrégi bűnbak-elmélet. Meg van írva az ótestámentumban, hogy hoszszúnapkor a főpap a nép bűneit átruházta egy kecskebakra s azt a bűnrakománnyal egyetemben kikergették a pusztába. Ott a bak elpusztult s a nép bűnei is velepusztultak. Am aki az ószövetségi írásokat tovább olvassa, arról értesül, hogy a bűnök nemhogy megszűntek volna, sőt inkább olyan szégyenletesen megsokasodtak, hogy a temérdek vétekkel bemaszatolt emberiséget az özönvízzel kellett tisztára mosni... A húsvéti pirostojás és a bárány I Melchládes pápa i. u. 313-ban a római zsinat alapján első kánonjában (egyházi törvény) kimondja: „A húsvéti ünnep mindenütt a tavaszi napéjegyent követő holdtölte utáni első vasárnapon ünnepeltessék meg, s ne a zsidókkal együtt, az ószövetségi tradíciók által előírt időben. A 325-ben megrendezett niceai zsinat nemcsak megerősítette ezt a rendelkezést, hanem azt is előírta, hogy milyenek legyenek az ünnepi eledelek. Elrendelte a bárány fogyasztását, annak emlékére, hogy a zsidók is azt ették, amikor Egyiptomból kiköltöztek; a kalácsot, annak jelképeként, hogy Jézus a feltámadás után megáldotta a tanítványok kenyerét, s kiszabta a tojás fogyasztását azzal az indokolással, hogy az ebből kikelhető madár Jézus feltámadását jelképezi. A legáltalánosabb húsvéti népszokás a locsolkodás, a víz általi tisztulás, az asszony! termékenység elősegítését célozza. Valamikor nem is szagos vízzel, vagy mint falun még ma is szokás, vederrel locsolták a szoknyás népet, hanem vízbe merítették az asszonyokat, lányokat, mondván lemossa róluk a rosszat, termékenyek lesznek, mint az anyaföld. Erdély egyes helyein még félévszázaddal ezelőtt is így köszönöttek be a lányos, menyecskés házhoz a legények: „Hallottuk, hogy kegyelmetek kertjében van egy szép liliomszál, amely hervadásnak indult. Eljövénk azért, hogy ezen szép vlrágszálat megöntözve, hervadozni ne engedjük, mire is kegyelmetektől szabadságot kérünk ...“ A locsolkodáson kívül ősi húsvéti szokás a tojás-ajándékozás. Tudvalevő, hogy a tojást a különféle jóslások egyik eszközeként használták, és számos hit- és népregében az őstojásból származtatják a világ keletkezését. Húsvét alkalmával a tojás a keletkező életnek, a természet megújulásának a jelképe. Valamikor a húsvéti tojás ajándékozásának mágikus célzata lehetett; ahogy a tojás a keletkező élet csíráját hordja magában, ahogy az abból kikelő élet növekedésére képes, úgy rendelkezzék mindeme tulajdonságokkal az a személy, akinek a tojást átadják. A „tárgyak lelkének működése“ ősi hitén alapul a mágikus célzat. A piros színnek már az egyiptomiaknál is bajt elhárító, szerencsét hozó jelentőséget tulajdonítottak. Egyiptomi sírok feltárásakor, de perzsa ásatásoknál is találtak pirosra festett tojást. Sándor, József, Benedek — a mulatós szentek íme a szívderítő tápéi mese a három meleget hozó szentről: Hosszú tél után szent Péter egy zsákba kötve elküldte Sándorral a meleget a földre. Sándor ment, mendegélt, de nagyon elfáradt a meleg súlya alatt. Hiába törölgette a homlokát, lazította a ruháját, szomjas és fáradt maradt. Amint körülnéz, meglét a Tejút mellett egy csapszéket. Nosza letelepedett egy kicsit megpihenni, Iszogatni kezdett és közben, pillája elnehezülvén — ott feledkezett. Szent Péter megsokallta az emberek könyörgését, és Sándor után küldte Jóskát. Az hosszas keresgélés után megtalálta Sándort a kocsmában, ö is ottfeledkezett. — Eredj, fiam, Benedek, aztán nézz utána, hol kujtorog az a kőt lator — indította útba a harmadik szentet is az öreg Péter. De biz Benedek is csak úgy járt, mint a másik kettő, mert hogy a Tejút melletti kocsmában igen jó bort mértek. Nagyon megharagudott az öreg Szent Péter, ős korbácsot adva Mátyás kezébe, azt Indította útnak a másik három után. Mátyás hamar rájuk akadt a kocsmában, mert már messze hallatszott a dalolásuk, kurjongatásuk. Amikor a három víg koma meglátta Mátyást ostorral a kezében, gyorsan szedték a sátorfájukat és eliramodtak a földre a meleggel. Hirtelen nagy meleg lett, minden jég megolvadt. így lett Mátyás jégtörő — mondják a tápéiak, 1 A legszerencsésebb nap I Az április 24-i Szent György napot szerencsés előjelűnek tartja a néphit. A nép a tavasz ébredését ünnepli ekkor. A tavasz megújulást, friss életet, örömöt hoz, tehát a babona is úgyszólván ünneplőbe öltözik ezen a napon. Györgynap éjjelén lovagolnak ki a boszorkányok. Ekkor értheti meg az ember az állatok szavát. Dunántúlon a György napon fogott pillangó szerencsét hoz, Tiszántúlon a György-napon öntött Ürge bőréből készült zacskóból sosem fogy ki a pénz. Aki Szent György nap előtt fecskét vagy gólyát lát, annyi évig fog élni, ahányat a madár szárnya lebben. Aki György-nap előtt mennydörgést hall vágja le magát a földre és hemperedjen ide-oda: egész esztendőben nem fog fájni a gyomra. A szerencsés nap babonái közül nem maradhatott ki az egyik legáhítottabb szerencsénk, a kincs találásnak az ábrándja sem. Szent György-nap éjjelén bizonyos helyeken láng lobban fel: ott kincs van elásva, de ez csak a hetedik gyerek veheti fel, a klncsőrző szellemek annak nem árthatnak. A hiedelem magyarázata egyszerű; a nép bolygótüzeket láthatott ltt-ott fellobogni, imbolyogni és meseszövő képzelete kincseket és kincsőrző szellemeket vélt bennük látni. A hetedik gyerek legendája viszont nem nálunk keletkezett, külföldről, szivárgott be a nép babonáinak misztikus világába. Összeválogatta: —du—
