A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-14 / 15. szám
Idáig mintegy 100 000 látogatás volt a Drezdai Képtár bratislavai vándorkiállításának. (Mészáros felv.) Pénteken megkezdődött a prágai asztalitenisz világbajnokság. A legesélyesebb csapatok agyike, a japánoké megérkezése ntán a rnzyni repülőtéren. (CTK) Brazillal tartúzkodásuk alatt A. Nyikolajevies és P. Popovios, szovjet űrhajósok megtekintették a fővárost, ahol Gonlart brazil államelnök fogadta őket, akinek átadtak — gyermekei részére — egy apró ajándékot, egy szovjet űrhajós-babát. (CTK) Mint a napilapokból ismeretes, Zermatt svájci téli üdülőhelyen tífuszjárvány tórt ki, amely több áldozatot szedett a külföldi turisták köréből is. Így példánl Zermattból behurcolt tífusz-eseteket jelentettek Angliából és Nyugat-Németországből Zermattot a svájci hatóságoknak le kellett zárulok, s most egészségügyi csapatok végzik a fertőtlenítést. — Az áldozatok egyikének, a lé gyermekes Bertha Perre-Anfdenblattennek a temetése. (CTK) Kinek kell a NATO? Lényegében ezt a kérdést tette fel nemrégiben az U. S. News and World Report amerikai hetilap „Minek tartsuk fenn a NATO-t?“ című cikke is. A cikkíró megállapítja, hogy az Atlanti szövetség — főleg de Gaulle jóvoltéból jelenleg a mélyponton van. Majd rámutat arra, hogy előbb-ntóbb az Egyesült Államok és az Európai Közös Piac országai között ki kell, hogy törjön a gazdasági háború, mivel az utóbbiak védővámokkal zárják el az amerikai export útját. A Közös Piac tagállamai már nem érzik szükségét annak, hogy továbbra is tűrjék az USA gazdasági fennhatóságát és hasonló áramlatok észlelhetők ezen országok katonai politikájában is. Ogy látszik, állapítja meg az amerikai lap hírmagyarázója, hogy Európa már nem fél a szovjet agresziótól, ami már magában értéktelenné teheti a NATO létezését. Es nyíltan fel is teszi a kérdést: „Minek tartsuk fenn a NATO-t?“ Es a kérdés valóban helyénvalói Hiszen a legutóbbi események, mármint a Szovjetuniónak szállítandó nagy átmérőjű acélcsövek esete is azt bizonyltja, hogy Európában a NATO-nak csak egyetlen túlbuzgó tagja van: a Német Szövetségi Köztársaság, ahol Adenauer Washington egy szavára életbe léptette az embargót, és felrúgta a nyugatnémet-szovjet nemzetközi kereskedelmi szerződést. Ám nem Így Svédország, lapán, Olaszország és Nagy Britannia! NATO ide, NATO oda, jeletették ki a felsorolt államok kormányai: az acélcsövek stratégiailag nem fontos gyártmányok és ezeket továbbra is fogjuk szállítani Keletre! Hiába serénykedett Bonn, hiába apellált a NATO egységére Washington, minden erőlködés meddő maradt. London a legkonokabb. Igérgethetétt meg fenyegetődzhetett Is George Ball, Kennedy kiküldötte, az angol kormány csütörtökön ismételten megerősítette előbbi álláspontját: a nagyméretű acélcsöveknek nincsen stratégiai jelentőségük és ezért nincsen semmi akadálya annak, hogy Nagy Britannia ne tegyen eleget a szovjet megrendeléseknek. Az viszont természetes, hogy Anglia nem a Szovjetunió Iránti rokonszenivéből kiindulva védi a szabad kereskedelem elvét. Ne feledkezzünk meg arról, hogy Nagy-Britanniában a nyilvántartott munkanélküliek száma ma már jóval meghaladja a háromnegyed milliót! £s az Alsóhéz előtt nemrégiben lezajlott viharos tüntetések, amelyekhez hasonlót London csupán a harmincas években, a nagy gazdasági válság éveiben élt ét, Mac Millan kormánya száméra komoly figyelmeztetés volt. A brüsszeli kudarc után, amikor is de Gaulle becsapta Anglia előtt az Európai Közös Piac ajtaját, a konzervatív kormány nagyon is tudatában van annak, mit jelet Anglia számára a Kelettel való kereskedelem kiszélesítése. Nem kétséges, hogy minden olyan lépés, amely az amerikai nyomás következtében csökkentené a keletre irányuló angol exportot, politikai explóziót idézhetne elő. Egyre több angol üzemet kellene leállítani és egyre jobban nőne a munkanélküliek száma. Az angol kormánykörök hangulatát legjobban a Daily Telegraph fejezte ki: A kereskedelmet nem lehet lezárni, felnyitni, majd ismét lezárni, mint a vízvezeték csapot. A Szovjetunió és Kína már túlhaladták azt a pontot, amikor még volt valami értelme annak, hogy Anglia és az Egyesült Államok megakadályozzák az ottani életszínvonal emelkedését. A nagy átmérőjű acélcsövek exportja nem veszélyeztetheti Európa biztonságát és a szovjet kőolaj Importja sem árthat Nyugatnak, főleg akkor nem, amikor a szovjet megrendelések fellendítik a brit hajóépítő ipart!“ Ez valóban lázadás a NATO-n belül és Anglia nem az egyedüli lázadó! Csupán Bonn maradt következetesen hű Washingtonhoz, ám ennek az úgynevezett hűségnek megvan a maga miértjei De ennek elenére mi Is Joggal tehetjük fel a kérdést „Minek tartja fenn Amerika a NATO-t? —si— Rómában báketelvonuláiokon tiltakoztak az olazz főváros lakói „Polaris“ rakétákkal fegyverzett tengeralattjáróknak a Földközi-tengeren való állomásozása elen. (CTK) M.!***0; mm «
