A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-31 / 13. szám
vita ■ vita ■ vita ■ vita vita ■ vita ■ vita ■ vita ■ vita vita ■ vita ■ vita ■ vita ■ vita ■ vita vita ■ vita ■ vita ■ vita ■ vita vita ■ vita ■ vita ■ vita ■ vita / amelyeket fáj kimondani Valóban gyakran megtörténik, hogy nem értékelik kellőképpen a tanítók szerepét a falu kulturális életében, de gyakran lehet panaszt Is hallani, hogy a tanítók nem kapcsolódnak bele a tömegszervezetek tevékenységébe, vlszolyognak tőle. Ha azonban a tanítók munkája nem gyümölcsöző, akkor ne hibáztassuk csak a tanítókat. Sok függ a HNB és a tömegszervezetek vezetőitől is. Jó szervezés és együttműködés kell, s bizonyára egyetlen pedagógus sem utasítja el a rábízott feladatot. A szervezés a tömegszervezetek dolga, s az Is, hogy mindig a legelőrelátóbban és leggyorsabban reagáljanak a dolgozók Igényeiben beállt változásokra. Jő bornaic nem kell cégér — mondja a közmondős, s valóban a jó színlelőadősokat ma Is telt hőz várja községeinkben. A félévi szünetben egy pedagógus barátommal beszélgetem; elmondta, hogy ki sincs a munkából, mert ahol tanít, több szervezet tanul színdarabot s több helyre is hívják játszani, ezenkívül pedig neki kell szervezni a CSISZ rendezvényeit is. Óvatos kérdésemre, hogy nem sok-e ez, mosolyogva válaszolta: Az én falum közönsége minden második héten megnézne, egy-egy előadást. Adorján Zoltán, Sajógömör A Csemadok mögött sikerekben gazdag esztendők állnak. Azonban, ha mélyebb elemzés tárgyává tesszük a helyi csoportok munkáját, látnunk kell, hogy sok helyen nem tanúsítanak kellő megértést a kulturális munka iránt, máshol viszont az építő lendületet a rosszindulat gátolja. Csontos Vilmos által fölvetett problémákról sokat lehetne vitatkozni. Egyet azonban le kell szögeznünk, hogy egyre kevesebb azok száma, akik többre becsülik a féldecit, mint a Csemadok tagilletékét, tehát a Csemadokot. Ilyen ember ma már kevés /akad. Annál örvendetesebb, hogy falvaink dolgozóinak élete egyre szorosabban összeforr a kulturális forradalommal. Vannak községek, ahol a kulturális élet színvonala városi szinten mozog. És a pezsgő élet mögött meg kell látnunk a kultúra terjesztőinek névtelen hőseit. Izsa, a komáromi jőrás egyik községe Is ezek közé a helységek közé tartozik. Moravcsik János — Csemadok-elnök már hat éve Irányítja pártos hűséggel a helyi csoport munkáját. Komlósl Menyhért pedig arról gondoskodik, hogy a falu eszmeileg Is tartalmas, színes műsorokkal gazdagodjék. Varga Erzsébet feladata a tánchagyományok megőrzésének biztosítása. Igyekszik a múltból a jót átmenteni a jelenbe, és tovább adni a jövő nemzedéknek. Jó munkáját dicséri a negyven tagú tánccsoport, a műkedvelők fokozott aklvltása és a község dolgozóinak egyre emelkedő kultúrlgénye. Kurucz Nándornénak, Varga Erzsébetnek és Komlósl Menyhértnek köszönhető, hogy egyre szépül a falu élete és nő szellemi igénye. A kőt fiatalasszony életével és tetteivel példát mutat a falu fiatalságának. Elbeszélgettem a fiatalokkal, akik értékelik a vezetők munkáját és a kocsma helyett szívesebben vannak a kultúrházban, ahol szórakozva tanulnak. Saját beváltásuk szerint örömmel jönnek Ide, mert Itt csak szépet és jót kapnak. Befejezésül csak annyit: nem szabad egyforma mértékkel mérni, nem lehet általánosítani. A kultúra az egész közösség ügye. Ez elválaszthatatlan részét kell, hogy képezze a község életének. Így van ez Izsán, ős Így kéne lenni a magyarlakta községek túlnyomó többségében. Andriskin József, Komárom ■ Egyszer s mindenkorra le kéne már számolni a helyi vezetők önkőnyeskedősével is. Tornócon pl. a nagy szorgalommal felépített művelődési otthon avatásakor az történt, hogy a helyi vezetők egyszerűen kijelentették: nem kell magyar műsor. De hetekkel azelőtt napról napra azért „üldözték“ a magyar Iskola tanítónőjét, Mitala Irént, hogy lesz-e műsor. S mikor az áldozatos munkával összehozott egy tlzenhattagú szereplőgárdát, s betanított velük egy negyven perces műsort (táncok, énekszámok és Jelenetek), akkor „felsőbb rendeletre“ azt először le kellett rövidíteniük húsz percre, s napokkal az avatás előtt kiderült, hogy a húsz percre sincs szükség, mert az egész műsort a szlovák Iskola adja. A lelkes szereplő gárda s tanítójuk hosszú éjszakákba nyúló munkája veszett így kárba, de ami még elszomorítóbb, az eset nemzetiségi torzsalkodásra adott okot. Mitala Irőnék érezve a méltánytalanságot, részt sem vettek a kultúrház-avatáson. S mindez miért? Mert Tornóc vezetői, több mint valószínű, nem ismerik a CSKP idevágó határozatait. Mitala Irén levelébűl Folynak a Csemadok szervezetek Járási konferenciái. Az eddigi gyakorlat azt bizonyítja, hogy segítséget a Járási vezetőségtől csak az elnök és titkár útján kapunk. Ezért szükséges az új vezetőségekbe olyan kultúrmunkásokat beválasztani, akiknek valóban szívügyük lesz az egész járás kulturális élete. És még egy probléma: Nagyon helyes volna és sokat segítene, ha Irodalmi színpadjaink számára valóban kiadnának központilag szerkesztett műsorfüzeteket. Kisebb, egy tanerős falukban, ahol az értelmiség kis számú, ez nagyon megkönnyítené a szervezők munkáját. Továbbá több színdarabra, s több eredeti műre volna szükség, hogy nagyobb lenne a választék. Nagyobb példányszámban kellene kiadni a műsorfüzeteket is. A hiányt csak vidéken élő kultúrtársatm érezhetik át teljes egészében, -s azt hiszem, egyetértenek javaslatommal. Németh Decső, Csernő Tisztázni kéne a zenekarok hivatását és lehetőségeit Is. Nekünk egy tizenkét tagból álló népi zenekarunk van. Rendszeresen minden héten próbálunk, szükség esetén többször Is. A Járási, valamint a kerületi alkotóversenyen első helyezést értünk el, pedig erős ellenfelekkel indultunk. Felléptünk a gombaszögi országos dal- és táncünnepélyen, és a szlovákiai magyar nemzetiségű dolgozókat képviseltük Svidníken az ukrán dal- és táncünnepélyen. S felléptünk persze még sok más helyen Is. S mégis! Egyes vezető funkcionáriusok szerint a zenekarra csak rá lehet fizetni. Az elkövetkező versenyekre már komolyabb számokkal akarunk felkészülni. Csak a kották 300 koronába kerültek. Ruhákat Is akarunk a zenekar tagjainak csináltatni. S ez természetesen mind pénzbe kerül. A szükséges összegeket esztrádfellőpések és táncmulatságok bevételéből vettük. Talán ezért „nem flzetődlk kl“ a zenekar? Igaz, hogy a járástól semmiféle segítséget, még jó szót se nagyon kapunk. Csak akkor vesznek bennünket észre, ha közelednek a versenyek s be kell Jelenteni a részvételt. Ilyenféleképpen aztán a zenekarra csakugyan csak rőfizetnl lehet Kénytelenek vagyunk hát táncmulatságokon reggelig játszani, hogy-egy -távolabbi fellépésre, versenyre eljuthassunk. Mintha a zene legalábbis nem lenne kultúra. Törők Löszióné, Csolté Több gondot kell fordítanunk falusi népi zenekarainkra: hogyan tovább? (Prandl Sándor felvétele)
