A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-31 / 13. szám
A pályaválasztás hát megtörtént, csak helyes legyen. A IX. C jövőre már különféle iskolákba és intézetekbe szétszóródva folytatja az életre való felkészülést. Ötjük eddig egyenesen felfelé vezet, de, ha roszszul választottak, megtörik ... Emberré nevelés Minden iskola számol a lemorzsolódással, azokkal a diákokkal, akik későn veszik észre, hogy rosszul választottak és kimaradnak. Ez mindenképpen veszteség a társadalom számára is, de különösen az illetők számára, mert az egészet újból kell kezdeni. Itt következik az emberi eszmény és életideál szerepe. Az életídeál életformát is jelent, és ha helyes az eszménykép, feltétlenül összefügg a hivatás: sal, a munkával. A foglalkozással. .. Szinyéren egy irodalmi est során mondta ezeket a szavakat egy báránybőrkucsmás, szemüveges, intelligens falusi ember: „A mai iskolák széles körű tárgyi tudást biztosítanak a tanulóknak, de öntudatos emberségre és erkölcsös közösségi magatartásra már kevésbé oktatják ki őket!“ Kahan elvtárs, a SZNT iskolaügyi osztálynáak vezető dolgozója: „Minden foglalkozási ág bizonyos testi és szellemi tulajdonságokat követel meg. Szükséges, hogy tanítóink már az első osztálytól figyelemmel kísérjék a gyerek érdeklődési körét, igyekezzenek kifejleszteni egyéni képességeit és már a hatodik osztálytól próbálják bizonyos foglalkozási ág felé Irányítani. így a pályaválasztás Idején természetes lesz már neki, sőt ki is áll mellette, hogy erre, vagy arra a pályára lép. ..“ összegezésül: a tanítók felelőssége itt kezdődik valahol. Tudatosítaniuk kell, hogy munkájuk lényegesen nehezebb lett. Nem csupán jó tanulókat kell nevelniük, de tizenöt éves korukra saját akarattal rendelkező, munka és életeszménnyel bíró fiúkat és lányokat. Ügy is mondhatnám: tanulóikat a lehető legjobban el kell helyeznlök a társadalom munkaterületein, az életben ,.. ! A szülők felelőssége G. Glta Bratislavából három négyessel végezte el a 9-lk osztályt. Szülei akarták, hogy tovább tanuljon, de az Iskola — gyenge bizonyítványára való tekintettel — A IX. C fiútanulói politechnika! gyakorlaton Oroszt F. felvételei nem javasolta a tizenegyéves középiskolába. így a továbbtanulás lehetősége alaposan leszűkült, nem jöhetnek számára számításba az orvosi főiskola, a filozófia, a jog, marad egyedül a technikai „Nem baj, mondta az anyja — újra az édesanya —, jó lesz a technika isi“ Összeköttetések révén elintézte, hogy felvételi vizsgára hívják a lányát a Vegyészeti Felsőipari Iskolába. G. Glta nem felelt még a felvételi vizsgán ... „Megyünk további“ — mondta az édesanyja és gépészeti felsőipariba vitte a lányát felvételire. Erőszakos fellépésével, nyilvános botrány árán elérte, hogy Gitát soron kívül felvételi vizsgára bocsátották. G. Gita mindig gyenge volt matematikából, itt sem felelt meg... G-né most szidja a társadalmat, a szocializmust, amiért a mezőgazdaságba „akarják kényszeríteni“ a lányát és nem engedik, hogy „úri“ pályán érvényesüljön. Ojabb lehetőségeket keres, hogy a pótfelvétellken szeptemberben Gita újra vizsgázhasson ... G. Gita közepes tehetségű fiatal lány, fizikailag fejlett, bármely gyakorlati pályán megállná a helyét, de a főiskolát egész biztosan nem tudná elvégezni, ehhez szorgalomban és szellemileg egyaránt gyenge. Édesapja üzemi dolgozó, jelenleg brigádvezető, édesanyja háztartásbeli. A lányuknak elegáns és tiszta foglalkozást akarnak biztosítani, ahogy ők mondják „úri“ foglalkozást. A mezőgazdaság (eredetileg mindketten faluról származnak), építészet, vagy valamilyen gyakorlati szakma számításba sem jöhet. Gita tanácstalan és szenved, mert az anyja a sikertelen vizsgák miatt állandóan korholja, és már akárhová elmenne, csak véget érne számára a pályakeresés. Lehet, hogy őszre mégis sikerül. bejutnia valamelyik ipariskolába, talán úgy-ahogy el Is végzi, és egész életében — fehér köpenyben, ez igaz, műszaki rajzokat másol majd egy üzemben, mert a technika területén alkotó tevékenységre aligha lesz képes. Felmerül a kérdés: jól választott? Okosan használta ki a széles lehetőségeket, amelyek most a kilencedik osztály elvégzése után előtte állnak ...? Kahan elvtárs: „Az utánpótlás kérdése legégetőbb a mezőgazdaság, bányászat, közlekedés és építészet területein. Megfigyelhető általában, hogy a szülők a „tiszta és könnyű“ foglalkozások felé Irányítják, sőt sokszor kényszerítik gyerekeiket, anélkül, hogy alaposabban ismernék képességüket és a kiválasztott pályán 1 rá váró követelményeket.“ B. J., a perbenyíki kétéves Mezőgazdasági Szakiskola nevelője: „Gyakran hallottam szülőktől: Én mondom meg, hogy hol tanulsz tovább! Nekem is az apám mond,ta meg, hogy ml leszek, én Is megmondom neked. Azért vagyok az apád ...!“ S a döntés — sajnos, sokszor nem sikerül. Tolvaj Bertalan, a királyhelmecl magyarnyelvű Alapfokú Kilencéves Iskola Igazgatója: „A pályaválasztásnál leghelyesebb, ha a szülők a tanítókkal tanácskozzák meg a dolgot, és a gyerek képességeivel és vágyaival összhangban választják ki az Iskolát, amelyben a gyerek tovább tanul...!“ Mindebből okulni és tanulni, itt kezdődik a szülők felelőssége ... Nem fognak kapálni.. 1 A párt feladatul tűzte ki, hogy a mezőgazdaság számára évente negyvenezer fiatalt kell megnyerni, és hogy a mezőgazdasági termelés színvonalát 1970-lg az ipar színvonalára kell emelni. Ezzel szemben pl. a perbenyíki kétéves Mezőgazdasági Szakiskolára a tervezett elsőéveseknek csak a fele jelentkezett... A cél és a jelenlegi helyzet között a diszproporclő nyilvánvaló. K. Klárit azért nem engedi az édesanyja mezőgazdasági szakiskolába, mert „elurasodik“, G. Gitát pedig azért, mert a szövetkezetben dolgozni nem elég „úri“ foglalkozás.. .1 De keressük az okokat tovább! B.-ben egy toborzó gyűlésen, ahol jelen voltak a végző 9. osztályosok és a szüleik, és ahol az iskola tanárai meg akarták győzni a gyerekeket, hogy jelentkezzenek a mezőgazdasági szakiskolákba, Béres elvtárs, a helybéli szövetkezet elnöke így bíztatta őket: „Tanuljatok csak gyerekek, végezzétek el az Iskolát, de azzal számoljatok, hogy ha visszajöttök a szövetkezetbe, úgyis csak kapálni fogtoki“ Több helyen hallottuk: a szövetkezet vezetősége idegenkedve fogadja a szakképzett, fiatal munkaerőket, nem biztosít számukra megfelelő munkakört és kezdeményezéseiket nem támogatja. Mintha a vezetők pozíciójukat féltenék a szakmailag képzettebb fiataloktól... Nyilvánvaló és közismert tény, hogy sok szövetkezet azért megy rosszul, mert szakmailag képzetlen, hozzá nem értő vezetősége van. Az is tudott dolog, hogy egyes szövetkezetek vezetősége olyan termelési feladatokat valósit meg, amelyek számukra nem előnyösek, sőt károsak, csakhogy a járási szervek részéről bizalmat és támogatást élvezzenek. A cél világos, és a fékező okok és körülmények is többé kevésbé Ismertek. Mezőgazdaságunk csak úgy érheti el az ipar színvonalát, ha a fejlődés akadályait az emberek lelkében Is legyőzzük. Mert aki azt állítja, hogy mezőgazdasági szakiskolákat végzett fiataljaink kapálni fognak a szövetkezetben, az az ember vagy nem érti, vagy nem akarja érteni problémáinkat, de mindenképpen alkalmatlan arra, hogy egy szövetkezet elnöke legyen! 7
