A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-13 / 2. szám
Akik szüleik elbeszéléseiből ismerik a lilaki tragédiát r Mellézuhantani, átfordult a teste, s feszes volt már, mint húr, ha pattan. Tarkólövés. — Így végzed hát te is — súgtam magamnak —, csak feküdj nyugodtan. Halált virágzik most a türelem. — Der springt noch auf, — hangzott fölöttem. Sárral kevert vér száradt fülemen. (Radnóti) l_________:______________________ Járom a havas hegyek közé szorított kis falut, s verssorok kisérgetnek, nyugtalanítanak és látomásokra ostoroznak. „A század bűzös vad csomókban áll“, „Vért, vért, vért és vért érzek, — mint kinek orra vérezett“, és „Des villages flambaint dans la nult Interieure“. Én csak Így éltem át a háborút, a pusztulást, a halál, nekem egy kicsit mindig költői kép, metafóra vagy prófécia volt. Először akkor került hozzám tapintható közelségbe, mikor szép testvérbátyámat az ostobaság és a sötét véletlen a vérébe rogyasztotta, s rá három évre apám is meghalt. Utána kétéves katonáskodásom, a 81—B2-es évek mindennap világégést Ígérő atomtöltésü légköre láttatta bele velem mindenbe a halált, de borzasztó egyszerűségét, emberség — és embertelenség mérő értelmét csak itt Kfakon élem és érzem. Nagy pelyhekben hull a hó, s betakarja a borzalmak színhelyét, a húsz éves korában meggyilkolt Paulíková Pavlina sírját' s a 84 kfaki áldozat emlékére állított emlékművet. Nézem a Zubek-portát, ahova a halálra szánt áldozatokat terelték 8 köröttem ismét zsongani, lebegni kezdenek a verssorok. „Fölöttünk fú a förtelmes halál“. Adamov Jozef bácsi sosem hallotta Radnóti Miklós nevét, mégis szinte az ő szavaival mondja el tragédiáját és véletlen megmenekülését: A halál szavai, a fasizmus gyakorlata ugyanaz volt Kfakon, mint Radnóti pusztulásának helyén, Abdán ... — Egyenként hajtottak be bennünket a Zubekék konyhájába, s aki átlépte a lépcsőt, azt tarkón lőtték, láttam, hogy én sem kerülhetem el a sorsom, beléptem. Akkor tértem magamhuz, mikor már égett a kabátom. Leöntözték a házat benzinnel, s meggyújtották, űröket hagytak hátra, hogy senki el ne menekülhessen. Végül is aztán, aki mozgott vagy jajgatott, abba még egyszer belepuskáztak, s a sorsunkra hagytak bennünket, mert már ók se bírták a forróságot. Én is többször felemeltem a fejem, hogy lőjenek már énbelém is, mert én is égtem, de valamilyen csoda folytán engem mindig kikerült a golyó. Mikor aztán már végképp nem bírtam, kftámolyogtam a házból s futásnak eredtem. Akkor is ilyen nagy hó volt, mint most. Persze, csak gondoltam, hogy futok, Kicsiny a bors, de erős! Ezt állítják a prágai Elektromontátne závody dolgozót ts, akik a Na Pofíőí utcában újító és fejlesztést műhelyt rendeztek. be. A műhelybe egészen véletlenül vetődtem be utolsó prágai utazásom alkalmával, és nagyon csodálkoztam, hogy a D-34, a Burian Színház és a Fehér Hattyú mammutáruház közelében ilyen valami is létezik. Már csak azért is csodálkoztam, mivel az EZ-nek mind a köztársaság területén, mind külföldön száz és száz munkahelye van, és nincs Is sok alkalmuk tapasztalataik alapján elképzelt újításaikat kipróbálni. De éppen ezért rendezték be ezt a kts műhelyt, ahová újítók, tervezők és más szakemberek eljárnak. A kts műhely berendezése meglehetősen szerény: két esztergapad, egy köszörülőgép és egy önműködő fúrógép, ennyi az egész. Mégis a cég alkalmazottat már eddig ts 44 újítást próbáltak itt ki, melyek körülbelül két mtiltó korona megtakarítást jelentenek. Az országjáró szerelők és a vtlágvándorok azonban inkább az időmegtakarításnak és gürcölés kiküszöbölésének örülnek. Néha egészen apró dolgok segítenek. Itt van például a rátétes vágókés, amelyet Novák elvtárs dicsér éppen. Ezzel a két kicserélhető hosszabbítóval ellátott ügyes szerszámmal a kábelek PVC avagy alumíntumos szigetelésének a lehántását igen lerövidítették. Azt a munkát, ami azelőtt 35 percet vett igénybe, ma öt perc alatt elvégzik. De nem kismiska az a préselő készülék sem, amely a kábeldugaszszemek és kapcsolók préselését végzi. Azelőtt, amíg a kapcsolókat alumíniummal hegesztették, a legügyesebb szakember sem tudott húsznál többet elkészíteni. Ma ez a prés egy műszak alatt háromszáz kapcsolót állít be verették és fáradtság nélkül, leújabban pedig Stefibe, ahol a Rotostrojt szerelik, egy olyan kábeladogató készüléket küldtek, amely egy háromszáz méteres vonal kábel lerakását 18 órától 8 Órára csökkentette, és ennél a műveletnél az eddigi 27 szerelő helyett ma már csak tizennégyen dolgoznak. A szerelők nagyon jól tudják, hogy más üzemekben, gyárakban, nagyobb lehetőségek vannak az újításokra■ és kísérletezésekre. ök lényegében vándormadarak és hálásak minden újításért, ami munkájukat megkönnyíti. Es amikor valamelyik építkezésről hazatérő szerelő azt mondja: no, gyerekek az az újítás sikerült, akkor a műhelybeliekkel verebet lehetne fogatni. Kicsi ugyan ez a műhely, de hasznos!
