A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-24 / 12. szám
első drámái, a „Kispolgárok“ és ^ SB az -„Éjjeli menedékhely“ forradalmásították az orosz színházat. Még a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt irta meg az értelmiségről szőlő színműveit. Ezt a ciklust a „Nyaralók“, „A nap fial“, a „Barbárok“ és az „Ellenségek“ alkotják (1905). A „Nyaralókéban valóságos emberek szerepelnek pozitív és negatív tulajdonságokkal, akik valamikor a haladás eszméjének fáklyavlvőt voltak. A legéltetőbb talajból, a munkásosztályból nőttek fel. Elértek az értelmiségi társadalom bizonyos fokáig, orvosok, ügyvédek, írók, költők lettek belőlük, és egyszerre megálltak. Nem tudják, hogyan tovább. Lassanként lemondanak eszméikről, elárulják az egész társadalmat, saját magukat Is. Veszedelmesen közelednek ahhoz a pillanathoz, amikor fölösleges emberekké, a társadalom megrontólvá, szükségtelen egoistákká válnak. Vannak köztük olyanok Is, akik azt állítják, hogy az élet borzasztó teher csupán. Ezzel akarják Igazolni magukat, á ezzel indokolják tétlenségüket, henye életüket. S találkozunk azokkal Is, akik — habár eléggé komplikáltan, de mégis — a tiszta eszmék hordozói. A bratlslaval Hvlezdoslav Színház tehát nem ok nélkül mutatta be Gorkijnak éppen pzt a színmüvét. ( A kitűnő rendezés Jozef Budsky munkáját dicséri, akinek számos sikeres rendezése már nemegyszer nemcsak a bratlslaval, hanem az egész csehszlovák színjátszást lelkesítette. A közönségen Jóleső érzés vesz erőt, amikor Viasz és később Szemjon Szemjonovlcs és Dudakov rájönnek az élet Igazi értelmére. Gyűlöljük Baszovot, az ügyvédet és Sallmovot, akik az egész életet csupán üdülésnek, nyaralásnak tartják. És mennyire szeretnénk, hogy a mű minden alakja rájöjjön arra, hogy az élet nem csupán nyaralás. Megküzdeni Gorkij filozófiájával, pszichológiájával és drámai konfliktusainak kibontakozásával — nem könnyű feladat. S ebben a harcban Is, mint már oly sokszor, Budsky kerekedik felül. Salnos, színházainkban még mindig szokás egyes művészeket túl sokat foglalkoztatni. A „befutott“ színészre annyi feladat hárul, hogy azokat szinte képtelen hibák nélkül megoldani. Ez áll fenn Mária Královlőová esetében Is (Varvara Mlchajlovna). Nem eléggé természetes, és például a „nézőközeiben“ elhangzó mondatai, valahogy eltűnnek, nem maradnak meg az ember emlékezetében, pedig éppen ezek a mondatok Jelentik a mű eszmei mondanivalóját. Nagyon valószínűnek tartom, hogy néhány előadás után szerepe megérlelődik és alakítása kitűnővé válik. A befutott színészek mellett azonban többet kéne foglalkoztatni a Színművészeti Főiskola hallgatóit. A Nyaralókban Is nagyon Jól oldotta meg feladatát Vlerka PavlI- ková, a Színművészeti Főiskola harmadéves hallgatója. Szerintem ez elég blzontték arra, hogy a fiatalokra is bízhatnak komolyabb szerepeket. Frantláek Dibarbora Baszov ügyvéd szere- Dében nagyon jó alakítást nyújtott, ö az, aki Mária Kráfovléová és FrantiSek Dibarbora • • • • Gorkij- bemutató a Hviozdotlav Színházban Peter Mikullk és Viera Pavlíková A Nyaralók. Előtérben: Karol Machata, Julius Hantik és Frautiiek Dibarbura Salimovval együtt (Villám Záborsky) a semmittevés megtestesítője. Rlumln (Ctlbor Flléfk) — az öngyilkosságban keres menedéket, de mé|f ez sem sikerül neki. Pedig milyen kárl Egy semmittevő egoistával kevesebb lett volna. Mária Lvovna (Olga Budská) nyitja fel néhány ember szemét; ő az, aki bátran, mindenkinek a szemébe mondja: — Manapság szégyen így élnll Egyszerűségével azonnal megnyeri a közönség tetszését, minden lépéséért szurkolunk, s valóban elhisszük neki, hogy meg tudja győzni a körülállióknak legalább egy részét. A fiatal Viasz (Karol Machata) még korán észbekap, tudja, hogy ő még sokat tehet a társadalom érdekében. Humoros verseket költ, és bizony sokan magukra ismernek benne. Természetes, vannak, akik megsértődnek és meg akarják mutatni,'hogy ők Igenis, továbbra Is ezt a lusta életet folytatják (habár magukban beismerik, hogy rosszul cselekszenek). Szuszlov (Július Pántlk) és felesége Júlia Flllpovna (Éva Krlífková) beletörődnek eddigi életükbe, s habár az asszony jobban érzi magát a könnyelmű Zamisztdv (Marián Gallo) társaságában, mégis marad és tovább éli egyhangú és, unalmas házaséletét. Az Idősebb Dudakov és a már öreg Szemjon Szemjonovlés (Jozef Króner és Martin Gregor) pedig a jobb, a boldogabb élet útjára lépnek. Ezen az előadáson tehát sokan, nagyon sokan magunkra ismerhetünk. Gorkij azonban szerette az embert. Hitt benne, hitt a jövőjében. Támadta a társadalmat, de a társadalom érdekében. Filozófiája, életfelfogása, vallomása mérhetetlenül rokonszenves. DRÄFI MÁTYÁS 17
