A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-24 / 12. szám
Hosszú volt a tél és kegyetlen, de végre elfért felette az IdO. Az erdőben halk szavú, apró patakocskák csörgedeznek, folyik a hóié és egyre bámul a hosszú hónapokon át fehérbe öltöztetett táj. Ilyenkor még csendes az erdő, néha hallatja csak hangját a nyltnlkék, de már zöldül a fü és aprószlrmú, gyenge virágok nyújtóznak a nap felé. Ktvtrulnak, mint mosoly a gyermekarcokon ... ESEMÉNYNAPTÁR ■ 1 «68-ban iifiletett Makxxlm Gorki!, a nagy szocialista-realista orosz író, a szovjet irodalom megalapítója. Születésének 95. óvfordulóJAt márclos 28-án flanapeljttk. ■ 1853. március 30-án született — 110 ávvel ezelőtt — Vincent van Gogh holland festő. ■ Tizenöt évvel ezelőtt, 1948. március 31-án halt meg Egon Erwin Kisch, a kiváló ó|ságfró és antifasiszta publicista. Mai számunk tartalmából: 60 perc egy klinikán . , . . 4 Jemen — egy királyság vége . 5 1982 Repülőrekordjai .... B Duba Gyula: Idegen szem (kisregény) .....................................12 Szavak, amelyeket fáj kimondani (vita) ........................... 18 A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók KnltáregyesOletíaek hetilapja. Megjelenik minden vazáraap. Főszerkesztő Major Ágoston. Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gály Iván, Gynrcsik József, Lőrlncz Gyula. Mécs József, Ozsvald Árpád, dr. Szabó Rezső. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenskáho 8. Postafiók C-398, telefon 533-04 Terjeszti a Posta Hlrlapssolgálata, előfizetéseket elfogad minden poztahlvetal ős levélkézbesitő. Külföldre szőlő előfizetőseket elintéz: Poltovni novinovf áfád, vfvoi tiskn, Jlndfttská ni. 14, Praha. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Stórova 4. Előfizetési dij negyed övre 19,50 KGs, fői övre 39.— Kis, egész övre 78.— Kés. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. K—21*31213 \ ^/üdvözöljük á Csemadok járási konferenciáit Lőhet, hogy fontos munkádban, vagy szónoki beszéded közben zavarlak levelemmel, melyet helyi szervezeted nevében most mondasz el a Csemadok járási konferenciáján; kulturális életetekről, a helyi szervezet működéséről akartam szót váltani veled. Mivel ezeken a konferenciákon alaposan megvitatjátok a problémákat, így most cgak személyedhez szeretnék beszélni. Ha jól emlékszem, az évzárón beválasztottak a vezetőségbe, sőt elnök lettél. S ha már valakit megválasztanak az emberek, valamit várnak is tőle, valami új tettet, valami érdekeset. Tehát, ha meg akarod állni a helyedet, cselekedni is kell az emberek érdekében. — Vajon mit csináljon az új elnök, — kérded? Tervet nem kell benyújtani a vezetőség elé, mert ezt már jóváhagytátok az évzáró közgyűlésen. Regényt Írjon, színdarabokat vagy verseket? Nem! Ez nem lehet, hiszen ehhez nem értesz, te egyszerű dolgozó vagy, tárod elém kérges tenyered. Mit tehet hát? Alakítson énekkart és táncegyüttest? Ezt már megszervezték az előbbi elnökök. Brigádot vagy kirándulást szervezzen? Ez a legkevesebb, hiszen ez könnyen megy. — Könnyen? Könnyű neked, rózsásra festeni az életet — válaszolsz kissé sértődötten. — Ha itt volnál köztünk, talán te is másképp beszélnél. Sokszor azt se tudja az ember, hogy hol kezdje. Mint új elnöknek át kell vennem a leltárt, keresem a táncruhákat, hangszereket — se istene, se gazdája. A bélyegeket már tavaly szétosztották, de hogy ki fizetett értük, ki nem, azt nem tudhatom, hiszen nem vezettek a múlt évben jegyzőkönyvet. A pecsétet a mai napig sem kaptam meg. Tehát mivel kezdjem munkámat? De talán jobb erről nem is beszélni. Hidd el, fáj az embernek. Ha tudom, hogy áll a helyzet, el sem fogadom az elnökséget. De ha már rábeszéltek, mit csináljak? Az biztos, hogy nem hagyhatom cserben a szervezetet. Megígérem, hogy házunk táján rendet teremtek, s jövőre már szépet is hallasz működésünkről, életünkről. No látod, ez a helyes beszéd! Ogy emlékszem, a múltban azt mondotta valaki, hogy az elnök olyan, mint az ébresztőóra. Ez a megállapítás a múlté, csak a múlt igaza, mert a múltban kellett ébresztgetnl az emberet, amikor az elmaradottság és sötétség világában éltek. Ma nemcsak hogy ébren járnak körülötte, de mindent látnak, hallanak, .kiváncsiak, sok mindent szeretnének tudni, ismerni. Tehát az életben jártas, olvasott emberekkel vágy körülvéve. Ezeknek az igényeit, kultúrszomját kell kielégítened. De ékesszólásokkal ma már nem sokat érsz el. Ma példás munkát, tetteket várnak az emberek. S ez nem más, mint az elnök apró-cseprő napi tettei,, Hetenként összehívni a vezetőséget, megbeszélni az eseményeket, megosztani a munkát a többiekkel. Mert nem az a jó elnök, aki maga végez mindent, hanem az, aki másokat is konkrét feladatok elvégzésével biz meg. Gyakrabban kell beszélgetni a tanítókkal; meg kell győzni őket, hogy énekkart vezessenek, előadást tartsanak, vagy színdarabokat tanítsanak. Máskor az EFSZ vezetőségével kellene tanácskozni, megkérni, hogy a kultúralapból vegyenek hangszereket, táncruhákat, könyveket, a szövetkezeti klubba vagy művelődési otthonba festményeket. Munkádban problémák is felmerülnek, olykor egyedül érzed magad, nem tudsz megbirkózni a nehézségekkel. Forduljál ilyen esetekben a pártvezetőséghez. Közös erővel küzdjétek le a nehézségeket. Pontosan már nem emlékszem, hány éves lehetsz, ha el is szálltak már feletted az évek, a fiatalokról akkor se feledkezz meg. Szervezzetek teadélutánokat, „ki mit tud’ vagy „kérdezzfelelsk’ esteket, irodalmi délutánokat, könyvekről való beszélgetéseket, esetleg szavalattal, énekszámokkal, tánccal összekötött műsoros vasárnapokat. Jó volna, ha már most készülnétek a járási versenyekre, országos kulturális rendezvényekre. Lehet, hogy te nem vagy szakember, de a próbákra el kell menned, biztatni, dicsérni, serkenteni az embereket. Hiszen magadról tudod, hogy a szép szó többet ér, mint a véget nem érő dorgálás. S te * elnök vagy, egy szervezetnek a feje, tőled várják az emberek, hogy fáradságos munkájukért megkapják a köszönetét. Hogy neked ki köszöni ezt meg? Lehet, hogy senki, lehet, hogy nem dicsérnek meg, sőt neheztelni fognak rád feleséged, vagy gyermekeid, hogy nem ülsz köztük minden este. De te jól tudod, hogy a kultúrmunkát nem mérik sem méterrel, sem literrel. Hogy az emberekért tenni tudjunk, hogy a közért magunkat áldozzuk, ehhez kitartásra és egy kis büszkeségre van szükség. Büszkén kiállni a porondra és megmutatni, hogy a falu kulturális életének fellendítéséért, az emberek egymáshoz való viszonyának megjavításáért, a kölcsönös megértésért, a nyelv, a szép szó, a nemes gondolat és cselekedet érdekében, te is tettél valamit. MAJOR ÁGOSTON t
