A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-10 / 10. szám
Mélyek ax árnyak k Vigadó épületének díszítéséin, ■ korái alknuyatban félhomály. A segsngos folyosón cxak a hátáé teremből kiszűrődő xongoraaxú varat. Igaa arra káli haladnunk. ott ax ameletl hátsó taromban gyakorolnak tarpexlkboré táncoslábó sxarény sxolgái, a balottnővendékek. A Vigadó patinás falai kóxt kaptak halyat a mtlvésxat kBlSnbóxó ágaxatal. Ax egyik sxarény xngban hóxódoak mag a Sxln- és Zanemflvósxatl Főiskola balett-táncos nfivendékai. Kényelem, nagyvonalóság, összkomfort? Üvegfalú öltözők, két lépésnyi hnass, még sxarbncse, hogy kevesan vannak a lányok, do a fiók is csak szorosan vetkőzhetnek öl törhetnek Thállánah « sftgódtémjilomábkn. Axért hibá nlocsón, lel-' kés fiatalok. Űvék a |BvB, Nlxsinsxkljt is mégsáégyeníté Igyekezettel tanalják a szabályos tasttartást, a lendülete«, ugrást.- Tóth Mariién* tanítványai. A tükrös terem egyik sxBgléíébáü árva zongora sxomórkodlk, éhből varázsolja elő a kisérő zenét mesterségéhez tartozó egykedvüsóggal a zongorista, mégis Ady „fekete zongorája“ Jót őszünkbe: Ez mind. mind: ex a zongora. Igen. ex a zongora ax egyedüli kallók, más nincs Is a teremben, kfit szók meg egy rozoga zongora. Bolond hangszer, sir, nyárit és bég. Tóth Marilena növendékeinek mégis ax Jelenti ax élet melódiáját, nekifeledkaxve, verejtékezve, szfvvel-lélekkel végzik gyakorlataikat, egy-kattő, egy-kettő ... — Még egyszer kérném! — kőnyfirtelea Tóth Marilena hangja, s máris mntatfa, így kell emelni a bal kart. nem Így, Így — a matatja, magyarázza, a máris szól, sir Ismét a zongora. Balett, tánc, szórakozás? Nem, kemény munka, komoly edzés, verejtékez gyakorlatozás. Még egyszer, s még egyszer — S még mindig akad hiba, meg kell Ismételni. A zene? Improvizálás, de tele ritmussal. Stemme]. Most három lány lejti táncát. Negyedévesek. Zenei Jellemtánc. Lett tánc, népi tánc, két róddal, magj azerbejdzsáal tánc, szintén folklór Jellegű. — Egy, kettő, három, négy, Jobban hajlani, most Jó... s aztán telsóbajtanak a lányok. VAgo az órának. Ok befelezték, de Jönnek a másodévesek. Egy szőke és agy fekete lány. Sudár a termetük, könnyed mozgásáak. Bemelegítés, lágy szökkenések, láblendités, hajladozások. Megjöttek a fiák Is. Halász András és társai. Vállas, Izmos legények. Könnyedén emelgetik a partnernőjBket, dobálják, forgatják, pörgetik. Lendfilotesen, biztosan. Mint a sülyamelők, olyan könnyedén emelik édes terhűket. A szőke Marcella még fél a magasban, meg kell szoknia, a fekete Dagmar már magabiztosabb. Am nem sokáig tart a bemelegítés, máris következik a komoly rész, a verejtékez, fáradságos mnnka. — Mindenki a helyére) Rövid a vezényszó, s máris szól a zongora, a gyakorlatok ütemesek, megvan az összhangé Mógis elégedetlen a tanárnő. Pádig így szemre könnyedek a mozdulatok, lendületes a fáradt test, csupán a légzés gyorsabb, csupán a homlokba hull egy Incselkedő tincs. Nincs megállás, nincs pihenés. S ha van, az Is rövid, mert Tóth Marilena hangja máris fáradhatatlanul serkenti munkára a másodéveseket Is. — Hogy szeretem-e munkámat? Nagyon, két esztendeje tanítok a Szín- és Zeneművészeti Főiskolán, s mondhatom, Igán elégedett vagyok a tanítványaimmal. Halász és Psoták például egészon elsőrangú táncosok, de a többiekkel is érdemes foglalkoxuL Moszkvában tanultam, hét esztendeig, Zaharov, Taraszov professzoroknál a Színházi Intézet tánckarán. Nincs sok idő a baszélgptésre. Ismét megszólal a zongora. S a zongora hangjára igyekeznek kifejezni élményeiket, érzéseiket. Izgalmaikat a tanítványok. Halász András év társai. Mert a balett elüadó művészet. Táncművészet. Szöveg és képek: M. S. Sok kicsi fehér baletteipő
