A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-10 / 10. szám
Keresztrejtvény SZTYEPAN SCSIPACSOV „Éjszakai tűnődés című költeményéből idézünk a vízszintes 1, 34, 85, valamint a függőleges 1, 5 és 29. számú sorokban. Beküldendő e sorok megfejté VÍZSZINTES: 1. Gárdonyi népszínmű címe. 5. Az idézet 1. része (a nyíl irányában folytatva). 14. Közép-Euröpa legnagyobb tava. 16. Forma. 17. Csónakázik. 18. Sziget franciául. 19. Fekvőhelye. 21. Személyes névmás.. 22. Bálint László. 23. Méreg része. 24. Rágó-dohány. 26. Állítólagos „havasi ember“ a Himalájában. 28. Istenek itala (névelő). 31. Len peremei. 32. Arab néptörzs Algériában. 34. Az idézet 3. része. 36. Sáros. 39. Aluminium vegyjele. 40. Korom részfe. 41. TBÉ. 43. AZÉ. 44. Menyasszonyok. 45. Zuhanunk. 48. Állati lakhely» 49. Bellini-opera címe. 51. Egyiptomi napisten. 52. Palló, hid. 54. Férfinév. 56. Emelkese legkésőbb március 17-ig. Ödön közepe. 102. Kötény kán vezér nevének másik formája. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet B. része (a nyíl irányában folytatva). 2. Egyensúly közismert idegen eredetű szóval. 3. Orosz férfinév. 4. Harag része. 5. Az idézet 2. része (a nyíl irányában folytatva). 6. Foghúsa. 7. Orosz helyeslés. 8. Igekötő. 9. Ragadozó (ékezethiba). 10. Sajátkezűig. 11. Házhelye. 12. Endre Viktor. 13. L-lel a végén: a török köztársaság első elnöke. 15. Morse-betű. 20 Apa törökül. 22. Építőanyag. 25. Időegység. 27. Folyó Máramarosban. 24. idézet 4. része. 30. dik a víz. 58. Mintás pamutanyag (névelő). 60. Kínai hosszmérték. 61. Nóta. 63. Minta németül. 65. Tinta angolul. 66. SDG. 68. Védi. 70. Ezen a napon. 71. Takarmánynövény. 73. - Garara része. 74. Vissza: idegen női név 78. Olaf betűi. 80. Ágota becézve. 82. Azonos betűk. 83. Állóvíz. 84. Elbukó. 85. Az idézet 5. része. 89. Azonos betűk. 91. Ismert slágerénekesnő. 92. Hon betűi. 93. Vörös angolul. 95. Cél németül. 97. Római négy. 98. Mészáros. 101. Azonos betűk. 33. A népgazdaság legfontosabb ágazata. 35. Lét. 37. Görög filozófus, a sztoicizmus megalapítója. 38. Sára betűi. 42. Felhős. 46. Középen betfipótlással: rengeteget.' 47. Kóbor mássalhangzói. 50. A honfoglalásban részt vett hét vezér egyike. 51. A volt orosz parlament neve (névelővel). 53. Veri. 55. Barátságtalan. 57. Amur fele. 59. Menyasszony. 62. Adó peremei. 64. Prés. 67. Vissza: szorító (az ökölvívásban). 69. Volt egyiptomi uralkodói cím (névelővel). 72. Hiányos balkon. 75. Vissza: félreszorítja. 76. Lusta. 77. Tombol betűi. 79. Király, Shakespeare-dráma hőse. 81. Lavór része. 84. Éhes vagyok. 86. Vissza: kis Vilmos. 87. Abrak-e vajon? 88. UHL. 90. Angol főnemesi cím. 94. Férfinév. 96. Hiányos eke. 99. Puska ürméret. 100. Turul része. Az előző rejtvény megfejtése: Munkások vagytok? Dolgoztok szorgalmasan? Egyébbel ne törődjetek. Egyletre nincs szükségtek, és ha politizálni akartok, majd teszek ellene. A 8. sz. rejtvény megfejtői közül könyvjutalomban részesültek: Banyár László, Érsekújvár; Senye Ferenc, Bratislava; dr. Csorba Istvánná. Nemesúcsa; Hartman Kató, Nagykapos; Kiss Lajos, Andöd. y//////////////////^//////////////////////////////////.y////////////////////////////7/y////>-//A/////////////////////////w/////////////////w//////Aw////////////////v',v////. Uj áramlatok a szovjet irodalomban Folytatás a 9. oldalról a múlt században Puskin és Tolsztoj enciklopédikus képét rajzolták meg a XIX. század Oroszországának, akkor ezekről a mai fiatal szovjet irodalmárokról is bátran elmondhatjuk, hogy a szovjet mának és a mai szovjet embernek hasonló, átfogó és mély ábrázolását nyújtják. Műveikben sokkal közelebb kerül hozzánk a szovjet ember, mint bármikor ezelőtt, mert látjuk, hogy erényeivel és hibáival együtt hozzánk hasonló élő lény, testvérünk és nem papírból kivágott árnyalak. Ez az új nemzedék valóban gazdagítja a szovjet irodalmat, annak ellenére, hogy még eddig nem jelentkeztek olyan hatalmas átfogó és nagy erejű regénnyel, mint Solohov Csendes Donja, vagy A. N. Tolsztoj Golgotája. Sőt regényszerkezetük, formakészségük sem a legtökéletesebb. Fő erősségük mondanivalóiukban van és abban, ahogyan ezt kimondják. Kedvelt megnyilatkozási formájuk a kisregény és a novella, amely hathatós fegyver a kezükben. Hiszen Grigorij Baklanov „A holtak nem szégyenülnek meg“ című kisregényével, valamint Vlagyimir Tyendrjakov olyan írókat kényszerítettek újabb, őszintébb írásmódra, mint mondjuk Konsztantyin Szimonov, akinek Élők és holtak című regénye diametrálisan eltér a sztálingrádi Éjjelek és nappaloktól. Kuznyecov műve „A legenda folytatása" is kisregény, mégis a szerző olyan lélektani mikroszkóp alatt mutatta meg a nagy építkezés hőseit és kevésbé hőseit, ahogyan ezt az orosz és a szovjet Irodalom legnagyobbjai tették. Mégpedig a legegyszerűbb eszközökkell Vagy vegyük Vasztlij Akszjonov első regényét a „Kollégákat“. Ezt az írást sem lehet formai szempontból irodalmi remekműnek nevezni, de mondanivalója fontos és erőteljes, kifeiezésmódja, megkapó. És éppen Akszjonov könyve az új szovjet irodalmi áramlatok egyik legmarkánsabb megnyilvánulása, ahol az egyes szereplőkön észlelhetjük a régi világ mindent demoralizáló hatását, de akik, mint Makszimov és Karpov, a döntő pillanatokban megtalálják a helyüket. Ök, de főleg Szaska Zeljonyin, az értelmiségi eredetű, de ugyanakkor a legpozitívabb hős tetőtől talpig jellegózetes, mai szovjet emberek, csak úgy, mint a negyvenhárom éves Alekszandr Szolzsenyicin kisregényének trakigus hőse Ivan Gyenyiszovics. a lágerben ártatlanul szenvedő kommunista, aki megmarad embernek: derék, becsületes szovjet embernek és kommunistának a legnagyobb embertelenség közepette is. Ezt az úi szovjet prózát, valamint az új szovjet lírát is. amelyet az öregek: Martinov, Tyihonov, Ahmatová, Antokolszkij, Tvardovszkil és mások mellett a fiatal Jevgenyij Jevtusenko, valamint Róbert Rozsgyevsztvenszkij és Andrej Voznyeszenszkii — bogy tsak néhá nyat említsek — képvisel, éppen a szilárd és odaadó, hű pártosság jellemzi. Érdeklődésüknek központjában a legidőszerűbb társadalmi és politikai problémák állnak, noha írnak elégiákat, szerelmes versekét és idillikus tájképeket, borongós hangulatverseket is, miivel fiatalok és emberien éreznek! Legtöbbjük a Gorkij Irodalmi Intézet neveltje, de vanak köztük olyanok is, akiknek technikai műveltségük van, mint Andrej Voznyeszenszkijnek. akire saját bevallása szerint az ószláv templomok és Le Corbussier jobban hatottak, mint Byron vagy Goethe. Am verseket, jó és szép verseket 'írna*. Ezért is van olyan közönségük, mint amilyen soha és sehol költőknek nem volt. Hiszen, ma már világhírűek a moszkvai költői estek, hol ezrek és ezrek, sőt gyakran tízezrek hallgatják a fiatal és nem fiatal szovjet költők legújabb verseit. Kedvencük pedig Jevtusenko, ez a magas, szőke viharmadár, akinek hangja harangzúgásként szól, fevtusenko, aki se nem félhivatalos udvari ellenzéke Hruscsovnak, sem pedig haragos szovjet ifjú, ahogyan őt nagy előszeretettel titulálják Nyugaton. Szovjet költő ő a legjavából, Majakovszkij politikai poézisének folytatója, egy a sokból, primus inter pares, aki társaival együtt a babona, a hazugság, a szellemi és erkölcsi deformáció ellen harcol, az embernek az emberhez való őszinte, emberi viszonyáért, az igazságért és a szabadságért, a békés életért amelynek Jevtusenko nagy szerelmese. Ezért is írta le 1956-ban a Prológus ezeket a sorokat. „A boldogság les? a halálom, a boldogság, hogy élhetek1“ 15
