A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-03-03 / 9. szám

Március hónap — a könyv hagyományos ünnepe. Szaporodnak az újságokban a könyvvel és kiadással foglalkozó cikkek, melyek szerint a könyvkiadással, a mennyiséggel nemigen van baj nálunk, csakhogy a cél nem a kiadás, hanem az olvasás. S itt már nem olyan Zavartalan az örömünk. Ugyanis a könyvhónap „tiszteletére“ lapjainkban elhangzott számos panasz Is, hogy a fiatalok, tehát a holnap felnőtt olvasói nem olvasnak, vagy nem azt olvassák, amit kéne. M. Solleová kezdte a Llterárni novínyban, s P. KarvaS, és .A. Mráz folytatta a Kulturny 2ivot-ban. A legsúlyosabb a KarvaSé, aki egy alkalommal elhülve tapasztalta a bölcsészkar két szlovák-szakos hallgatójának tájékozatlanságát a szlovák és szovjet irodalomban. Egyszóval: a mai irodalmat a legelhivatottabbak sem Igen Ismerik. Ezek a panaszok ösztönöztek bennünket Is, mikor elindultunk hogy felmérjük a mi viszonyainkat. Olvas-e a mi fiatalságunk, és ha igen — mit? Gál Sanyi barátommal négy iskola (két Általános Középiskola, és két szakiskola Rimaszombatban és Tornaiján) öt osztályát látogattuk végig, s kerestük mindenhol az érettségi előtt állókat, mint olyanokat, akiken legjobban le lehet mérni irodalmi készültségüket vagy készületlenségüket, Kérdéseket tettünk fel csak úgy találomra: Van-e Fuőlk jelvényed? Hány könyved van otthon? Mit olvastál az utolsó három hónapban? Miről szeretnél olvasni? KI a kedvenc Íród, költőd? Mi az a barokk, realizmus, exisztencializmus? — S az eredmény? No, panaszkodni valónk nekünk is van bőven.

Nemegyszer elmondtuk már nyilvános fórumon is, hogy fiataljaink irodalmi ízlése valahogy megragadt Jókainál és Mikszáthnál. Most 114 Írásos bizonyíték van a kezünkben, hogy Így igaz: a 114 mégkérdezettből 80 azt felelte, hogy kedvenc írója Jókai Mór, 37 még hozzátette, hogy költője Petőfi, s húsz szavazott Adyra, s 17 József Attilára. Sok esetben lehetett ez persze a leggyakrabban hallott név is. Sőt olyan választ Is kaptunk, hogy kedvenc költőm Goethe, mikor a többi válaszból {mit szeretne olvasni, mi az a realizmus, mit olvastál az utolsó három hónapban?) nyilvánvaló volt, hogy a megkérdezett kedvence legjobb esetben is csak Gaál Mózes lehet. De nyolcvanszor ugyanaz az eset nem fordulhat elő — Iskolás „írom ami eszembe Jut“ gyakorlatból. Itt valóban baj van az olvasóttsággal. S ez a nyolcvan egybehangzó válasz annál elképesztőbb, mert arra a kérdésre, hogy miről szeretne olvasni 75 azt felelte, hogy mai fiatalokról. A bosszantó az, hogy a „mai fiatalokat“ Jókaiban vagy Mikszáthban keresik.

Persze, azért nem csak Jókait és Petőfit olvassák. Az utolsó három hónap olvasmányai között ott van Balzac, Stendhal, Dosztojevszkij, Hugo, Dumas és Móricz is. Érdekes, hogy majdnem mindegyik olvasta Voynich Bögöly-ét. De hol van Akszjonov,

Mit olvastál az utolsó három hónapban? — tesszük fel a kérdést. S a rimaszombati közgazdasági Iskola diákjai válaszolnak. ..

Rozov, Kingsley Amis, Goytisolo, Biankóvá, Cseres Tibor, Moldova György — hogy csak találomra válogassak a nevek között, akiknek a müvében valóban mai fiatalokat találna az a bizonyos 75 kereső.

■ KarvaS azt panaszolja, hogy a nyári brigádról hazafelé igyekvő s autójába betévedt két bölcsész lánynak a mai irodalom befejeződik. A plébános köztársaságával (Tatarka), s halvány sejtelmük sincs Záryról. de őt magát (Karvaát) is nyugodtan keverik Mfíaőkoval. No, a mi fiataljaink — feltehetően a gyakori irodalmi estek következtében — névről nagyszerűen ismerik Fábry Zoltánt, Szabó Bélát, Bébi Tibort, Lovicsek Bélát, Mács Józsefet vagy Ozsvald Árpádot, de az utolsó három hónapban egyetlen könyvet sem olvastak az említettektől, de hiába keresnéd a felsorolásukban az olyan neveket is, mint Szabó Pál, Németh László, Illyés Gyula, Veres Péter, Benjámin László, vagy Szabó Magda. A kedvencekről már írtunk: a szuverén Jókain kívül csak Dénes neve fordul elő háromszor, s Cselényé kétszer. A mai magyar irodalom hát „nem nagyon érdekli“ a fiatalokat, mondaná a pozitivista, de hogy van az, hogy Szőke József Oj Ifjúságban folytatásokban megjelenő Katicabogarát -szinte minden megkérdezett ismerte? A válasz' egyszerű: a fiatalok azt olvassák, amit a kezükbe adunk. Következésképpen Irodalmi ízlésük olyan, amilyenné, alakítjuk. Emellett szól az a tény is, hogy ugyanabban az iskolában az utolsó három hónapban olvasott könyvek nagyjából ugyanazok.

Az okok vizsgálaténál hát szinte önkénytelenül adódik a felelet: az irodalmi nevelés a bűnös. Még mindig nagyon keveset foglalkozunk az irodalom-órákon a mai modern irodalommal (magyar és világirodalommal egyaránt). A, 114 érettségi előtt álló fiatalból legalább száz tudta a realizmusról, s a barokkról, hogy művészeti stílusok, esetleg némelyik irányzatnak vagy módszerének nevezte őket. Legtöbbjük a realizmushoz még azt is hozzátette: hogy „valóságábrázolás“, de az exlstencializmust már csak egyetlen próbálta megfejteni, s Irta róla, hogy „dekadens irodalmi irányzat, elsősorban nyugaton“. Vagyis az irodalomórákon az irodalom a realizmussal befejeződik, s esetleg mint ráadást, az évvégi hajrában hallanak valamit a szocialista realizmusról. De Camusróí, Sartreról, Dürrenmatról, Németh Lászlóról, 7Sarkady Imréről, Kaffkáról vagy Capekről nem tudnak meg semmit az iskolában, mint ahogy mi, mai huszonötharmincévesek sem tudtunk meg semmit, csak akkor, mikor az iskola ajtaját szerencsésen becsuktuk magunk mögött.

De az irodalmi nevelés nemcsak az irodalom-órákon folyik. A változatos formák közt jelentős helyet tölt be — vagy inkább tölthetne — a Fuőik-jelvényszerző mozgalom. Csak hogyha valamilyen mozgalmunkat, akkor ezt nagyon kikezdte a formalizmus. A 114 megkérdezettből kb. száznak van FuCik jelvénye, de az öt

Molnár Zsuzsa a Közgazdaságibál azok közé a kevesek közé tartozik, akik a mai fiatalokat nem Jókaiban keresik