A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-24 / 8. szám
Prandl Sándor felvétele Mai számunk tartalmából!r Érsekújvár! krónika . . . Számadás egy életről . . . Hogyan él az emberiség 2000-ben? ...... Sztárparádé........................... Az atomkaland . . . . . Vita..................................... A Csehszlovákiai Magyar Dolgosak XaltáregyesMetáaak honlapja. Megjelenik ■ttodon vasárnap. rSsasrkaaatS Major Ágoston. Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gily Iván, Gynrcsik JOsset, Urines Gynla, Máes I Asset, Ozsveld Árpád, dr. Saabé kossá. SzerkaszlOség: Bratislava, Jesanakého 8. PostafiAk C-389, telefon 833-M Terjeszti a Posta Hlrlapssalgálata, előfizetéseket elfogad Minden postahivatal ás levélkésbesitO. Klllőldro ssálá előfizetéseket elintéz: Poátovni nsvlnovf álad, rfran tlskn, JlndMáská ni. 14, Praha. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Stárova 4. Előfizetési díj negyed évre 19,S0 Kis, fél ám 38.- Kis, sgáss évre 71.- Kis. Kéziratokat asm Orsflnk meg ás asm kilátlak vlssss. K-08'31087 4—3 8—7 8 17 18—1» 20 'Aet'Rő(j1k et*UMl~ 1962. szeptembere óta James Meredith nevét Ismeri az egész világ. Ez a huszonkilenc éves néger fíatalemeber alaposan felkavarta az Egyesült Államok egyik legkényesebb problémáját, a még ma is tomboló esztelen faji üldözést. A keményfejü néger diák Meredith nagyon szegény családból Szármázik. Apja mezőgazdasági munkás. Gyerekkorában a tanulásról- ábrándozott, akárcsak kilenc testvére. Szereti Amerikát, Mississippi Államot, szülőföldjét. Nem tud belenyugodni, hogy az alkotmány biztosította jogok ellenére elnyomják, üldözik a négereket. „Túlságosan sokáig türtük a szenvedéseket ebben az országban, amely a miénk is, amelyért sok-sok néger áldozta életét a két világháborúban.“ — jelentette ki Meredith egyik nyilatkozatában. Ezért elhatározta, hogy beiratkozik az oxfordi egyetemre, amelybe eddig „csak fehérek“ járhattak. Már ehhez az elhatározáshoz is bátorság kellett. A néger fiút, aki az amerikai légi haderőknél az őrmesteri rangig- vitte, higgadt, bátor embernek ismerik társai. Az elmúlt hónapokban be Is bizonyította, hogy nem Ijed meg a saját árnyékától, amikor a fajgyűlölők csürhe hada llnceléssel fenyegette, és az egyetemet szinte hadszíntérré változtatta. ; A „szent háború“ és a kormány Az oxfordi botrány komoly gondott okozott a washingtoni kormánynak. A Meredith eset újra lerántotta a leplet az amerikai faji megkülönböztetésről. Ez annál is kellemetlenebb, mivel az USA minden eszközzel Igyekszik meggyőzni a fekete földrész országait, hogy az USA a fiatal, négerlakta afrikai országok őszinte barátja. A kényes helyzetet úgy „oldotta meg“ Washington, hogy az alkotmány biztosította jogoknak valamiképp érvényt szerezzen, de azért a faji üldözés híveinek se essék bántódása, hiszen élükön olyan személyiségek állnak, mint Mississippi állam kormányzója. Washingtonból több száz katonát és rendőrt vezényeltek ki a rend biztosítására, amely a Reuter hírügynökség értesülése szerint eddig kb. négy millió dollárjába került az államnak. Közben az egyetemen tovább tevékenykedett a fajüldözők szervezete, amely hetilapjában nyíltan megírta, hogy „szent háború-t hirdet a faji megkülönböztetés felszámolására tett minden kísérlet ellen.“ A gyűlölettől elvakult fajvédők kiüldözik az egyetemről még azokat a fehér diákokat Is, akik szimpatizálni merészeltek a néger fiúval, sőt még a „liberálisabb“ érzelmű tanárokat Is megfenyegetik úgy, hogy többen ott hagyták az oxfordi egyetemet. A kormány azonban vonakodik a fajüldözők szigorú megbüntetésétől. Pedig amfg erős kézzel érvényt nem szereznek az alkotmány biztosította egyenlőségnek, az Egyesült Államok nem szabadul meg a csúfos szégyenfolttól. Távozzon az egyetemről? Meredlthnek több afrikai országból felajánlották, hogy örömmel fogadják, ha náluk tanulna. Sokan azt ajánlják, menjen az északi álamokba, ahol már sikerült érvényesíteni az egyenlőséget, vagy pedig tanuljon a négerek számára fenntartott egyetemen. Az amerikai sajtó nemrég arról Irt, hogy a néger diák idegileg nem bírja tovább a borzalmas légkört és egyelőre megszakítja tanulmányait. Meredith azonban január végén egy sajtóértekezleten még kijelentette, hogy az egyetemen marad, mivel ezt kívánják az emberek az egész világon. Pedig tudja, hogy életét is kockáztatja. „Nem féleki“ — mondotta Meredith akkor a Jeune Afrique c. lap tudósítójának. — Hagyjam ott az egyetemet? Ugyan miért? Azért, mert Mississippiben faji elkülönítés van? Azért, mert az állam kormányzója és munkatársai gyűlölik a négereket? Vagy talán azért, mert az egyetem diákjainak többsége nem hajlandó köszönni nekem, beszélni velem és sokat sértegetnek? Azért hagyjam ott, mert állandóan szövetségi detektívek kísérnek s egyikük velem is alszik? Azért, mert mindenütt a felém sugárzó gyűlöletet és rosszakaratot látom? Dehát miért is döntöttem úgy, hogy erre az egyetemre iratkozom be? Azért, mert pontosan tudtam, mi vár rám! Mindez egyáltalán nem lep meg. Régóta visszavonultan élek feleségemmel és kisfiámmal. Itt születtem Mississippi államban s jól tudom, hogy milyen körülmények között élnek nálunk a négerek. Kizsákmányolják, üldözik, emberi méltóságukban megalázzák őket, lábbal tiporják jogaikat. Ami napjainkban Mississippiben végbemegy, fontosabb Amerika számára, mint az én egyéni szempontom. — Nem bírom tovább, távozom az egyetemről — jelentette ki újabban Meredith a világnak. Emelt fővel persze! Nem sajnáltam a harcot. Az én esetemből Is világosan láthatja a haladó emberiség, hogy milyen is Amerikában a „demokrácia“. Sz. B. lames Meredltb feleségével és kisfiával. A kis Howard talán mär nem fogja Ismerni a faji BldOsés embertelenségeit
