A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-17 / 7. szám
a _ / amelyeket fáj kimondani Egyoldalú lenne a bfrlatunk, ha kultúránk fejlettségét azon mérnénk le, hogy ki hogyan vesz részt a műkedvelő színjátszó mozgalomban. Hisz az érdeklődési körök változók s a lehetőségek Is gazdagok, jó kultúrmukás lehet például az Is, aki nem műkedvelő de szívügye a könyvtár. Ha népkönyvtáraink kölcsönzöforgalma nagy, az Is kultúrmunkánkat dicsért, mert a könyvben magunkra s másokra Ismerünk, bepillantunk a történelembe, népünk kimeríthetetlen hagyományainak szépségeibe stb., stb. Ennek érdekében népkönyvtáraink anyagát tegyük sokrétűvé, a könyvek kiválasztásába vonjunk be minden hozzáértőt, és a forgalom meggyorsítása érdekében ragaszkodjunk a kölcsönzési határidő betartásához. De a kulturáltság jele például az Is, ha valaki Igyekszik otthon ős. házatáján kulturális környezetet teremteni. A lakáskultúra, a berendezés szükséges kelléke a televízió. De állítsuk azt a célszerűség szolgálatába. Hívjuk fel gyermekeink figyelmét a játékos-tudományos adásokra, a vetélkedők érdekességeire, amelyek mind, mind az önállósághoz, a kezdeményezéshez vezetnek. A télen pihend falusi dolgozók számára viszont a házi mezőgazdasági Iskolát biztosítja a televízió, melynek adásait érdemes hangszalagra venni, s a szövetkezeti iskolában oktatási segédeszközként felhasználni. A lehetőségei', bő sorát említhetnénk még, de ennyiből is láthatjuk, hogy a kulturális munkákat lesr.flkftenl nem ajánlatos. Kurues Nádor Könyv, flint, televízió, színdarab. Tényezők, amelyeken keresztül látókörűnket bővíthetjük. Falun csak ezek nyújthatnak kulturális ismereteket. Vizsgáljuk meg, hogyan tesznek eleget ennek a követelménynek, s mennyire laasználják ki őket Felváron. Tudatosan tettum legelőre a könyvet. A könyv nyújthatja a legtöbbet nekünk. Szép, jól felszerelt könyvtár áll a falu rendelkezésére. Mielőtt átvettem a vezetését, a könyvek sokáig parlagon hevertek. Sokat szétlQpkodtek belőlük, de még Így is tudnák; szolgálni azt, amit szolgálnlok kellene. Csakhát... Szavak, amelyeket fáj kimondani... A könyvtárnak nincs látogatója. Fél kezemen megszámlálhatom az olvasóinkat, s azok Is töbnylre csak X5-16 éves fiatalok meg gyermekek. A könyvtár nagyobbrészt felnőteknek való könyvekből áll, gyermekek részére az iskolai könyvtárt kellene kinyitni — dehát ide Járnak hozzám. Tanítóink hibájából. S engem a lelkiismeret furdal, hogy hétszáz koronából miért rendeltem ötszáz korona értékű új, modern, felnőtteknek való könyveket: Ehrenburgot, Brachtet, Kollandot, és miért nem képes — és meséskönyveket. £n hiszek az emberek különböző típusaiban, de hogy a különbségeknek ne lenne érdeklődési körük, abban nem hiszek. íróknak, költőknek járnlok kellene a falvakat, könyvismertetéseket, könyvvitákat tartani. Nincs szebb, mint megtalálni tüköképünket a könyvek hasábjain. Hogy klpusztit hassuk magunkból hibáinkat, meg kell érteni a könyvekben fellelhető tükörképeinket. Nincs roszabb az Íróra nézve, mintha művét csak szórakozásból olvassák, és nem veszik észre, amire figyelmeztetni akar, amitől óv. A könyv szeret minket, aggódik értünk, félt és vezet bennünket. Emberek, barátaim olvassátok, hogy megismerjétek egymást és magatokat. Mészáros Károly, Felbár ■ Néhány szó a könyvtárakról: Községünknek ezer lakosa van. Könyvtárunknak kilencsázharmlnc kötete van. Ezek kilencven rzázalékban magyar könyvek, de mégis sok közöttük az olyan, amely iránt csak kevesen érdeklődnek. Sokkal több szépirodalmi és ifjúsági mű kellene. A forgalom azonban Így is elég jó. Egy-egy szombat délután 25—30 olvasó kérést fel a könyvtárat. S ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbb látogató más olvasó megbízásait is Intézi, akkor elmondhatjuk, hogy a televízió „ellenére“ is sokat olvas a falu népe. Különösen télen. Nyáron természetesen csökken az érdeklődés. A könyvek és filmek sokat alakítanak a falusiak erkölcsi és politikai nézetein. Ma már szinte Ismeretlenek a ponyvaregények, s nem hiányolja őket senki. A semmitmondó, üres filmeket sem igen magaszN• szűkítsük /• kulturális munkánkat ötszór a könyvtárakról! talják, a baj inkább ott van, hogy a szlovák feliratok miatt nemigen értik ókét. Nem lehetne a magyar vidékekre küldött filmeket magyar feliratokkal ellátni? Kovács István, SajógBmBr Nálunk a könyvkölcsönzö hetenként egyszer van nyitva hivatalosan. De a hét bármelyik napján szívesen kölcsönzőnk. A „hivatalos napon viszont külön értesítjük az olvasóközönséget, és felhívjuk a figyelmüket a jó könyvekre. Egy—egy ilyen hivatalos napon (csütörtökön) átlag ötven könyvet kölcsönzőnk ki. Az utolsó félévben nyolcszázötven darab volt a „mérleg“. Az év végén pedig körülbelül 1900—2000 lesz. Ez talán szép eredmény, ha a lakosok számát figyelembe vesszük (ötszáztlzennyolc). Pedig: nincs megfelelő könyvtártermünk. A jelenlegi kétszer másfél méteres helyiség nem megfelelő erre a célra. S máskülönben Itt van az iskola raktára Is. TBrök Lásslóné, Csoltó Gazdag könyvtárunk van.Csaknem nyolcszáz kötettel. Egy négyszáz lelket számláló falunak az elegendő. Hetente egyszer ven könyvtári nap. De baj van az olvasókkal. A könyvtárnak csupán huszonöt aktív látogatója van. Ha figyelembe vesszük, hogy ez a huszonöt olvasó is mind fiatal — ez nagyon kevés. Felvetődik a kérdés: hát az Idősebbek hol vannak? Ok talán nem szeretnek olvasni? De Igen. Csakhogy nem a mai irodalmat, mert azt nem ismerik. Legtöbbjük inkáb felmegy a padlásra és keres egy ponyvaregényt. Ez a szellem aztán átragad a fiatalokra is. Például a múltkoriban beállít hozzám egy középiskolás diák, és azzal kezdi, hogy olvasott ő egy jó könyvet. Egy bácsinál tele van ilyen könyvekkel az egész padlás. Aztán elmondta a könyv tartalmát, mondanom sem kell, hogy ponyva volt a javából. Ezért igen fontos, hogy Lucskán a jövőben irodalmi estéket rendezzünk, ahol megismertetnénk és megszerettetnénk a falu lakosságával a mai Irodalmat. Azt hiszem, akkor több látogatója lenne a könyvtárnak is. Molnár Béla, Lues ka Nyékvárkonyról jelentik A múlt éo novemberében megalakult nyékoárkonyon ts a Csemadok-s tervezel. A megalakulás után nyomban hozzáfogtak Kónya József Senki fia című színművének betanulásához. A Január elsó felében sorra kerülő bemutató kellemes meglepetés volt a nagyszámú közönségnek. A darab minden szereplője lelkesen, odaadással Játszott, valamennyien megérdemlik a dicséretet. Képűnkön Méhes Sándort, Végh Rozáliát és Maczkó Júliát látjuk az első felvonásban. Horváth István leveléből
