A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-17 / 7. szám
„Sovány mmbmr” és „kövér •mbmr" Az elnöki dolgozószobában, ugyanazon az Íróasztalon, amelyen néhány hónappal ezelőtt még Einstein utolsó felbontatlanul , maradt levele hevert — most bizalmas követ9égl .Jelentések és térképek tornyosultak. Az Íróasztal mögött pedig Truman ölt háta mögött az elnöki Jelvénnyel és az Egyesült Államok zászlajával. Az elnöki Íróasztallal szemben egy kerek tárgyalóasztal körűi elhelyezett börkarosszékekben négy férfi foglalt helyet: Growes, az atomterv parancsnoka, Marshall tábornok, a vezérkari főnök, Byrnes, Truman bizalmasa és későbbi külügyminisztere — és régi Ismerősünk, Landsdele, a titkosszolgálat „atom-megbízottja.“ Elnök ár, titkolja al... Truman véglgpergette ujjait a legutóbbi bizalmas jelentéseken és Így szólt: — Megérkeztek Dulles Információi a japánok megadási szándékáról. Persze, ez nem jelent számunkra semmi újat: Két héttel ezelőtt, 1945 július 10-én, a szovjet kormány értesített bennünket arról, hogy a moszkvai japán követ Sato is a megadás feltételei után érdeklődik és kapcsolatokat teremt. Landsdele vállat vont: A titkosszolgálat köreiben el van terjedve a hír, hogy megfejtettük a japán diplomáciai code-ot és el tudjuk olvasni bizalmas üzeneteiket. Igaz ez? — Igaz — mondta Truman. — Egyébként innen Is tudjuk, hogy a moszkvai információk helyesek. Tojo, japán miniszterelnök a moszkvai követnek küldött egyik táviratában például a következő mondat fordult elő: „japánt megverték. Ezt a tényt figyelembe kell venni és eszerint kell cseíekedni.. .* Most Marsall szólalt meg: — A Pentagon számára ez súlyos problémákat jelent. Önök valamennyien tudják, hogy már februárban, a jaltai értekezleten döntés született arról, hogy a Szovjetunió a koraősszql elóre meghatározott időpontban belép a japán elleni háborúba és megsemmisíti a japánok szárazföldi fó erejét, a Kuantung hadsereget. A ml szempontunkból tehát egyáltalán nem mindegy, hogy japán két héttel előbb vagy két héttel később adja meg magát Feltett szándékunk ugyanis, hogy japánt csakis amerikai haderők szállják meg és biztosítjuk a sziget felett a teljes egyeduralmat. — A problémát kétségtelenül bonyolítja — szólt közbe Truman —, hogy két nap múlva el kell utaznom a potsdami értekezletre, ahol a háború utáni európai rendezésről tárgyalunk az oroszokkal. Most Byrnes szólalt meg, aki eddig hallgatagon ült s ujjaival sovány, barázdás arcát simogatta: — Egymás közötti beszélgetéseink során — szólt halkan — mindig világos volt előttünk, hogy az atomfegyver politikai célja a Szovjetunió térdre kényszerítése, javaslatom ez, hogy ön, elnök úr, a potsdami értekezleten titkolja el az oroszok előtt az atombomba létezését. Groves tábornok és Landsdale barátunk pedig gondoskodjanak arról, hogy augusztus első hetében lehulljanak, japánra az atombombák. A szovjet hadsereg megindulását valószínűleg úgy sem tudjuk meggátolni, japán azonban nyilván azonnal, még a szovjet offenzlva teljes kibontakozása előtt megadja magát, s így az oroszok legfeljebb Kína legészakibb tartományába juthatnak el. — Ha jól tudom, két atombombánk van, Groves tábornok. A Los Alamosban felrobbantott próbsbomba volt a harmadik... — — mondta elgondolkozva Truman. — Igen — válaszolt Groves ... A megmaradt két atombomba Tinian szigetén várja a bevétést... ‘ — Mindkettőt le kell dobni — zárta le a megbeszélést Truman. — Az áldozatok száma ezzel ugyan megnő és a japán megadásihoz egy bomba Is elég lenne. Két bomba esetén azonban valószínűleg azt a hitet tudjuk kelteni az oroszokban, hogy egy egész arzenál birtokában vagyunk... — Ez pedig — fűzte hozzá mosolyogva Marshall — pontosan megfelel annak az elgondolásnak, hogy az atombombák volta-
