A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-02-17 / 7. szám

Zala József

Pereg a sző

C

Pereg a szó,

'<ö

akár a dob,

csak szóljatok,

doboljatok,

ha pattan is

zúgó agyam,

'0

mert számtalan

(/>

nagy. gondja van,

u

világért se

Mm

hallgassatok,

3

peregj, te szó,

>H

döngjön a dob.

o

Ha marni mer

zord szavatok,

van, amivel

visszamarok,

súlyos szóval

telt tarsolyom

nem hiába

hordozgatom,

egynéhányat

megragadok,

talál a sző,

s bomol a dob.

E

Simogass meg, te szél

Hol susog, hol kacag, van mikor aluszik, reggel ezüst harag, délben megalkuszik, délután simogat: gyakran ilyen a bók — estére gondomat csókolja, mint a csók... Nyugtalan már a szél, nem pihen, nyugtalan, ránk nevet még a tél, borotva kedve van: a szél kacér leány, délről, ha fúj, nevet, északról büszke száj, . talán asszony lehet.

— Bolond szél, bolondos, de így kedves csak a szél, egyszer majd tavaszt hoz, borotválhat a tél, virágot hint, csókot, szívünkre, bokorra —

Érkezzél meg jókor, te szél, te szél bokra, érkezzél meg jókor, érkezzél időben, amíg a szívünk forr, szélben, ölelésben, amíg tart a várás, várakozás kora, tavaszi virágzás, virágzás himpora: addig siess, te szél...

De fújj télen, nyáron, havat, vagy akár port hordozz héthatáron, de hozzál szerelmet, nyíljon ki virágunk, változtasd tavaszra zord, téli világunk.

.v

A

o

c

.c:

ej

Deres vagyok, de Ne hidd, hogy fázom, Lépésre lendít Nyugtalanságom,

S míg évek nyomát Gyűrűzöm, mint fa, Rügyet bont rajtam Oj tavasz titka,

S fejem úgy fordul Nap felé, lássák:

Már a sugarak Megkoronázták.

Dérben sem tudok' Elcsendesedni,,

Dalom a csendet Ketté repeszti,

S a támadt résen, Szárnycsattogtatva, Magasba röppen Kedvem galambja. Fehér a tolla,

Piros a csőre,

S röpte szivárványt ír a felhőre.

Szivárvány és dér,

— Furcsa végletek, Utamon végig Csak kisérjetek.

S te nyugtalanság Tetézd gondomat: Megizmosodik így a gondolat,

Kedvem galambját Amely vitte fel,

S lesz, amerre száll, Szivárvány a jel!

Petrik József

Fekete rózsa

Nyirkos anyagban, kertsarokban, bástya árnyékban — rózsabokor, Hiába jött május, verőfény, virág , az ágán nem fogamzott.

Eljött az ősz, s ím áz sem lelte, elkerülte a hideg szél is.

Csodák csodája! lombhulláskor gyenge hajtásán bimbó érik ...

Ne bánkódj, nyílsz te, rőzsabokor, lesz a virágod rózsa — s ha mégse, ha a fagy lemarja, lesz virágod, fekete rózsa.

11