A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-10 / 6. szám
I / / Unalmas nyári nap (Folytatás az előző oldalról) zó kaszások sóra ugrik eléd, szinte megérintheted őket a kinyújtott karoddal. Kiváló távcső, a szájuk mozgását is meg figyelheted vek. ha beszélnek ... Vagy egészen a horizont szélére fordítod a tácsövet, ahol már minden összefolyik és az emberi szem kék, zöld és sárga foltok vibráló egyvelegét észleli csupán .. Szinte megdöbbentő... A prizmák két parasztszekeret varázsolnak elő a semmiből. kristálytisztán látod, ahogy a lovak legyezik magukat a farkukkal és az első fogat kocsisa, hátrafordulva az ülésén, nevetve kiált valamit az utána jövőnek Hangját azonban elnyelik a köztetek levő kilométerek, és az egész jelenség olyan, n..nt egy érdekes némafilm ... A távcső a levegőóceánt is benépesíti. Rézsűt felfelé, a távoli erdők felett hetyke vőrösvércsék üzelmeiről hull le a lepel. A dévaj legények szilajon támadnak egy magányos egerésző ölyvet. A mogorva öreg szapora szárnycsapásokkal szívesen megfutamodna a szemtelen ifjoncok elől, de nem engedik, körülugrálják, ócsárolják, plszkolják. Nem kezd ki velük, méltóságán alulinak tartja. hogy perpatvarba keveredjen ilyen aljanéppel. Felemeled a fejedet és szabad szemmel akarod felfedezni a bajba jutott remetét, remegő kékséget látsz csupán. Újra a távcsőbe nézel, s az öreg vagány vijjogó szidalmazőival, mintegy parancsszóra, újból megjelenik... Felváltva nézegetik a vidéket, az ölyvet és a falut. Ferinek valami eszébe jut, és egészen izgatott lesz. — Micsoda vétkes könnyelműség és badarság . . . kivénhedt ölyveket nézegetünk itt... Nőket keress, bizonyára dolgoznak a mezőn, keress valami jó nőclt, öreg I A távcső lassan pásztázza a mezőt. Néha egy ponton megállapodik, Karcsi leégett orra izgatottan megrándul, aztán lebiggyeszti az ajkát és a két kerek üveg tovább vándorol. — Aggok gyülekezete — morogja —, csupa öreg néne nyüzsög a mezőn ... Borostás barátja nem hisz neki, úgy ugrál körülötte, mint egy türelmetlen papagály, és ügyetlenséggel gyanúsítgatja Kiderül, hogy egyetlen valamirevaló nőszemély sincs a láthatáron, csupán férfinép szorgoskodik a mezőn. Feri nem hitte el, ő foglalta el a megfigyelő helyei és nagy türelemmel, aprólékosan átkutatja a völgyet, de eredménytelenül. Izgalmában fel alá szaladgált és hevesen ócsárolta a falu lusta lányait. -Ahelyett, hogy ilyen dologidőben a mezőn szorgoskodnának, bizonyára odahaza tétlenkednek a hűvösön. Micsoda égbekiáltó restség — kiabált méltatlankodva —, soha nem bocsátom meg nekik, hogy lusták és semmittevők . .1 Váratlanul megmerevedett. Elbűvölt szemmel nézett a falu felől nyugatra, az erdők alá. Egy zöld táblán, amelyet a rádiólokátor ernyőjétől nem láthattak. ahol a távcsői áll, apró fehér pontokat fedezett fel. Sok-sok fehér pöttyét a zöld szőnyegen, lehetett talán harminc is... — 0, hát otl vagytok, kedveskéim, elrejtőztetek alázatos hódolóitok üvegszemei elől? És mennyien vagytok, aranyoskáim, a krumplit töltögetitek ugye? Vagy talá > kertészkedtek ...? Karcsi.. . Karcsiként ... gyorsan ide a\messzelátóval, lányok a láthatáron .. és mennyi, te jó ég, hogy mennyi.. .1 Nyurga lábával a háromlábú műszerhez rohant, lelkendezve felkapta és odacipelte, ahonnan megpillantotta a fehér pontokat. Idegesen felállította, majd feldöntötte buzgalmában, a leánycsapat felé fordította és belenézett. A látványtól a szája is tátvamaradt, kimeredt a szeme és szívta a fogát kegyetlenül. — Ördög és pokol... A prizmában, pontosan a hajszálkereszten, elsőnek, egy méltóságos Vén gunár nyaka tűnt elő, pillátlan szemével mintha egyenesen farkaszemet nézne vele. Mögötte, a krumpliföldön nagyszámú libafalka legelészett. — Vén hülye — szikozódott —, átkozott, vén hülye... Szidta a gúnárt kegyetlenül, és otthagyta a távcsövet. Karcsi belenézett, egy pillanatra megmeredt, aztán pokoli jókedvében ugrálni kezdett és őrültként hadonászott a karjával. — Gyere csak vissza, gyere... micsoda fehér nyakak, és micsoda mellek .., Valódi libamellek, nahát az angyalát... Gyere gyönyörködni, Ferikém, öreg szoknyavadász .. .1 Kacagtak a végtelenségig, kacagtak az eseten, a földön feküdtek már és úgy kacagtak. — S a gunár — fuldoklott Karcsi —, mintha csak az erkölcseikre vigyázna .. .1 Látod Ferikém, ilyen veszélyes ember vagy te a nők számára, félti tőled az öreg legény a hölgyeket...! Azért nem volt hiábavaló fáradság, hogy a távcsövet arrébb vitték, mert messze, a völgy túlsó szélén, az erdők alatt mégis csak felfedeztek egy arató férfit és két nőt. Láthatólag apa, anya és a lánya voltak. A szülők kötöttek, a lány meg keresztekbe rakta a kévéket. Élénk vita és mérlegelés kezdődött. A nagy távolság a távcső erejét is megfárasztotta, megbízhatatlan, homályos adatokat közölt, amelyeket azonban a két hős bő fantáziája tökéletesen feldolgozott. — Tizennyolc éves lehet — vélte Feri —, fejlett, erős lányka... Ismerem az ilyeneket... Barátja más véleményen volt. — Húszon is felül van, komám... nézd a mellét, egészen asszonyost Figyeld, hogyan feszül rajta a könnyű blúz .. .1 — Nem blúz az, hanem melegítő felsőrész ... És hogy a melle? Civilben ismertem egy lányt, akinek tizennégy éves korában különb melle volt. Bizony, fiam, ismertem ... A haja színét is megvitatták. Karcsi véleménye szerint barna, de Feri kíméletlenül ledorongolta. — A haja fekete és az arcbőre fehér. Kissé lebarnult ugyan, de csak ott, ahol a ruhája szabadon hagyja a bőrét.- Fogadok, hogyha elől a nyakánál kissé megemeled a blúzát és mögéje pillantasz, hófehér domborulatok tűnnek elő, szinte vakítóan fehérek, mint... mint... -r- Kereste a méltó kifejezést. — Mint egy zöld krumliföldön legelésző libafalka ... Tovább ábrándozott, mintha a megjegyzést nem hallotta volna. Formákról és alakzatokról elmélkedett, majd felkiáltott. — Szamarak vagyunk. Ítéletet mondunk és a lábát még tüzetesebben meg sem néztük .. .1 Újra a távcső fölé hajolt. — Ő ... a gyönyörűségtől csak nyögni tudott. Az üveg két remekbeformált, napbarnított izmos lábat mutatott. Ahogy hajlongott a lány, elcvilant a térdé, a combja — ó... — mondta még egyszer, s mintha közvetlenül maga előtt látná a karcsú, hosszú lábakat, amelyek csak a kivételesen szép nők tulajdonságai... Karcsi ellökte őt, belenézett és sóhajtozni kezdett... 6 — mondta ő is —, remek. kifogástalan esztergályos munka... A messzeségben dolgozó homályos lányalakból így alakult ki lassan egy istennő, egy lázítóan tökéletes lény, aki miatt jogosan tapadnak hosszú percekre a bemérő távcső hűvös üvegére a férfiszemek. Ki tudja, miiven lelki csalódáson megy keresztül a két legény, ha valamilyen csoda folytán szemtől szemben találják magukat a csodás lánnyal? Aki talán sokkal idősebb volt, mint gondolták, és a lába is rövidebb és görbébb, mint egy istennőé szokott lenni, és talán fakó, kócos haj övezte szeplős arcát. Talán a melle is laposabb volt a kelleténél ... Mondom, a vita hevesen dúlt, és a lány bájait illetően mind merészebb kijelentésekre ragadtatták magukat, egy eddig ismeretlen és újonnan felfedezet vonásából becsületbeli kérdést csináltak, és a végén mindketten alaposan beléhabarodtak. Heves vitájukat mennydörgésszerű moraj szakította félbe, amely végig hömpölygött a völgyön, s mielőtt elhalhatott volna, máris nyomon követte a másik. A hatos üteg zárótüzet küldött a kék magasságba; a levegőégben, egy tucat kilométerre a földtől gombaszerű fehér füstpamacsok nyíltak ki a semmiből, megnagyobbodtak és elenyésztek. A hatos üteg már a másik raj gombácskát szórta fel melléjük ... Érdeklődve figyelték a színjátékot, a messzeség láncáról egészen megfeledkeztek. Később aztán úgy hozta a helyzet, hogy már az eszükbe sem jutott, mert a lövészet végén az ütegparancsnok azt mondta nekik: — Na, kozákok, vége a remeteéletnek! Készüljetek, szombaton levontatunk benneteket a kaszárnyaudvarra! Az izgalmas istennő erre végképp elvesztette érdekességét. Voltaképpen mégis csak elérhetetlen köd-alak, bármily csodálatosak is a vonalai. Az új hir meg azt jelenti, hogy vasárnap már kimenőre mehetnek. És az erdőkoszorúzta völgy helyett ott lesz a park, a liget, a kisvárosi korzó meg a mozi, ahol az ügyes fiúk számára korlátlan lehetőségek kínálkoznak ... u
