A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-06 / 1. szám
A kassai prnlotknk sziniclóadásaí 3. Színielöaüások A kassai Proletkulton belül kifejlődött színjátszó csoport a már ismertetett jeleneteken és tömegjátékokon kívül számtalan nagyobb színművet is betanult és előadott. Az 1923—25 közötti időszak gazdag és változatos műsoranyagából két olyan darabot szeretnénk ismertetni, amelyek érzékletesen sugálják a kor levegőjét és gondolatvilágát. Az Európát megrázó forradalmi hullám elvonult A széttagolt, egymással kapcsolatot nem teremtő forradalmak megbuktak," A visszavonulás, a hibák elemzésének és az új harcokra való felkészülés évei ezek. E változások különösen a német forradalmi Írók alkotómunkásságában jutottak kifejezésre, s műveiknek nemcsak saját hazájukban, hanem a vesztes magyar Tanácsköztársaság szomszédságában is igen erős visszhangja volt. Nem véletlen tehát, hogy mindkét ismertetésre kerülő színmű Írója német. Ernst Toller és Franz Jung, a forradalom ielkiismereteként egy-egy sajátos szempont szerint tekintenek vissza az elmúlt eseményekre, s azokról értékes, elgondolkodtató következtetéseket vonnak le alkotásaikban. Ernst Toller a forradalom aktív harcosa volt, bár tevékenységét gyakran árnyékolták anarchista vonások. A bajor kommün bukása után — mint a vörösőrség volt parancsnokát — öt évi várfogságra ítélték. A nehéz sors azonban nem törte meg: szenvedélyes hittel dolgozott. s egész sor művel ajándékozta meg a. német proletárirodalmat. Itt, a börtönben írta híres színdarabját, a Kassán előadásra kerülő Tömegembert. Már a cím Is nagyon sokat mond. A Tömegember ugyanabból a felfogásból, a kollektivizmusnak abból az életérzéséből született, mint amely a kassai tömegjátékokat is létrehozta. A darabban tulajdonképpen nincsenek konkrét, tipizált egyéniségek. Tömeg van, s a tömegben egy-egy eszmei magatartást megtestesítő elvont alak. Még nevük sincs, csak elnevezésük: Asszony J és Névtelen. Toller drámája jellemző példája az expresszionista alkotói felfogásnak. A szerző egymással lazán összefüggő jelenetsorokat állít egymás mellé, s a cselekmény elörevivésében igen nagy szerepet szán az emelkedett hangú dikciónak. A darab tartalmát a következőkben lehet összefoglalni: a napi robotba belecsömörlött munkások felkelést készítenek elő. A munkásmozgalom konzervatív harci módszereit képviselő Asszony azt ajánlja, hogy sztrájkkal lépjenek akcióba. A Névtelen fegyveres felkelést követel. A tömegek a Névtelent követik. A megvalósult forradalomban azonban az Asszony a következetesség gátja lesz, az „emberiesség“ nevében kegyelmet követel a munkáshatalom ellenségei számára. Nagyrészt az ő következetlensége és „humanizmusa“ az oka annak, hogy a forradalom elbukik. A felülkerekedett burzsoázia magát az Asszonyt is börtönbe veti, s a többiekkel együtt kivégezteti, Az Asszony és a Névtelen alakjában az. író a korabeli munkásmozgalom két irányzatát ábrázolja. Darabjában a Munkásban megjelent kritikát idézve — „teljesen levetkőzteti az ostoba humanizmust, mely képtelen megérteni, hogy Ember még nincsen. Hogy csak tömegember van és államember. Hogy a proletariátus és a kapitalisták között áthiadalhatatlan a távolság... hogy csak egy út van, amelyen át az éhező dolgozók emberei életet tudnak kiharcolni, az az 'út, melyet a Névtelen hirdet: Hatalmat, hatalom ellen! Erőszakra erőszakot!“ A Tömegembert 1923 januárjában Kari Liebknecht és Rosa Luxemburg halálának évfordulóján adták elő Kassán először. A kortársak visszaemlékezései szerint a darabnak kiemelkedő sikere volt. Az előadást több ízben is meg kellett ismételni, s részben a Tömegember nagy népszerűségének tudható be az is, hogy műsorra tűzik a szerző másik ismert darabját, a Géprombolókat. A Tömegemberrel kapcsolatban meg kell még említenünk, hogy fordítása Is Kassán készült; fordítója Kassai Géza volt. A fordítást a Munkás külön kiadványban is közzétette. Az ismertetésre kerülő másik darab szerzője Franz Jung, szintén aktív forradalmár, a sorsa sokban hasonlít Tolleréhoz. Forradalmi tevékenységéért ő is börtönbe kerül, s itt a fegyházban írja darabjait. Jung alkotásai azonban már közelebb állnak a realizmushoz. A Kassán bemutatott „Kannibálok“ c. darabjának szereplői már konkrét jellemek; cselekménye^ nem absztrakt elgondolásokat illusztrál, hanem való eseményeket visz színre. Eszmei mondanivalója nem elvont dikcióban ölt testet, hanem a cselekményből levonható és gondolkodásra késztető konkrét tanulságban. Jung és Toller darabját összehasonlítva jól érzékelhető, hogyan fordul el a német szocialista dráma a kor által túlhaladott expreszszionizmustól, s keres új utakat a kifejezőbb és közérthetőbb realista formák felé. A „Kannibálok“ rövid tartalma a kővetkező: a külföldi tőke segítségével üzemeltetett japán gyár munkásainak tarthatatlan a helyzete. Az elégedetlenség ösztönös lázongásokban tör ki, s ezek során egy csoport felgyújtja az üzemet A burzsoázia „rendet csinál“, s miután már biztonságban érzi magát, „kikapcsolódik“, szórakozik. A munkásság azonban újra felkel, a polgárság riadtan menekül. A gyárost és feleségét elfogják. Megmozdulásuk most sem jár sikerrel. Az akciók széttagoltak, rablás fosztogatás üti fel a fejét, az új hatalmat és a termelést nem tudják megszervezni, hiányzik a vezetés. A burzsoázia vérbefojtja a felkelést. Az utolsó jelenetben kivégző osztagok sortüzei dörögnek. „Le kell szűrni a tanulságot!“ — így fogalmazza meg a Munkás egykori ismertetője a darab mondanivalóját. Valóban, a mű megrendítő szuggesztivitással érteti meg a nézővel az ösztönös lázongás eleve kudarcra ítéltséget, s általában a munkásmozgalomban érvényesülő ösztönös momentumokat. A darab végső kicsengése tudatosság, szervezettség után kiált. Jung cslekményének belső logikája a legmagasabbrendű agitáció, a marxista párt szükségessége, a párt eszmei politikája mellett. Csak pillantást kell vetnünk az előadás időpontjára: 1924 eleje, s lehetetlen összefüggést nem találnunk a Csehszlovákiai Kommunista Párt belső bolsevizálásáért meginduló ideológiai harc és a német proletáríró alkotása között. Az egybeesés nem véletlen, mert az 1924 őszén Kassán összeülő szlovákiai proletkult konferencia döntő módon ezekkel a kérdésekkel foglalkozott. Háromévi eredménye s munka után a kassai proletkult színielőadásai eszmeileg és művészileg is jelentős fejlődésen mentek keresztül. Az avantgárd művészettől eljutottak egy újfajta realizmus követéséig, az egyszerű szavalóestektől a vidéki műkedvelő előadások színvonalát messze felülmúló szocialista előadóművészetig. Lehetőségeink nem engedik, meg, hogy minden egyes előadást külön-külön is méltassunk. Csak a legjellemzőbb, a haladást leginkább*szemléltető rendezvényeket elemezhettük. Tiszteletet parancsoló azonban az a fáradhatatlan áldozatokkal teli munka, amit a kassai proletkult végzett. A megvalósult szocializmus kulturális köreinek kötelessége, hogy haladó hagyományainkat ápolják, hogy elődeik értékes kezdeményezéseinek emlékét ne hagyják veszendőbe menni. A kortársak közül nagyon sokan nincsenek már soraink között. Félő, hogy ha sokáig várunk, már nem lesz majd, aki visszaemlékezéseit elmondja. Pedig még sok munka van hátra. Csak a kassai proletkult történetében is egész sor megoldhatatlan részletkérdés áll előttünk. Előbbi felsorolásunk címeit a Munkás egykori hirdetései alapján állítottuk össze. Ebben a felsorolásban számos olyan cím van, amelyről azon a tényen kívül, hogy előadták, semmit sem tudunk. Köztük ismert írók alkotásaival is találkozunk, amelyeknek szövege elveszett vagy mindmáig lappang. (Az ilyen elmeket dőlt betűkkel szedettük.] Innen, a Hét hasábjairól szeretnénk felhívni a kortársakat, ne sajnálják a fáradságot: írják meg visszaemlékezéseiket — akár egyes előadásokról, akár a színjátszó munka valamely részletéről. Arra is felhívjuk a figyelmet, hogy szinte valamennyi előadás teljes szövegkönyve ismeretlen. Akinek tudomása van ilyen szövegről vagy kiadványról, tudassa azt a szerkesztőséggel, hogy idővel az előadások szövegeit is össze tudjuk gyűjteni. Véleményünk szerint, csak így a részletek pontos megrajzolásával tudjuk teljessé és értékessé tenni ezt a ma már nem sok halasztást tűrő munkát. S ha ehhez a feladathoz némi kedvet és serkentést sikerűit adnunk — úgy véljük — cikksorozatunk elérte a célját. BOTKA FERENC 4
