A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-02-10 / 6. szám

A mezőgazdasági műszaki középiskola épülete ve, aztán megint megvakarta a lejét. — pe hát az asszony? A kétéves tagozatot szemelte ki, amely érettségivel végződik, « mezőgazdasági fő­iskolára ás jogosít, de hogyan hozakodjon •tő vele? Feleség« hallani sem akar már a tanulásáról. Addlg-eddlg kerülgette e forró kását, míg egyszer kipakolt neki, s az asz­­szony újból engedélyezett egy évet. Persze hallgatott róla, mint a sir, hogy egy évből kettő lesz októberben, mihelyt először haza­jön Nagytnegyerről... Megtetszett neki a tanulás, az lnternátusl étet, a tanári kar, s a nyáron el is hatá­rolta, hogy többedmagával tér vissza az is­kolába. Fáradságot neun ismerve járt-kelt * faluban, agitált, míg elérte, hogy szeptem­ber elsején negyedmagával jött Nagymegyer­­re. Sfal la 1 Ernővel, Gyén Violával és Láezlé Évával, tizenöt éves lányával. Lánya a négyéves tagozatra, 6 a kétévesre iratkozott be. Eva a földszinten rendezke­dett be, ő a második emeleten. Lányának a biológia lett a legkedveltebb tantárgya, neki a növénytermesztés. S amiben mind a ketten segítségre szorulnak, az a kémia. Hiába, negyven éves fejben, de a tizenöt évesben is nehezen rendeződnek el a vegyi képletek ... Gyakran összejönnek az osztály­ban, az ebédlőben, az lnternátusl folyosón és megbeszélik a tanulásban felmerülő prob­lémákat. 0 a számtanban ságit, lánya az Irodalomban kalauzolja. A A cím bizonyáré Ismerés lösz, há­tién Móra Ferencnek már ágyaséivá* közismert Négy apának egy leánya c. regénye. Valóban Innen adódott a cím. a történet viszont a nagymegyeri Mezőgaz­dasági Műszaki Középiskolából OH Ismer­kedtünk meg ugyanis László Sándor nagy­­ven éves hallgatóval, akinek három táaye van: egy Itt tanul vele, a másik kettő meg otthon, Oflóton (érsekójvári járás) kósztl Nagymegyerre. A három lány neve sorrend­ben : Éva, Erzsi, Edit. KI volt az elsó Magyarén? Természetesen az apa. aki sokáig egyénileg gazdálkodott, csak 1960-ban lépett be a szövetkezetbe. A felszabadulás után már szakszerűen művelte négy és fél hektár földjét. Olvasott, szakla­pokban böngészett, és olyan terméshozamo­kat ért el, hogy csak dicsérni lehetett ér­te. Nőm kellett hit magyarázni neki, mit jelent a képzettség, a szakértelem. Mikor az első .lehetőség kínálkozott, rög­tön jelentkezett lakóiéba. A szövetkezet ve­zetői egy napon megkérdezték tóle: —' Te, Sándor, nem akarnál tanaiul? — De igen — csillant fel a szeme, aztán hirtelen megvakarta a fajét. — Csakhogy mit szól hozzá az asszony? Ezt még meg kell beszélnem vele. Felesége ellenezte e dolgot. — Öreg vegy már, minek gyötörnéd magad? Eszel érvelt. Ö meg azzal védte az igazát, hogy a jé pap Is holtig tanul. A pap említésére-e vagy mire, az asszony végöl Is beleegyezett, jelentkezhetett Nagymegyareo. Persze ,ez sem volt egyszerű. Egyéves, kétéves és négyéves tagozat, mesteriskola, ilyen meg olyan fel­építményű tauoncosztály — melyiket végez­ze el? A mesteriskola mellett döntött, az lett számára a legmegfelelőbb. Két évig tart, kétszer Bt hónapot vesz igénybe és mindig a téli hónapokban, amikor a szövetkezetben legkevesebb a tennivaló. Nem volt kflarayt a helyzete. Deresedé fejjel beülni a padba és Ismereteket szerezni, bizony próbára teszi a szorgalmat és az akaratot. Am derekasan helytállt, okosan eligazodott a növények éa az állatok világában, megszerezte a mester­levelet. Hazament böszkén, dolgozgatott a szövet­kezetben, aztán egy napon Pálikás János, HNB titkár Ismét (megkérdezte: —- Te Sándor, nem akarnál tovább tanul­ni? — Ha már benne vagyok — felelte nevet­Az apa és a lánya. A tizenöt éves Az egyéves tagozaton növénytermesztési óra folyik. László Éva és a negyven éves László Sándor tanulás közben Könözsi István tanár feleltet A tanulók egy csoportja Miért hozta ide Évát? Táncos elvtárs, az igazgaté Is megkérdezte már tőle, ás ö iem gondolkodott a feleleten. — Kedve ven a földhöz — mondta. — Mfg otthon járt iskolába, mindig ott láttam * földeken, egyszer a vetésnél, másszor a nyá­ri munkában segédkezett. Ott létem Erzsit Is, azért hozom At Is ide. — Csak ezért? — Ezért. Meg azért Is, hogy szocialista mezőgazdaságban a szakemberé a jövő! Évente negyvenezer fiatalra van szükség fal­­vainkon, ezt a kongresszusi beszámolébél tudom. Aztán milyen jó lenne, he mind szak­képzett lenne . .. lEdlt még óvodás, de gon­doskodom róla, hogy ié Is az apja és a né­vére! nyomdokaiba lépjen. Az iskolának kétszázharminckét tanulója van. A korhatár tizenöt és negyvenöt év kö­zött mozog. A hallgatóság zöme, elnök, egro­­némus, csoportvezető, szövetkezeti dolgozó a bratislavai, a dunaszerdahelyl, az érsek­­újvári, a komáromi, a Iával, a rimaszombati és a nyttral járásokból. Nagyszerűen beren­dezett tantermek és lnternátusl szobák áll­nak e tanulók rendelkezésére. Sajnos, a la­boratóriumuk csak Ideiglenes. Pénz lenne építésére, a Járási építkezési vállalat több megértést tan ásíthatnál Gyflre Lajos tanárral járjuk a termeket. Az egyes osztályokban nagy az Izgalom, bizo­­nyitványosztás elérti leleltetés van. Lenne mi­iről írni, beszámolni. Csapa meglett embert látunk, akikben a felssabadulás utáni évek felébresztették a tanulási kedvet, s jönnek Nagymegyerre, hogy egy-két, vagy négy év után gazdag szakiamé rőt tel térjenek vlseza faluinkba. Idén Is nyolcvannyolcan végeznek — technikusok! Lenne mtról inul, ám ml mégis László Sán­dornál és a lányainál maradunk. Egy apá­nak bárom lánya — Irtuk a címben, és nem titkoljuk, azért, mert tudással felvértezve és az apa jóvoltából mind a három szocia­lista mezőgazdaságunkban keresi majd a bol­dogulását. MACS JÓZSEF Prandl Sándor felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents