A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-02-10 / 6. szám

Á Apró történetek Előadásra készülőd' tek az egyik zoboralji falucskában a színé­szek. A színpad mö­gött folyt az öltözkö­dés, a zenészek meg a hangszereiket csoma­golták ki az autóbusz mellett. Tarlcs János éppen a bőgőjét szed­te elő viaszosvászon tokjából, amikor érez­te, hogy valaki meg­fogja a vállát és köny­­nyedén felemeli. Fel­nézett. Egy kétméteres, szélesválló bekecses, csizmás ember tartot­ta a vállát és azt kér­dezte: — Színész elvtár­sam . .. aztán ebben a darabban fognak-e „Ifi­ül?“ Mert akkor én nem megyek... I Tarics biztosította, hogy ne féljen, ebben a darabban nem lő­nek ... — Aztán nehogy be­csapjon, elvtársam — mondia gondterhelten a nagy ember, mert ha mégis Ifinek, megta­lálom ám én magát az előadás után. megis­merem a hegedűjéről ... — és a bőgőre muta­tott. Szerencsére abban a darabban valóban nem­­lőttek . . . • • ' l Nádasdi Karcsinak iftkos nőlmádó’a akadi vidéken, aki szerelmes leveleket frt neki, és: állandóan a játékáról áradozott. Egyszer az­tán Nádasdi újabb levelet kapott tő e, amely­ben az ismeretlen hódoló áradozó szavakkal ecsetelte, hogy a legutóbbi játékában, Az ir­­kutszki történetben is milyen nagyon tetszett neki.-. Nádasdi meg az Irkutszkl történetben nem1 is szerepelt. Folyik az előadás, Siposs Jenő és Lelkes Magda van a színen, megboldogult Fekete Gyula pedig a színfalak mögött várja S pasá­tól a végszót, hogy színre léphessen. A vég­szót nem hallja. Siposs és Lelkes Magda már minden lehetséges szöveget elmondtak, egjrü csak az asztalt kerülgetik és nem tudnak mit csinálni, mert Fekete Gyulának már ré­gen a színen kellene lennie. — Menjen már be. Gyula bácsi — mondja Tarics János aki az ügyeletes volt —, beléphet már . .. I — Nem én, édes gyerekem — mondta Gyu­la bácsi —, és addig amíg Jenőtől végszót nem hallok, be nem lépek... I — Attól nq is várjon, mert elfelejtette — igyekezett őt meggyőzni Tarics —, amikor látja, hogy már nagyon izgatottan jár-kel az asz­tal körül, lépjen csak be ny ugodtan . . . I így aztán Fekete Gyula bácsi mégis csak színre lépett. — du— A legfiatalabbak Címoldalunkon a színház legidősebb és leg­fiatalabb tagját láthatjuk. Illetve Király De­zső csak az egyik legöregebb tag, de Lelkes Jullka a maga tízegynéhány évével minden bizonnyal a legfiatalabb. Igaz hogy az Ilyen 18—20 évesekből Is több van. Dráfi Mátyás, Budiás Ida, Csendes László, Ropog József, Mente Imre — mind a huszadik életévük kö­rül mozognak. Az Igen tehetséges Dráfl Má­tyás és Lelkes Jullka mögött már több sze­­repes mült van, a többi előtt többnyire még csak — Jövő. A következő tanévben a felso­roltak — Dráfi kivételével, akinek négy sze­mesztere már megvan — megkezdik a Szín­művészeti Főiskolát, hogy végzés után ismét visszatérjenek a Területi Színházba. S már várják az ebben az évben végző tehetséges Beke Sándort, Thüring Violát és Vavreczky Gézát. Rajtuk is múlik, milyen lesz a színház a Jövőben, reméljük, hogy valamennyien meg­állják majd a helyüket a főiskolán. —tőr— A hatvanharmadik bemutató A hatvanharmadik bemutató... Tíz év­vel ezelőtt, 1953. Január 31-én volt az első. S azóta hatvonháromszor várakoztak így, néma mozdulatlanságban a bemutatóra az üres széksorok. Azt mondjuk, az emberi tevékenység nem vész el nyomtalanul, ha­tásában tovább él, és nyomokat hagy ma­ga után. Keressük meg időben és térben azt az első, tíz év patinájával ékesített, régi bemutatót.. .1 Van a színháznak egy keményfedelű nagy könyve, vllágoszöld, vastag lapokkal. A színészek ügy hívják: Krónika. A Kró­nika csupa kép, és újságklvágás, csupa cikk és üdvözLőtávirat, levél, szerencse­­kívánat és színikritika. A nagy könyv az Oj Szó cikkével kezdődik: „Megalakult a komáromi Magyar Területi Színház ...” „Urbán Ernő Tűzkeresztség c. drámája az első bemutató...” Lőrincz Gyula, Csema - dók elnökének beszéde a megnyitó ünnep­ségen ... S a következő lapokon távira­tok ... szerencsét kíván a bratislaval Nem­zeti Színház, a prágai Nemzeti Színház.. államdljas művészek üdv özük a köztársa ság legfiatalabb színházát és Fellegi 1st vánt, az új igazgatót. Mintha ezen a téli napon, az egész ország figyelme Komárom felé irányulna, mintha az egész ország örülne annak, hogy a Duna-menti városban valami nagy és szép született... S a kró­nikából mege’.evenedrisk az emberek . .. Világoszöld lapjairól kilép az első bemu­tató Ható Ignáca, az önmagával vívódó középparaszt. Ható Ignác többféle szem­pontból is fontos személyiség. Magában hordozza a tíz év előtti idők egyik leg­nagyobb problémáját, a földjének élő pa­raszt habozását és önmarcangoló vívódá­sát. Konrád József számára meg különösen fontos alak, mert az első szerepe volt... — Ható Ignác ... Még mindig bennem él, és mégis milyen távoli alaki Mintha nem is tíz év választana el tőle, de sokkal több, sőt ez a távolság idővel fel sem mérhető. Mert a színész világa gyorsabban változik, mint körülötte a nagyvilág, s nála már a tegnap is messzi-messzi múltat jelenthet... Furcsa dialektika, de így van. Ma minden múltbeli alakításomat másképp játsza­nám ... j Konrád József „civilben“ áll a színpadon, és szembenéz az üres széksorokkal. Egy éve már hogy nem játszik, rendez, a mai bemutatót Is ő rendezte. Fél óra múlva kezdődik az előadás... A világosítók a fényhatásokat próbálják, a terem félhomá­lya ragyogó fénnyé változik, sugarak pász­tázzák végig a színpadot, majd kihunynak és elenyésznek. — És hol hagy maradandó nyomokat, hol mérhető le a színész-egyéniség állan­dó változása ...? — Nálunk egyelőre, sajnos, csak ma­gában a színészben és ... talán a közön - ségben. A színész állandóan érzi, hogy já­téka nem az már, ami tegnap volt. A kö­zönség talán felfedezi ezt... legalábbis minden színész ebben bízik. A kritika — sajnos — a legérzéktelenebb. Ha az ember átolvassa tíz év kritikáit, elgondolkozik rajtuk és szeretné megfogni a lényegüket, ami hasznos számára, nem találja. Mint amikor az ember a levegőbe markol... A mi szlnkritikánk alkalomszerű, nem kö­vetkezetes és hangulatok Irányítják... Pe­dig az okos és figyelmes kritikus a színész legjobb barátja 1 Konrád József: A mű alapgondolata a romos Öreg koldus az öltöző folyusóján (Korai Ferenc) ügyeljétek, nevet a közönség! (Bottke Zsuzsa, Szentpátery Aranka és Udvardy Anna)

Next

/
Thumbnails
Contents