A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-03 / 5. szám
bárczi istván holdfogyatkozás Furcsa ma este nagyon a Hold. Megyek az űton és csak nézem — de ismerős —, a múlt héten ezüst ballon volt ahogy lebegett, ma meg valahogy egy női fejet fest a képzelet: kreol arcot, ezüst kalapot. (Tegnap este fekete, fekete szeretőm volt, s piros virágok nyíltak, láng-szép remény-virágok. Tegna'f este kreol arcú-láng szeretőm volt, néztük a Holdat: a Hold ezüst ballon • mondtad nevetve. 1 Mint egy kreol arcú gyönyörű leány, ezüst kalappal fekete haján az utca végén vár reám a Hold. S én csak állok, a remény-virágok pergő fény-szirmai bús-libegve szállnak, s ami volt, nem is Hold-leány, csak egy szürke folt, már csak az emlék vigyázza, félti azt az arcot, azt a kalapot. Kórus: írjatok rólunk! Miért nem írtok rólunk? Hömm: No, gyerünk további Bettről beszélj! Perli: Üdvözlégy, Bett. Ű az utánpótlás. A Úrikéban. Jó tollú gyerek. Némely versszakában goethei magasságokat ér el. Csény és Hömm jogosan félnek tőle. Reed Tíz nap, amelv megrengette a világot c. könyvével a valóságban is megrengette a világot. Most a mi szeretett kritikusunkra, Dörr barátunkra vár a megtisztelő feladat, hogy Bett verseivel bámulatba ejtse az emberiséget. Verő: Hány verset írtál, Bett? Bett: Tízet. , / Verő: És mióta írod őket? Bett: Negyedik éve... Olvastál tőlem? Verő: Nem. Bett: Kár. Verő: Nagyon kár. Dörr: Mit olvastál tőlünk? Verő: Kövezzetek meg, mert semmit. Semmit nem olvastam tőletek, ó, ti félelmetes tehetségű honululuiak. Üresnek, léhütőnek, haszontalannak érzem magam (pisztolyért nyűi és homlokára szorítja a hideg csövet). Perli: Tedd el gyorsan azt a mordályt, hé, ne játszál az idegeinkkel. Itt a könyvem, elviszed, megírod róla az ismertetőt, aztán főbe lőheted magad. Verő: Ne haragudjatok, véreim, honoluluiak, hogy ilyen mostohák voltunk hozzátok, a ti nagy elmétekhez Én most hazamegyek és mindenről beszámolok, ígérem, hogy mától kezdve a magam dolgait is félretéve, csak a ti irodalmatokkal foglalkozom. Kórus: Ó, nemes lélek! Verő: Ígérem, hogy a lapok is csak a ti irodalmatokkal fogalkoznák. Egyetlen honolului folyóirat nem jön ki a ti műveitek nélkül Ti lesztek a példa! . tgérem. hogy .. Hömm: Nézd csak, ez is ígér Te ió isten, hát miért ígérsz? Ki mondja neked, hogy Ígéreteket tegyél? Annyian ígértek már nekünk, hogy nem is tudjuk számontartani, ígérgettek, elmentek haza. aztán elfelejtkeztek mindenről. Verő: Akkor hát én visszavonom az ígéreteimet. Nem ígérek semmit. Csény: Ez jő, ez nagyon jó. El ion hozzánk. leül velünk egy asztalhoz és nem kérünk tőle semmit. Állítólag honolului nyelven írjuk remek dolgainkat, de a honoluluiak továbbra sem vesznek tudomást rólunk. Én ezt nem értem. Hát hiába emelem a fejem a csillagokba..« vakok vagytok, hogy nem látjátok? Verő: Az isten vaksággal vert meg minket. Már-már azt sem tudjuk, ml a rossz és mi a jó? Perli: A könyvem eltetted, az jó. Verő: Ég veletek, fiúk! Aztán csak írjatok! Dörr: Ég veled, idegen. Kórus: trjatok rólunk! Mért nem írtok rólunk? 13
