A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-03 / 5. szám
Sohasem jöttem rá, mtért fekszik Stanleyville a Kongó folyó mindkét partján, amikor mindkét oldalon őserdő húzódik és egyetlen híd sem vezet át a folyón. A város szive a kikötő, az egész vidék főiltőere. Fával fűtött, gyakran négyemeletes folyami gőzösök járnak ide az 1720 km távolságban fekvő Léolpoldvllle-ből. Az út 10—12 napig tart. Itt ér véget e furcsa járművek útja, mert a várps fölött kezdődő kataraktákon még a bennszülöttek csónakjai, a pirogok sem tudnak keresztüljutni. Hiszen a tapasztalt zanzibári hajósok csoportja is, akik Stanleyt kísérték 1877-ben középafrikai felfedező útján, jócskán megritkult az itteni vízeséseknél. Ez adta az ötletet Stanley-nek, hogy hat évvel később telepet alapítson, amelyből a mai város kifejlődött. Jelenleg 52 000 fekete s 5200 európai és indus lakosa van. A városnak nagy a gazdasági jelentősége. Rizses-, kakaós-, kávőszsákokkal, gyapotbálákkal, olajpogácsával és pálmaolaj-tartályokkal rakják meg az itt kiürített hajók gyomrát, amelyek különféle tengerentúli árut hoznak ide. Az iparcikkek nagy részét Inportálni kell, mert az európaiaknak nem fűződött érdekük az iparosításhoz, egyedül sörgyárat, rizshántolót és olajütőt építettek Stanleyville-ben. Annál több viszont a fehérek kezében lévő export-import vállalat, amelyek tulajdonosaiknak mesés hasznot biztosítanak. A város egyre terjed s lakói örök harcot folytatnak az őserdővel. A tropikus éghajlat alatt buján növő fák, bokrok, liánok és vad füvek elbontással fenyegetik a várost. Hogy még eddig nem tűnt el az őserdő halálos ölelésében, az csak lakói hősies küzdelmének köszönhető, akik nap mint nap baltával, macsetával, dzsungel-késekkel irtják a friss hajtást. A város fölött zúgnak, dübörögnek a veszélyes Stanley-vízesősek. Itt, a habzó zuhatagok közt van a bátor vagenya törzs halász-területe. A sziklák közt valami állványfélét bocsátanak le a vízbe, ezen függnek a liánokkal megerősített kosarak. Amikor a folyó szintje emelkedik, a viz nagy mennyiségű halat hoz magával. A kis halak átcsúsznak a ritkafonású kosarak hézagai között, a nagyobbak azonban benn maradnak. Az egyetlen út a kosarakhoz ár ellenében vezet. A folyó sodra alacsony vízállás esetében is veszélyes, de egyenesen ördögi az esős időszakban. Elég egy kis kitérés a helyes irányból, a csónak máris ott pörög az örvényben, s a habzó A kongóiak legfőbb tápláléka a bal, amit olajban sütnek ki. — Asszonyok szárított halat árulnak a stanleyvlliel piacon i áradat elnyeli a csónakot a halászokkal és zsákmányukkal együtt. Az elegáns európai negyedtől kissé távolább, a néhányszáz fű- és banánlevélkunyhóból álló bennszülött negyed közelében van a piac. Ide hordják termékeiket és az őserdőben gyűjtött mindenféle gyümölcsöt a különböző törzsek tagjai, hogy itt kapákra, edényekre, tarka kartonanyagokra, üveggyöngyökre és más használati cikkekre cseréljék ki. Egyes törzsek teljesen el vannak vágva a külvilágtól, ezeket csak a folyón lehet megközelíteni. Így jöttek arra a gondolotra a lokele törzs tagjai, hogy úszó boltokat nyissanak. Tiz-húsz csónakból álló úszó „áruházak“ látják el a legszükségesebbekkel az erdei törzseket. A város életén alig venni észre, hogy már nem a belgák az urak. Mindenütt óriási forgalom, egyetlen üzletet sem zártak be. Éjjel-nappal dolgozik a sörgyár, a rizshántoló s az olaj ütő. Valami azonban hiányzik a városképből. Nem látni fegyveres fehérektől kísért bennszülött teherhordókat, akik nevetségesen kis ládákkal rakják meg a repülőgépeket. Ezek az apró ládák igen súlyosak voltak, mélyen belevágtak a rakodómunkások ébenfekete bőrébe. Igen, a Kilo-Moto aranybányák kincse már nem áramlik Belgiumba, hanem kezdi az ország népének jólétét szolgálni. C. RYVOLA Stanleyville ben Is ott lehet látni ax afrikaiak leglőbb segítőtársét, ax elefántot A vagenya férfiak kitűnő halászok. 40—80 ember foglal helyet ax egy törzsből kivájl csónakban, pirogban , A Kongó folyó a hatalmas ország legfőbb közlekedési Ütőere. Többemeletes hajók köz lékednek a tengerpart, Léopoldvllle és Stanleyville között Lumumba honában