A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-07-22 / 29. szám

KERESZTREJTVENY

VÍZSZINTES: 1. Mihail Solohov Csendes Don című világhírű regényéből idézünk egy kozák katananótát (folytatás vízszintes 51, függőleges 24 és 34). 15. A patások rendjébe tartozó forró égövi állat. 16. Hegység Belső-Ázsiában. 17. A világ második legnépesebb országa. 18. Görög betű. 19. Mara betűi. 21. A val a végén: mérges kígyó. 23. A. 0. P. 24. Rádium vegyjele. 25. Női név. 20. Katona fele. 28. Szem szlovákul. 30. Bánat. 31. Szultanátus az Arab-félszigeten. 33...........burg: várrom és városka Dévénnyel szemben a Duna jobbartján. 35. Azt nevezzük így, akit szeretünk és megbecsülünk (névelő). 37. Angol labdajáték (névelő). 39. „Nem egészen“ sávos. 41. András István. 42. Időmérő.

44. Közepén betűpótlással: magyar vezér a kalandozások korá ban. 46. Cseh női név. 48. Kenet része 50. Géza István?- 35. Kerti virág (ékezethiba). 55. A dravida népcsoport egy ága Indiában.

57. Fordított lány. 58. Kopasz. 59. Személyes névmás. 60. Női név. 61. Törökfajú nép a népvándorlás korában. 62. Fontos táplálék. 63. Járom. 64. A kereskedelem ősi módja. 66. Finom ital. 68. Pakisztán peremei. 67. A. B. S 71. Olasz pénz. 73. Szlovák személyes névmás. 74. Anna cseh beceneve, 76. Kicsinyítő képző. 77. Birtokos eset jele az angol nyelvben. 78. Mókusféle állatka. 80. Nem szelíd. 81. Német személyes névmás. 82. Sas szlovákul. 85. Erősen kíván. 85. Szemestermény. 86. Ö. R. A. 87. Község egykor a vámosmikolai, ma a lévai járásban. 89. Énekes. 91 Orosz fréfinév. 92. Ágost Károly. 93. Részvénytársaság francia rövidítése. 94. Kisvárosok középpontja. 95. Gyakori női név a székelyeknél.

FÜGGŐLEGES: 1. Közlekedési vonal. 2. Folyó Szlovákiában.

3. Y. P. 0. 4. Római hat. 5. Emelkedik a folyó vizének szintje.

6. Vízsz. 58 7. Formai. 8. Azonos betűk. 9 Ütem több idegen nyelvben. 10. Szlovák bácsi. 11. Mondái varázslónő, aki Odysseus társait disznókká változtatta. 12. Mihály Nándor. 13. Vízsz. 25.

14. Görög mondái alak, a gyermekeit gyászoló anya szimbóluma.

20. Kiváló osztrák zeneszerző és karmester (1860—1911). 22. Cserje. 25. Fehérnemű. 27. A. N. S. 29. Nem ide. 32. Azonos betűk. 35. Folyó Szlovákiában (névelő). 36. Bor szlovákul. 3Ő. Karjába zár (ékezethiba). 40. Férfinév. 43. Megijed. 45. Folyó Szibériában. 47. Hegy Miskolc mellett. 49. Ne tovább! 51. Fiú franciául. 52. Bányászfolyosó. 54. Nyugat-európai nép. 56. Fényforrás. 58. Földet forgat. 61. Aranka becézve. 62. Haza. 63. Folyó Ausztriában. 65. Tizenegy németül. 67. Pálca. 68. Ülő alkalmatosság. 70. Ideiglenes építmény. 72. Gömbölyű. 77. Dél-európai nép. 79. Szerelmes vérsek gyűjteményének elnevezése. 80. Fontos fém. 83. Állati lakhely. 84. Azonos betűk. 85. Hunt partnere régi némafilmekben. 86. Gyilkolják. 88. Hüvelyes növény. 30. Belső szerv. 91. Szlovák személyes névmás. 94. Főn peremei. 95. Nem egészen hat.

Beküldési határidő július 24. A helyes megfejtést beküldők közt minden héten öt könyvet sorsolunk ki.

Az előző rejtvény megfejtése: Urak, ha az eső ellen is purapiét feszítünk ki, hátha egy óra múlva golyók fognak hullani, akkor mivel fedezzük magunkat?

A 27. sz. rejtvény megfejtői közül könyvjutalomban részesült: k : Tóth Ignác, Kamenin; Both János, Bős; Köteles jánis, Peder; Bartos László, Moldava nad Budvou; Ferjencsik Anna, Hurbanovo.

Folytatás a 10. oldalról

— És a gyerekek számára nem Ír?

— Csak nagyritkán.

A kislány éppúgy felsóhajtott, mint néhány perccel előbb Nagyezsda Ivanovna. Megértettem, hogy a kis’ány fejlettebb, mint a vele egy korúak s nem lehet üres szavakkal kielégíteni. Nyilván erre gondolt Nagyezsda Ivanovna Is, mert megszólalt :

— Eredj, kislányom, keresd meg Vaszját. Levelet gyűjt, segíts neki.

— Igen, mama. — És csöndben, mint valami egérke kicsúszott az ajtón.

Űjra töltött a mézborból.

— Beszélj magadról — szólított fel.

Beszéltem. Figyelmesen halgatott. Nem

állítom, hogy bánatos lett volna a szeme. Nem. De újra felsőhajtott.

— Te boldog vagy. Gyerekeid vannak és érdekes munkád.

— És a te munkád talán nem érdekes? — Nem mertem tőle megkérdezni: — És neked nincsenek gyerekeid?

Különös választ adott:

— Tizenöt esztendeje élek ebben a faluban. — Majd váratlanul újra megszólalt : — Mutasd meg a feleséged és a gyerekeid fényképét.

Hogy a hozzám közel állók fényképét állandóan a zsebemben hordjam, felesleges érzelgősségnek tartom. Nagyezsda Ivanovna meg volt lepetve, mikor bevallottam, hogy nincsenek nálam a kívánt fényképek.

— Milyen érzéketlenek vagytok ti férfiak ! — vetette a szememre. — Nem tudjátok értékelni a boldogságot. És Irtok a bánatról, a boldogtalanságról, a családi

szerencsétlenségről. De én egy boldog családról szeretnék könyvet olvasni...

Elképzeltem ennek az asszonynak az életét a saját szavai szerint: „Tizenöt esztendeje élek ebben a faluban“ — az iskoláért, a könyvekért és gyerekekért, akikről tudtam, hogy csupán örökbefogadott gyerekei. De mi történt az elmúlt évek, Nagyezsda fiatalságának évei alatt. Hogy élt abban az időben? Szeretett valakit?

Végül egyenesen így szóltam hozzá:

— Remélem, hogy te is beszélsz magadról, Nagya.

összerezzent s valahogy különösen, kutatőan tekintett a szemembe. Nem álltam ki a tekintetét. Aztán hirtelen megértettem ... Noha régi barátokként találkoztunk, mind ez ideig kikerültük, hogy néven szólítsuk egymást. És most váratlanul — „Nagya“ —. Bizonyára már rég nem szólította így senki.

— Magamról? Nincs mit magamról mondanom. — És fanyarul elmosolyodott. — Akit én szerettem, az nem szeretett engem. Csúnya vagyok. — Kemény hangon- mondta ki ezeket a szavakat, kegyetlenül maga iránt, de a harag minden jele nélkül. — Azt pedig, aki megkérte a kezemet, egyszerűen elutasítottam. Képtelen voltam csak úgy egyszerűen — csak ügy férjhezmenni. — Elhallgatott.

Teletöltötte a poharakat.

— Igyunk!

— Mire? — kérdeztem.

— A gyerekekre. A mi gyerekeinkre.

Többet nem kérdezősköd'em az életéről.

Nem kérdezősködtem és nem is kellett kérdezősködnöm. Beszélgetésünk mintha elakadt volna.

Az órámra tekintettem.

— El akarsz menni?

— Igen

Simogató hangon kért:

— Maradj itt. Beszélgess el az emberekkel. El se tudod képzelni, hogy fognak örülni. Itt az isten háta mögött még sose láttak írót.

— Nem maradhatok. Este a járási központban értekezlet van. Értem jönnek.

Igaz volt, amit mondtam, és ő el is hitte.

— Kár. jó emberek laknak nálunk. Minden érdekli őket. De soha senki nem látogat el hozzánk.

— Én eljövök. Biztosan eljövök.

Őszintén hittem, amit mondtam, de ő

nem hitte el. Nem szólt semmit, de úgy is éreztem, hogy nem hiszi.

Elkísért egészen az erdőig. És akkor eszébe jutott az ifjúságunk.

Visszatekintett a falura és megszólalt:

— Ugye, hogy ez a falu hasonlít a miénkhez? Főképp az erdő széle. Emlékszel még? — Szomorkásán elmosolyodott. — Milyen naivak voltunk!

Nem értettem vele egyet, de hallgattam.

Búcsúzóul keményen megszorította a kezem; a tenyere kérges volt. Hirtelen az a kívánságom támadt, hogy megcsókoljam ezt a kezet. Azaz nem, többet akartam — megölelni és megcsókolni Nagyát. De attól tartottam, hogy félreérthetne.

Mikor elmentem, utánam hangzott hangja, amint a gyerekeit hívta :

— Va-a-a-szja ! KS-á-tya !

Visszatekintettem, de már nem lehetett

látni.

Fordította: Péter Lászlé

'•5